A válasz szerintem nagyon egyszerű, igen. Minden pasi azt akarja, de nem csak azt! Gondolkodjunk reálisan, ha megismerkedünk valakivel, élvezzük a társaságát, időközben pedig arra is kíváncsiak vagyunk, hogy milyen vele az erotika, hiszen a kémia működik.

A nők általában kiakadnak és megijednek attól, hogy minden pasi "csak azt" akarja. Viszont ez nem is annyira rémisztő, ha belegondolunk. A pasik nem csak azért randiznak a nőkkel, mert szeretnék megismerni őket, hanem "hátsó szándékaik" is vannak. Ez mindig is így volt, csak ma ez már feltűnőbb, mert a rohanó világban, senki nem szeretné vesztegetni az idejét.

Ha egy pasi randira hív egy nőt, akkor kíváncsi rá. Vélhetőleg szeretné jobban megismerni, de ettől függetlenül az a cél lebeg előtte, hogy minél előbb erotika is legyen. Ezt sokan bevallják, sokan nem. Ha egy pasi kedves és romantikus, akkor is ugyan azt szeretné, csak máshogyan akarja elérni a célját. Ