Régóta foglalkoztat a téma, hogy miért vonzzák a nőket az úgy nevezett rossz fiúk?

Először is tisztázzuk, hogy kik azok a rossz fiúk. Röviden jellemezve a megbízhatatlan pasik. Mindannyian boldog és nyugis életre vágyunk, de egy zenész, egy vad motoros, egy izompacsirta, egy művész, egy Casanova, egy tipikus Adonisz aki az alfahímek alfája mindannyiunkat vonz.

Furcsa kép él bennünk a pasikról. A biztonságra és a stabilitásra vágyunk, de e mellett a rossz fiúk megszelídítése is hatalmas vágyunk. A rózsaszín köd folyamán tudjuk, hogy nem is olyan, amilyennek mindenki gondolja, mert csak mi ismerjük igazán az Ő énjét, csak mi vettük észre, hogy mennyire érzékeny... Na ez általában nem így van, de minden nő életébe kell legalább egy negatív tapasztalat, hogy az igazi nagy szerelmet értékelni tudjuk.

Az ilyen pasik nagyon vonzóak, főként azért mert minden nőtársunk epekedik utánunk. Az elérhetetlen, a megkaphatatlan mindig is vonzó...

Mire számíthatunk, ha a rossz fiú mellett döntünk?

Az bután hangzana, hogy semmi jóra és ez ebben a formában nem is állja meg a helyét. Felfűtött erotikára, vad kalandokra, ha barátunk nagy nőcsábász, akkor olyan kedves mondatokra, amelyektől nemhogy nőnek, hanem istennőnek érezhetjük magunkat. Érzelmek is lehetnek, de azokat nem biztos, hogy érdemes komolyan venni, mert egy ilyen férfi esetében soha nem lehet tudni, meddig tart a nagy lamour...

Érdemes kihagyni? Szerintem nem! Hogy miért? Mert meg kell tapasztalnunk, milyenek az igazi Casanovák, akik a tenyerükön hordozzák a nőket! Stabilitásra és biztonságérzetre nem számíthatunk tőlük hosszútávon. De amikor az alfahím a karjaiban tart, olyan biztonságban érezheted magad, mint még soha. Akkor, abban a másodpercben semmi nem számít és ő akkor csak a tiéd. De ne felejtsd el, hogy ez arra a pillanatra, vagy a légyottokra vonatkozik. Ne várd el tőle, hogy mindig ilyen legyen, mert az elvárásokkal tönkreteheted a kapcsolatot és nagyon sok fájdalomtól is megkímélheted magad, ha lazán veszed.

Rossz fiúból jó fiú?

Egy ilyen férfitól el lehet várni a változást, de nem biztos, hogy megéri. Téged mi vonzz benne? A szenvedély, a tűz, a mérhetetlen életerő ami a szemeiből tükröződik? Ha igen, akkor tudnod kell, hogy az ilyen pasik megváltozhatnak egy nő kedvéért, de abban nem biztos, hogy lesz köszönet. A változás magával hozhatja azt is, hogy már nem úgy tekintesz rá, ahogyan azelőtt. Ha megnyugszik és csak a tiéd, már nem annyira érdekes, izgalmas, már nem kell küzdeni érte. A madarak is addig szépek, amíg tudnak szárnyalni, ez a helyzet a Casanova beállítottságú pasikkal is.

Hűséges lesz?

Kérdéses. Lehet, hogy nem lesz az, még akkor sem, ha a kedvedért megváltozik, de jó színész még lehet. A férfiak nem monogám alkatok (és a nők sem). Másak a biológiai desztinációink. A pasik nem csak most, már a történelem kezdetén is több nőt tartottak, kultúrától és korszaktól függően elfogadott volt, vagy elítélt dolog. Szerethet és lehet szerelmes is, attól amiért több szeretője van. Ő genetikailag így lett kódolva, nem akar bántani, de teljesen megváltozni sem, mert akkor nem önmaga lenne. Egy kapcsolat nem szólhat csakis a lemondásokról, mert az előbb-utóbb egyik félnek sem lesz jó.

Elfogadod, vagy megfutamodsz?

Mennyit ér neked a szerelem érzete, a tökéletes erotika, az ha egy pasi ért a nők nyelvén? A pillanatnyi biztonságérzet, a mindennél jobb ölelések, a tüzes csókok, a szenvedélyes pillantások? Ha bátor vagy, belevágsz és élvezed amíg tart. Ha pedig sikerül megszelídítened próbáld meg élvezni és elfogadni a hibáival együtt, mert ő sem tökéletes. A romantikus pillanatok, amikor magához ölel és úgy néz a szemeidbe, hogy érzed most szerelmet vallana, lehet, hogy azok aminek tűnnek, de ebben nem lehetsz biztos. Egy ilyen pasi olyan mint a szerencsejáték! Vagy bejön, vagy nem. De ha bátor vagy és meg akarod szerezni, vagy legalábbis élvezni akarod minél hosszabb ideig, akkor All in és adj bele mindent!

Mit vár el a rossz fiú?

Ennek a pasinak nehezen tudsz újat mutatni, mivel több nője volt mint azt gondolnád. De a törődés, a kedvesség, a tökéletes erotika őt is leveszi a lábáról. Az anyáskodás szerintem már kevésbé, mert ők a lázadó kategóriába tartoznak, akik ki akarnak törni, akik nem szeretik a kötöttségeket és magukkal is elhitetik, hogy jobb nekik egyedül, hiszen csak akkor élhetik igazán az életüket.

A rossz fiúk különleges vonzerővel bírnak. Ha belemész egy ilyen kapcsolatba, vagy viszonyba, lehet, hogy sokat fogsz szenvedni, de csak akkor, ha nagyon komolyan veszed. Ha hagyod alakulni a dolgokat és nem fűzöl hozzá túlságosan sok reményt, nem úgy indítasz, hogy vele akarod leélni az életed, akkor sok csodás pillanat várhat rád. Lehet, hogy nem tart örökké és barátunk tovább áll, ha felbukkan az új "áldozat" de biztosan felejthetetlen emlék marad. Egy jó fiútól, egy férjnek való pasitól soha nem kaphatod meg (tisztelet a kivételnek) azt az érzelmi intenzitást, tüzet és tökéletes erotikát, mint egy ilyen pasitól. A Casanova alkatoknak a nők a hobbijuk és ezért tudják is mire vágynak a hölgyek! A szórakozás és a szenvedély velük garantált! A jó fiúk tökéletes férjek és apák, de a házasság előtt nem árt 1-2 rossz fiú, akivel, aki mellett kiélheted magad és megtudhatod milyen igazán nőnek érezni magad. Azt viszont ne felejtsd el, hogy nem mindig éghetünk ugyanolyan szinten és senkitől sem lehet elvárni, hogy mindig ugyanolyan rajongó és odaadó legyen, mint a tökéletes pillanatokban!

Csajok mik a tapasztalataitok a rossz fiúkkal? Csodás élmények, vagy összetörték a szíveteket? Rossz fiúk, ha olvastátok, osszátok meg velünk a tapasztalataitokat! Ti jobban tudjátok, mit, miért csináltok és mire vágytok, én csak logikázni tudok!

A szeretői viszonyoknak és a kötetlen kapcsolatoknak sok előnye van, de vegyük most szemügyre a hátrányaikat is. Semmi gond nincs azzal, ha valaki nem akar kötöttségeket és olyan baráti, szeretői viszonyt ápol, amelybe több is belefér mint a beszélgetések.

Az ilyen viszonyoknak viszont meg van a negatív oldaluk is. Mi van akkor, ha arra vágysz, hogy melletted legyen, hogy átöleljen, jó lenne vele egyet beszélgetni, vagy csak úgy együtt lenni és nem lehet? A szeretői viszonyba általában nem fér az bele, hogy ha olyan kedve van az embernek, felhívja a „kedvesét” és az már rohan is, hogy együtt lehessenek. Ha családos nőről/férfiról beszélünk, ezt nem lehet elvárni és a játékszabályok már a kapcsolat elején tisztázva lettek...

Mi van akkor, ha nem a barátnőkkel, haverokkal akarod megbeszélni az érzéseid, neked most valamiért rá van szükséged és nem másra? Ilyenkor általában jön a beletörődés, most nem lehet velem... Ettől Te még szörnyen érzed magad és rátesz egy lapáttal az is, hogy még csak fel sem hívhatod azt akivel most a leginkább együtt lennél.

A kötetlen kapcsolatok esetén sincs nagy eltérés. Egy erotikára alapuló viszonyba, ahol egyik fél sem akar kötöttségeket és komoly kapcsolatot, nem feltétlenül fér bele a lelkizés. Ha a két fél az elején megbeszélte, hogy ez így jó, akkor nem törhetünk rá a másikra, ha éppen érzelgős hangulatunk támad. Persze felhívhatjuk a „kedvest” és vélhetőleg nem is lesz belőle akkora botrány, mintha a szeretőt zavarnánk, amikor éppen a családdal van... De biztos, hogy kitárulkozhatunk annak az embernek, akivel 1-2 hetente jól érezzük magunkat? El lehet neki mondani, hogy most csak arra vágyunk, hogy együtt legyünk és megöleljen? Vagy egy ilyen érzelmi vallomással tönkretennénk a kapcsolatot?

Az erotikán alapuló kapcsolatok esetében lehet egyáltalán őszintének lenni? Ha a másik közelségére vágyunk azt bevallhatjuk? Mostanában elég sokat vitattuk ezt a témát a blogon és arra jöttem rá, hogy általában az egyik fél mindig szerelmes lesz. De nem mer őszintén beszélni az érzelmeiről, mert akkor elveszítheti partnerét. Érdemes reménykedni abban, hogy ebből még több is lehet? Ez az adott kapcsolattól függő. Van amikor mind a két fél többet akar, csak nem meri elmondani, de ha csak az egyik félben tombolnak az érzelmek, akkor nem biztos, hogy van értelme a kitárulkozásnak, legalábbis akkor nem ha nem akarjuk felvállalni, hogy a kapcsolatnak vége lehet.

Meddig működhet egy ilyen kapcsolat? Akár éveken át is lehet valakivel viszonyt, erotikán alapuló kötetlen kapcsolatot folytatni, úgy, hogy az érzelmeinket nem valljuk be? Hogy nem mondhatjuk el, ha szükségünk van rá? Lehet, de nem biztos, hogy megéri. Ez mindenkinek a beállítottságától, életvitelétől függ. Ha x évig nem akar valaki komoly kapcsolatot, mert a karrierjére akar koncentrálni és nincs ideje, kedve a kötöttségekhez azt meg lehet érteni. De nem muszáj hozzá alkalmazkodni. Mindenki változik, lehet, hogy a kapcsolat elején még megfelelt az erotika és a közös programok, de ma már többre vágynál. Ekkor nem kötelező leragadni egy ilyen viszonyban és abban reménykedni, hogy változik a helyzet. Változhat, de ebben nem lehetünk biztosak. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy meddig vár valakire, meddig titkolja az érzelmeit, de néha érdemes elgondolkodni rajta, hogy megéri-e? Az elfojtott szerelem, a ki nem mondott szavak előbb-utóbb falat húzhatnak két ember közé. Persze nem kell rögtön szakítani, de ha érzed, hogy többre vágysz, akkor érdemes nyitott szemmel járni és észrevenni a potenciális szerelmeket. Nem kell egy olyan kapcsolathoz ragaszkodni aminek nem biztos, hogy van jövője.

Nektek mi a véleményetek? A szeretői viszony, vagy a kötetlen kapcsolat meddig tartható fenn? Volt már olyan, hogy vele lettetek volna, de nem lehetett? Hogy viseltétek? Kötetlen kapcsolatból szerelem?

Ha véget ér egy kapcsolat az emberek néha olyan dolgokat tesznek, amikre nem is gondolnánk. Sértettségből, fájdalomból, vagy dacból sok esetben úgy bántják volt kedvesüket, mintha az nem a szerelmük lett volna valamikor, hanem legnagyobb ellenségük.

Bármi is a szakítás oka, a bosszú vágy rossz tanácsadó! Sokan megfeledkeznek erről és minden lehetséges alkalmat kihasználnak, hogy megkeseríthessék volt kedvesük életét.

Megalázó játszmák

A kicsinyesség is felüti a fejét sok esetben egy szakítás után. Ilyenkor sokan visszakérik az ajándékokat, amelyekkel anno kedvesüket meglepték. Akár ékszer, ruha, nyakkendő, könyv, dvd, vagy egy fél üveg parfüm is lehet az. Ez szerintem nagyon lealacsonyító és megalázó mind a két fél számára. Kétlem, hogy egy ilyen húzástól jobban érezné magát a sértett fél, bár per pillanat lehetséges, hogy növeli az egóját a tette.

A „töltsük ki a bosszút a volt párunkat körülvevő tárgyakon” című jelenet leginkább a nőkre jellemző. Az autó kerekének a kiszúrása, vagy az ocsmány szövegek rúzzsal való felírása a szélvédőre mindenkinek ismerős... De az sem ritka, hogy amikor a nőt szembesítik azzal, hogy vége és menthetetlen a helyzet, akkor dühében mindent földhöz vág ami csak a kezébe akad. Férfiak is képesek ezt eljátszani, főleg, ha egy új pasi a szakítás oka...

A kavarás mesterei

Amikor valaki nem tud beletörődni a szakításba, olyan dolgokat is elkövet, amelyeket egyébként normális körülmények között vélhetőleg meg sem tenne. A volt kedves lejáratása, pletykálkodás, hazudozás, ezek mind jellemzőek. Ha közös a baráti kör egy-egy rosszindulatú pletyka, akár a barátság végét is jelentheti, hiszen senki sem szeret két tűz között lenni. Ilyen esetben viszont nehéz pártatlannak maradni.

Amennyiben a nőnek, vagy a férfinak már van egy új kapcsolata, akkor a féltékeny és dühös ex azt is előszeretettel megpróbálhatja tönkretenni. „Ha nem lehet az enyém, ne legyen a másé sem” alapon. Az ármánykodás sok esetben működik is, mivel az új kapcsolat alappillérei még nem biztos, hogy annyira erősek, hogy túléljék a volt partner „romboló kísérleteit”.

Nőkre jellemző, hogy a volt párjukat, vagy volt férjüket indokolatlan butaságokkal zaklatják telefonon, személyesen, e-mailben. A „Drágám nem tudom, hogy működik az akármi, mert ezt mindig Te csináltad” szerű mondatokat egy ideig el lehet tűrni, de hosszútávon nem A naiv férfi, ha lelkiismeret furdalása van segítőkész, de erre könnyen rámehet az új kapcsolata. A nők az ilyen türkökkel akarják fenntartani a kommunikációs viszonyt és ugye ha sikerül találkozni a volt kedvessel, akkor talán még vissza is lehet hódítani.

Ha nem törődik bele, hogy vége

Sokan képtelenek elviselni, hogy egy kapcsolatnak vége. Az mindegy, hogy pár hónap volt, vagy sok éves házasság, ha egyszer az egyik fél ki akar lépni és már próbálkoztak a kapcsolat megmentésével, akkor nincs értelme a reménykedésnek. A könyörgés, ostromlás, fenyegetőzés semmire sem vezet, csak még inkább eltolja magától a szenvedő fél a volt párját, így még a beszélőviszony sem marad fent.

Amennyiben gyerekek is vannak, érdemesebb a jó viszonyt fenntartani, mivel az ő érdekeiket kell szemelőt tartani és nem a saját sérelmeken rágódni...

Mik a tapasztalataitok? Volt már olyan párotok, aki nehezen viselte a szakítást? Ha igen, mit tett? Próbálta már a volt barátnő/barát megkeseríteni az életeteket?

A blogon felvetődött a kérdés, hogy milyen könyveket érdemes olvasni párkapcsolati témában. Ezért gondoltam, készíthetnénk együtt egy listát, hogy ki mit olvasott, kinek melyik könyv bizonyult hasznosnak. Ha van kedvetek, hozzászólásban írjátok meg a kedvenc párkapcsolatokkal foglalkozó könyveitek címét, írója nevét és a véleményeteket az adott műről. Készítsünk együtt egy hasznos listát! Így egy helyen lesznek az ajánlott könyvek és nem kell keresgélnünk.

A Faceen is írhattok a listához és itt is. Időnként majd szinkronizálom a kettőt, ha van rá igény. Ha nincs, akkor a Faceeről törlöm a posztot és gyűjtjük ebben a bejegyzésben az érdekes olvasmányokat :)

Köszönet az ötletért fotengelyszimering-nek! :)

Dr. Csernus - A nő
Dr. Csernus - A férfi
Dr. Csernus - A fájdalom arcai
Allan Pease, Barbara Pease - Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?
Allan Pease, Barbara Pease - A férfinak szex kell, a nőnek szerelem

Erich Fromm - A szeretet művészete

Ayala M. Pines: A szerelem bűvölete Miért éppen ő?

A lista elkezdve, bővítsük együtt:)

Manapság egyre több nő és férfi dönt úgy, hogy nincs szüksége kapcsolatra. Ennek számtalan oka lehet, többek között a munka, a rohanás, a karrier építés, a nagy csalódások, hosszú üzleti utak stb. Ezért sokaktól hallhatjuk, hogy "most nem fér bele az életembe egy kapcsolat" , "nem az vagyok, akibe érdemes beleszeretni"...

Mindenki maga dönti el, hogy szüksége van-e egy kapcsolatra, vagy sem. Vannak akiknek lelki feltöltődést nyújt, ha van mellettük valaki és megoszthatják az életüket azzal a személlyel, akit szeretnek, mások magányosan érzik magukat jobban. Viszont azok az emberek is kezdenek valamilyen jellegű kapcsolatot, akiknek éppen nem fér bele az életükbe semmi komoly.

Az erotikára alapuló kapcsolatok is lehetnek csodálatosak és tartalmasak. Nincs abban semmi rossz, ha két ember hetente, kéthetente, vagy ahogyan idejük és kedvük engedi találkoznak és eltöltenek együtt néhány kellemes órát. Persze ezek a kapcsolatok sem csak a tömény szexről szólnak, a beszélgetések és egy-egy közös program is belefér, de semmi több. A problémák megosztása, a panaszkodás az már nem fér bele egy ilyen jellegű erotikára alapuló kapcsolatra.

Az előnye, hogy a felek nem ígérnek egymásnak semmit, nem szükséges beszámolniuk róla, hogy ki kivel, mikor találkozott és mit csinált... így akár több ilyen jellegű kapcsolatot is fent lehet tartani. (Erről már számtalan film készült...)

Ha a két fél csak ritkán, például hetente találkozik, akkor csak egymás legjobb oldalát ismerhetik. A nő gyönyörű, a sminkje és a frizurája tökéletes... a férfi nem borostás, nem fáradt... a hétköznapi problémák fel sem merülnek egy ilyen kapcsolatban. Nincs fejfájás és pecsétes otthoni ruha, sem elmaradt szőrtelenítés, vagy sörszagú pasi... Ha csak a legjobb oldalunkat láttatjuk és a másiknak is csak a jó tulajdonságait ismerjük, akkor ez a viszony biztosan nem fog hamar kihűlni, hiszen nem kell a napi gondokkal szembenéznünk. Fel sem vetődik, hogy valakinek nincs kedve szeretkezni, mert éppen fáj a feje...

A találkozók céltudatosak, mind a ketten a közös örömszerzésre törekednek. Egy ilyen kapcsolatban mind a két fél kiélvezheti a vágyakozás és az erotika minden pillanatát... Sokaknak felszínesnek tűnhet egy viszony, ami a szexről szól, de nem feltétlenül az. Ha két fél a helyén tudja kezelni az érzéseit és tudják szeretni egymást ilyen feltételek mellett akkor nincs gond. Élvezni egymás testét, illatát, rezzenéseit csodálatos dolog és valljuk be őszintén, akármilyen kapcsolatunk is van, mindannyian vágyunk a romantikus, néha vad és őríjtő erotikára...

A gond akkor kezdődik, ha az egyik fél több érzelmet táplál, mint amennyi beleférne a viszonyba. Ha már a kapcsolat elején megbeszélték, hogy a komoly kapcsolat ki van húzva a listáról, akkor az érzelmek gondokat okozhatnak. Egyszerűen hihetjük azt, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, ha annak csak a jó oldalait ismerjük... főleg, ha jól működik a kémia és a romantika és az erotika terén mindent megkapunk, amiről álmodtunk... Ezekben az esetekben szerintem nem mindig szerelemről van szó, inkább vágyakozásról, hogy még több kell abból ami jó. Ezzel nincs is gond, hiszen az ember szereti halmozni az élvezeteket, de csak olyan mértékben lehetséges, hogy az mind a két személynek megfeleljen...

Egyszerűnek és sokaknak felszínesnek tűnnek az erotikán alapuló kapcsolatok, viszont ezek összetettebbek, mint amilyennek gondolnánk! Az érzelmek nem mindig hajlandóak együtt működni a tudatunkkal, főleg ha az erotika terén megtapasztaljuk a csúcsok csúcsát...

Kíváncsi vagyok rá, hogy mi a véleményetek! Mit szóltok az ilyen kapcsolatokhoz? Volt már ilyenben részetek? Volt olyan életszakaszotok, amikor nem akartatok belemenni egy komoly kapcsolatba, viszont szükségetek volt rá, hogy az adott személlyel közeli lelki kapcsolatotok legyen? Az erotika szerintetek jobb lehet egy ilyen felállásban, mint mondjuk sok év házasság után? Szerintem ezek a kapcsolatok is lehetnek jól működőek, ha a felek tartják magukat ahhoz, amit eldöntöttek és nem lépik át az érzelmi határokat. Vagy ha átlépik, akkor mindkettőjük közös döntése és így kapcsolattá alakul a viszony....

A párkapcsolatokban mindenkinek más elvárásai vannak. Mennyi szabadság fér bele egy kapcsolatba? Van aki már attól is kiborul, ha a párja nélküle megy el valahová, a barátnőkkel, vagy a haverokkal. Mások a külön nyaralást is fantasztikusan megszervezik és hagyják egymást egy kicsit "élni".

A birtoklási vágy mindenkiben ott van, amikor egy kapcsolat komolyra fordul és a pár összeköltözik, vagy összeházasodnak, egy kicsit megváltoznak a dolgok. Egyesek jogot formálnak a másik félhez, mint ha annak nem lenne saját személyisége, élete, vagy vágya néha egy kis magányra.

Egyesek számára normális elvárás az "egész nap legyünk együtt"... mások ettől kiborulnak. Szerintem ha egy kapcsolatban a két személy folyamatosan egymáson lóg és nem szerveznek külön programokat, az előbb-utóbb monotonná válik és akkor jönnek a veszekedések. Sokan féltékenységből nem engedik el a párjukat egyedül a baráti társasággal, mert mi van akkor ha... Mi lenne? Ha valaki félre akar lépni, az félre is fog, mindig lehet lehetőséget találni a hűtlenkedésre.

Csak az a kérdés, hogy érdemes emiatt idegeskedni és a kapcsolatot a féltékenységgel mérgezni? Most gondoljunk bele őszintén 30-40 évet leélni hűségesen az mennyire reális? Igen, tudom nagymamáink idejében voltak ilyen párok és lehet, hogy még ma is vannak, de szerintem csak jól titkolják a félrelépéseiket :)

Senkit nem akarok megcsalásra buzdítani, de be kell látnunk, hogy akármennyire is szeretjük a párunkat, nem a tulajdonunk. A birtoklási vágyat hagyjuk meg a tárgyakkal szemben, egy könyvet, egy ruhát, egy laptopot lehet birtokolni, de egy személyt nem láncolhatunk magunkhoz.

Miért csak negatív lehet az, ha valaki félrelép? Ilyenkor a megcsalt fél mindig magában keresi a hibát, "elrontottam, nem vagyok elég szép, csinos stb.". Lehet, hogy így van, de nem feltétlenül ez vezet a megcsaláshoz! A kíváncsiság, a személy hozzáállása, a vonzalom és még sok más vezethet félrelépéshez. Nem lenne egyszerűbb megbeszélni az ilyen helyzeteket? Akkor kevesebb kapcsolat végződne szakítással, vagy válással...

Ha az egyik, vagy mindkét fél félrelép időnként, de haza mennek, a párjukkal akarnak élni, őt szeretik, akkor nem dőlt össze a világ, sőt! A házasságnak is jót tehet a hűtlenség! A félrelépés izgalommal tölti el az embert és abból az izgalomból haza is visz ám! Szerintem butaság megpróbálni magunkhoz láncolni valakit és a tulajdonjogot formálni, mert egy kapcsolatba ez nem feltétlenül fér bele hosszútávon.

A nők hajlamosak azt hinni, hogy a jó szexszel meg lehet tartani a férfiakat. Ez részben igaz, de hiába a sok jó szex, ha valaki olyan beállítottságú, akkor félre fog lépni még akkor is ha naponta háromszor csábítja el a párja... A jó szex a kapcsolat egyik alapja lehet, ami testileg és lelkileg is összekovácsolja a feleket, de ez még nem garancia rá, hogy életünk párja nem kíván meg más nőt/férfit. Szerintem kijelenthetjük, hogy nincs olyan bevált recept amit ha alkalmazunk, a párunk garantáltan nem lép félre... ha ezt megértjük és elfogadjuk, akkor rájövünk, hogy a birtoklási vágynak sincs semmi értelme... Minél jobban ki akarunk valakit sajátítani, az hosszútávon lehet, hogy el fog menekülni, mert egy idő után fojtogató érzés lehet, ha valakit magunkhoz akarunk láncolni...

Ti mennyi szabadságra vágytok egy kapcsolatban? Mi az amit megengedtek a párotoknak? Mindent együtt szeretnétek csinálni, vagy hagytok egymásnak életteret?

A megcsaláson ma már különösebben meg sem lepődünk, mivel annyira általános. Az a kérdés, hogy megbocsájtható a hűtlenkedés? Ha igen, milyen esetekben? Mitől függ, hogy valakinek elnézzük a félrelépést? 

A megcsalásnak számtalan oka lehet, kezdve a megszokástól, az újdonság varázsáig... Hosszú együttélés, vagy házasság esetében nem ritka, hogy a partnerek elhidegülnek egymástól és mind a ketten másutt keresik a boldogságot. Ha a kapcsolatuk jól működik, csak az erotika nincs rendben, akkor miért kellene elválniuk? 

Egy kezdődő kapcsolatban nehezebben tesszük túl magunkat a megcsaláson, mivel akkor még jobban sérti az önérzetünket, hogy miért kell egy másik fél, miért nem vagyunk elegek. Vannak akik ezen is képesek túllépni és elfogadják, hogy olyan világot élünk, ahol ez már megszokottnak számít. 

A hűtleneket lelkesen ítélik el sokan, de mielőtt bárkire csúnyán néznénk a félrelépése miatt, érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen oka volt rá? Csodásan hangzik, hogy örök hűség és szerelem, de tudjuk, hogy általában ez nem így van. Ha otthon nincsenek rendben a dolgok, ha csak a stressz és a veszekedés jut, akkor nem csoda, hogy az egyik, vagy mindkét fél másutt keresi a boldogságot. Elengedhetetlen, hogy megélhessék nőiességüket és férfiasságukat a felek egy kapcsolatban. 

Az sem ritka, hogy valaki akkor is félrelép, ha minden rendben otthon. Ilyenkor az adott fél nem tud ellenállni a kísértésnek, vagy tudja, hogy úgysem derül ki a hűtlenség, ha mégis, akkor pedig valószínűleg megbocsájtja neki a partnere.  Ha valakit szeretünk, ha még nem hűlt ki a kapcsolat, könnyebb megbocsájtani, mert az érzelmek vezérlik a döntéseinket és nem a józan ész...

Az is előfordulhat, hogy mind a két fél tisztában van vele, hogy párja hűtlen, de kerülik a témát, mintha semmi nem történt volna és boldogan élnek együtt.  A hűtlenkedést el lehet ítélni, de jobb ha megpróbáljuk megérteni, hogy kinek miért van rá szüksége. Arról mindenki maga dönt, hogy eltűri-e a megcsalást,de könnyebb reálisan dönteni, ha megismerjük az okokat. Számtalan jól működő nyitott kapcsolat van, ahol a félrelépés nem gond, sőt megbeszélik a felek a tapasztalataikat. Ez sem probléma, ha a nőnek és a férfinak megfelel és egyikőjüknek sem okoz lelki gondot. 

Sokaknak hihetetlen, de attól amiért valaki megcsalja a párját még szeretheti, sőt lehet szerelmes is! A félrelépés nem csak azt jelentheti, hogy a párkapcsolat már nem működik. Vannak akiknek szükségük van a kalandozásra, különben nem tudnának kapcsolatban élni, mert úgy éreznék, hogy le kell mondjanak a szabadságukról... 

Mi a véleményetek, meg lehet bocsájtani a megcsalást? Titeket csaltak már meg, vagy léptetek félre? Ha igen, mi volt a következménye? Szerintem kapcsolattól és a két személytől függ, hogy túl tudnak-e lépni a félrelépésen, vagy együtt tudnak-e élni úgy, hogy tisztában vannak vele, hogy időnként a partnerüknek szüksége van rá, hogy félrelépjen...

Amikor találkozunk egy jóképű pasival/csinos nővel rögtön elkezdődik a reménykedés. Általában nőkre jellemző, hogy már az első randin azon agyalnak, mi lesz később. Felhív majd? Mit vegyek fel a következő randira?... A következő randi persze még nincs is megbeszélve...

Ha már összejött néhány találkozás, akkor lehet agyalni, hogy vajon milyen férj és apa lenne. El lehet képzelni az esküvőt és a közös életet... A nők legnagyobb része ezt teszi... A férfiak két lábbal állnak a földön, általában céltudatosak és inkább a pillanatra koncentrálnak. Persze jöhet a rózsaszín köd, amikor a férfi is elveszíti a fejét és akkor kezdődik az álmodozás, a tervezgetés. Ezzel alapvetően nincs is gond, de jót teszünk ezzel a kialakulóban lévő kapcsolatunknak?

A tervezgetés és a reménykedés szükséges, viszont ha túlzásba visszük, akkor az álmainkhoz mérjük az adott személyt... Ha egy adott helyzetben nem úgy reagál, ahogyan elvárnánk, például nem hív fel, vagy akármi egyéb, akkor dühösebbek vagyunk, mint kellene. Miért? Mert nem az aktuális csalódásunk miatt haragszunk, bennük egy világ dől össze, mert már mindent megterveztünk. Ha a párunk lemond, vagy elhalaszt egy vacsorát, vagy más programot, nem csak az a baj, hogy akkor este nem látjuk. Már elterveztük az adott este teljes menetét, eldöntöttük, milyen lesz a hangulat, a ruhánk, sminkünk és minden egyéb is gondosan megtervezett. A szemünkben ilyenkor nem egy randi hiúsul meg, hanem a saját elképzelésünk, az álomképünk, amit felépítettünk.

Az első randin, vagy a kapcsolat elején van értelme nagy terveket és álmokat szövögetni? Részben igen, részben nem. Az álmok szükségesek, hiszen ha valakihez vonzódunk, akkor szeretjük elképzelni, hogy mi lenne ha... ez akár előre is viheti a kapcsolatot. A tervek is kellenek, hiszen ha nem tervezzük meg az esti programot, akkor zűrzavar is lehet, de nem kell mindent aprólékosan eltervezni. A spontaneitás nem rossz dolog!

Ha mindent előre megtervezünk, nem élvezzük a pillanatot, mert már azon görcsölünk, hogy mi lesz akkor ha... Az első randin mi értelme azon gondolkodni, hogy felhív-e? Ezzel elrontjuk az esténket és az is lehet, hogy az elkövetkezendő egy-két napunkat... Mi van akkor, ha nem hív fel? Semmi! Volt egy kellemes esténk, de ez nem az a személy, aki a nagy Ő lesz... ha ebbe nem tudunk beletörődni, akkor tessék cselekedni. A telefon nem csak egy irányból működik... rég kiveszett az a szabály, hogy a férfinak kell először telefonálni... Ha nem akarjuk kivárni, amíg csörög, vagy mindenképpen folytatást akarunk, akkor miért ne jelentkezhetnénk? Legrosszabb esetben elutasítás lesz a vége, de akkor sem dőlt össze a világ, legalább nem reménykedünk tovább hiába... remélhetőleg az esküvőt még nem terveztük meg, tehát nem dőlnek össze a csodás álmaink...

A kapcsolat elején sem sok értelme van a nagy aggodalomnak. Mi van akkor, ha csak le akar fektetni... Mi lesz, ha ez csak pár hétig tart... és a hasonló gondolatok megölik a pillanat varázsát. Ha csak le akar fektetni, akkor valószínűleg azért mész bele, mert tetszik az adott férfi, tehát örömet jelent a számodra. Ha szingli vagy nem igazán van miért megbánd, volt egy kellemes éjszakád, hogy nem lett belőle több.. ilyen az élet, nem lehet minden kalandból szerelem... Ha csak rövid ideig tart a kapcsolat... élvezd ki... ha azon kattogsz, hogy meddig fog tartani, akkor nem tudod kiélvezni a közös pillanatokat és talán ezzel szúrod el az egészet.

Sokan gondolhatják, hogy elvont a gondolkodásom, vagy felelőtlen vagyok, de mielőtt ezt kijelentetnétek gondoljátok át az adott témát. Egy randi, vagy egy kapcsolat csak rossz lehet, ha rövid ideig tart? Minden felfogás kérdése! A jót és a rosszat is láthatjuk a dolgokban/helyzetekben. Arra akarunk emlékezni, hogy jaj de szörnyű nekünk, mert nem hívott fel, vagy mert két hónap után lelépett? Nem! Inkább arra szeretnék emlékezni, hogy jaj de jó volt az adott éjszaka, vagy mennyire jó volt az az adott két hónap!

Ha egy kapcsolat nem működik, vagy hirtelen lelép az aktuális nagy Ő, esetleg már az első randi után elkerül, akkor rögtön jöhet a nyafogás és az önértékelési problémák. Hol rontottam el? Mi a baj velem? Mit nem csináltam jól? Biztosan jobb nője/pasija van... Ez nem így van! Nem rontottuk el, ha csak nem csináltunk orbitális baromságot, de azokban az esetekben az ember, nem kérdezi, hanem tudja, hogy hol rontotta el... Nem alakulhat ki mindenkivel szimpátia, vagy kapcsolat. Nem dől össze a világ attól, hogy egy adott személy nem gerjed ránk, hogy nekünk éppen tetszik... hát van ez így. Ez még nem tragédia, talán később még lehet belőle valami, de ha nem az sem gond... Nem tehetjük fel egy lapra az életünket... igen, szeretek reálisan gondolkodni :) Az élet egy nagy kaland és néha sodródni kell. Nem szabad túlságosan komolyan venni mindent és nem sok értelme van az első randin nagy terveket szövögetni... a csalódottság mértéke tőlünk függ. Ha kapaszkodunk egy személybe, anélkül, hogy a kapcsolatnak alapjai lennének, akkor lehet, hogy az lesz a vége, hogy felnyaljuk a betont... nem törvényszerű, de előfordulhat...

Ti szoktatok az első randi után tervezni? Kivárjátok, amíg felhív az adott személy, vagy nem bírjátok megállni és inkább Ti jelentkeztek? Amikor egy jól induló kapcsolatnak hamar vége szakad, hogyan élitek meg? Önmarcangolás és hiba keresés, vagy képesek vagytok elengedni és túllépni az egészen? A jót látjátok az ilyen helyzetekben, vagy inkább az önsajnálat a jellemző?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Mindenki máshogy éli meg a kapcsolatokat...

Vágyaink néha annyira erősek, hogy felülmúlnak minden képzeletet. Ilyenkor megszűnik a realitás és csak az ösztönök és az érzékiség dominál... Persze vannak akik ezt nem így látják, de ők vagy prűdek, vagy nem éreztek még soha zsigeri késztetést egy nő, vagy férfi meghódítására.

A hétköznapi vágyakat most hagyjuk... nem arra gondolok, amikor a főnök úr a titkárnő combjait nézegetve elmélázik rajta, hogy mi lenne ha... ez annál sokkal több, mélyebb és intenzívebb. Amikor két ember meglátja egymást és annyira működik közöttük a kémia, hogy azonnal egymásnak esnének... Egy pillanat alatt felébrednek az ösztönök és az erotika iránti vágy, a késztetés mindennél erősebbé válik.

Ez akár olyan személlyel is lehetséges, akit még alig ismerünk, először látjuk, de akár egy régi ismerősünkkel is előfordulhat. A lényeg, hogy a helyén kezeljük az érzéseinket és megéljük a helyzetet... már ha szeretnénk. Az elemi ösztönöket nem lehet kiiktatni és nem is kell. Jó érzés időnként átadni magunkat a vágyainknak és nem az elvárásokkal és konvenciókkal teli kapcsolatokat megélni. Az őrült vágyat, amikor úgy érezzük, hogy a szenvedély mindent elsöpör, meg kell tapasztalni!

Az emberek nem mindig vannak tisztában a saját vágyaikkal, ezért ha valakit fizikailag vonzónak találnak, azaz működik a kémia, akkor sok esetben azt hiszik, hogy ez szerelem első látásra... nem feltétlenül az, bár tény, hogy a szerelem is kémia... de a vágyakat, a vonzalmat ne keverjük össze a szerelemmel.

Mikor valakinek érezni akarjuk a testét, vágyunk rá, hogy megérintsük és, hogy megérintsen, érezni akarjuk az illatát, el akarunk mélyedni a tekintetében akkor teljesedhetnek ki igazán a vágyaink. Az erotika megélése egy olyan személlyel, akire zsigerileg vágyunk, teljesen más, mint azzal a személlyel akivel évek óta élünk boldog, de monoton kapcsolatban. Ha vágyunk a másik személyére, fizikai valójára, ha élvezzük azt, ahogyan kényeztethetjük (ebbe bele tartozik az erotika minden része) akkor néhány tökéletes pillanatot élhetünk meg.

Szeretkezni sok féle módon lehet. De a különbségek is hatalmasak... egy megszokott kapcsolatban néha már úgy állnak hozzá a felek (általában a nők), hogy essünk túl rajta, de minél előbb.. az már igazából nem a vágyakról szól, csak a kötelezettségekről. Amikor valakit igazán kívánunk, akkor hosszú órákon át akarjuk élvezni a testét, a csókjait, az öleléseit. Ha képesek vagyunk vágyni rá, hogy a másik személyt kényeztessük, azért mert ez számunkra örömet okoz, mert jól esik érezni, látni, hogy a másik a gyönyör mámorában úszik, akkor éljük meg a vágyaink tetőfokát.

A vágyaink beteljesülése az egyik legjobb dolog az életben! Amikor felismerjük, hogy mi az amit akarunk, amikor gátlástalanul át tudjuk adni magunkat az örömök megélésének, mikor nem koncentrálunk semmire csak a másik félre, akkor egy kicsit úgy érezhetjük, hogy beteljesültünk. A vágyak viszont veszélyesek is lehetnek, sokan elválnak, egy-egy futó kapcsolatért, csak azért mert valami olyat tapasztaltak meg, amire eddig otthon a megszokott partnerükkel nem volt lehetőségük. A gyönyörrel teli órák folyamán másnak tűnik az egész világ, nincsenek megoldhatatlan problémák és úgy érezzük, hogy bármire képesek vagyunk... ilyenkor az érzelmeink elsodorhatnak bennünket, ha nem tudjuk a helyükön kezelni őket.

Sokan rettegnek attól, hogy mindjárt menni kell és nem tölthetnek több időt a szeretőjükkel/ vágyaik személyével... ez butaság, hiszen a saját örömünket rontjuk el... A dolgokat másként is lehet kezelni, örülni kell az együtt töltött óráknak, hálásnak kell lenni minden egyes pillanatért és vágyakozva lehet várni a következő találkozót... de a görcsölés és a stressz megöli a legvadabb vágyakkal és vonzalmakkal teli kapcsolatot is. Ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy ha több időt töltenénk együtt vágyunk személyével, például együtt élnénk vele, akkor előbb-utóbb Ő lenne a megszokott partnerünk... aki mellett egy szeretőről, vagy a realitást felülmúló vágyakról álmodoznánk...

Éljük meg életünk minden pillanatát, hozzuk ki minden helyzetből a legjobbat, adjuk át magunkat a romantikának, a vágyainknak, az érzéseknek, a vonzalmaknak, de kezeljük higgadtan a kapcsolatainkat... Nem mindegy, hogy szomorúan emlékszünk majd vissza egy-egy viszonyra csak azért, mert az adott személyt nem tudtuk "magunkhoz láncolni"... vagy boldogan és mosolyogva gondolunk rá, hogy mennyire jó is volt az együtt töltött idő minden egyes momentuma. Egyébként ha nem görcsölünk, sokkal egyszerűbb fenntartani egy titkos viszonyt és a partnerünk is jobban fogja élvezni a találkozókat, mint egy feszült személlyel... így a viszonyunk tovább is tarthat.. és minden pillanatát kiélvezhetjük!

Ti, hogyan vélekedtek a vágyakról és a vonzalmakról? A helyükön lehet őket kezelni, vagy éljen a mindent elsöprő szerelemnek vélt érzés és jobb, ha az ember felrúgja a stabil kapcsolatát, ha valaki mással éli meg a gyönyör legszebb pillanatait? Mik a tapasztalataitok?

Az emberek sok esetben hajlandóak eltitkolni a vágyaikat, de az erotikában nem lehetnek gátlások! A nők nagy része nem mer beszélni a vágyairól... A férfiak kommunikatívabbak, vagy ha nem is mernek beszélni a vágyaikról, megpróbálják rávezetni a kedvesüket, arra, hogy mi az ami jó lenne a számukra és ez így lenne rendjén mindkét nem részről, szerintem!

Mindenkinek vannak vágyai és ezekről merni kell beszélni! Az elfojtott vágyak sok gondot okozhatnak egy kapcsolatban. A vágyak alatt nem extrém perverziókra gondolok. Sokszor az is csak egy titkos vágy, hogy az együttlét során kommunikáció is legyen... most nem az illedelmes társalgásra gondolok :)

A nők sokkal kevésbé merik felvállalni a vágyaikat, mint a férfiak, hiszen pornófilmet nézni kínos és az önkielégítés ááá az olyan téma, amiről még csak beszélni sem lehet.... Sokaknál még a franciázás is kiveri a biztosítékot, bár szerintem ez a szexuális kultúrától és a személyiség érettségétől függ.

Az új dolgok megijesztik az embereket, ezért néha ki sem mernek próbálni új dolgokat, pedig valójában nem is tudják, hogy az jó lenne-e. Benne van a pakliban, hogy rossz is lehet, akkor inkább ne próbáljuk ki...Szerintem ez nem jó hozzáállás, amíg nem próbálunk ki valamit, addig csak előítéleteink és elképzeléseink lehetnek az adott dologról. Ha kipróbáljuk az új dolgokat, akkor legfeljebb rájövünk, hogy ez számunkra nem kellemes, de akkor már tapasztalatból beszélünk és nem az előítéleteink alapján alkotunk véleményt! A kedvesünk számára is sokkal elfogadhatóbb, hogy valami nem tetszik, ezért nem csináljuk, de kipróbáltuk, megtapasztaltuk és rájöttünk, hogy nem ideális, viszont a szándék megvolt. Az is lehetséges, hogy kellemesen fogunk csalódni és rájövünk, hogy érdemes volt megpróbálni kielégíteni a párunk titkos vágyait, hiszen az nekünk is jó. Merni kell kipróbálni!

A szeretkezés a közös örömszerzésről szól, ezért az erotikus vágyakról is kommunikálni kell. A férfiak részére izgató lehet egy szexi fehérnemű,de  ha ezt közli a kedvesével, akkor az könnyedén félreértheti. Azért kéri azt, hogy szexi fehérneműben legyek, mert kövér vagyok, megunt, nem is engem akar... A férfi lehet, hogy nem is gondol az unalomra, csupán a látvány fontos ugye és lehet, hogy izgatóbb lenne a számára egy apró kis csipkekölteményben látni a kedvesét, mint egy pamut hálóingben. Ha merünk a vágyainkról kommunikálni, elkerülhetjük a félreértéseket! A nők akkor is hajlamosak mást gondolni a tények mögé, ha a férfiak őszintén elmondják, hogy mi az amit akarnak. Ilyenkor inkább kérdezni kell! A miért kérdést nem a barátnőknek kell feltenni, hanem annak aki a legjobban tudhatja rá a választ, a kedvesünknek és a a kételyeket így könnyedén elkerülhetjük!

A nők képesek hónapokon át, vagy rosszabb esetben akár még hosszabb ideig megjátszani az orgazmust, csak, hogy meg ne bántsák a kedvesüket. Ez úgy őrültség, ahogy van! A szeretkezés a közös örömszerzésről kellene, hogy szóljon és nem a színészkedésről! A férfiak és a nők nagyon különbözőek, ezért a kedvesünk nem tudhatja magától, hogy mi az ami jó nekünk. Nem merjük elmondani mi okoz örömet nekünk és rá sem vezetjük, akkor csak a saját elképzelései alapján kényeztethet bennünket. Ha még hangos sikoltozással is alátámasztjuk, hogy mennyire jó, akkor szegény férfi nincs honnan tudja, hogy máshogyan kellene próbálkoznia... ezért marad a színészkedés, meg a panaszkodás a barátnőknek.

Az erotikában nem lehetnek gátlások. Kommunikálni kell, de ha nem megy, mert ciki, akkor meg kell próbálni rávezetni a kedvesünket, hogy mi az amivel örömet szerezhet a számunkra. Tapintatosnak kell lenni, mert nem szeretnénk lerombolni a kedvesünk egóját, csak azt szeretnénk, ha az erotika valóban örömet okozna!

Nem az ágyban kell a színészi képességeinket bebizonyítani! Magunktól vonjuk meg az öröm lehetőségét, ha nem merünk kommunikálni, ahelyett, hogy élveznénk minden együtt töltött pillanatot.
A férfiaknak ilyen szempontból könnyebb, hiszen ők nem igazán tudják megjátszani az orgazmust, de ettől függetlenül lehetséges, hogy ők sem elégedettek, csak nekik egyszerűbben megy a kielégülés. A nőknél agyban dől el minden, az erotika is itt kezdődik! Az emberek nagy része tart attól, hogy megcsalják, de azon nem gondolkodnak el, hogy mi az amit nem adnak meg a kedvesüknek, amiért félrelépet? Sok más ok is lehet a megcsalás mögött, de ez az egyik leggyakoribb!

Merjük felvállalni a vágyainkat és kommunikáljunk róluk. Ha valami nem jó, azt is meg lehet mondani, tapintatosan és gyengéden. De arra is figyeljünk, hogy a kedvesünket mi tenné boldoggá! Kérdezzük meg, hogy mi az amire vágyik, hiszen az a cél, hogy mind a két félnek a lehető legjobb legyen minden együtt töltött pillanat, ne legyünk önzőek, figyeljünk a kedvesünkre és olyan élményekben lehet részünk, amelyekről álmodni sem mertünk volna.

Ti játszottátok már meg az orgazmust? Ha igen, miért? Mertek beszélni a vágyaitokról? Ha már beszéltetek róluk, hogyan tettétek és mi volt a reakció rá? Mit szóltatok hozzá amikor rájöttetek, hogy a kedvesetek színészkedik? Ha a kedvesetek valami újdonságot szeretne kipróbálni, felmerülnek bennetek a kételyek, hogy azért mert nem feleltek meg neki? Írjátok meg a véleményeteket! Beszéljük ki ezt a témát is közösen!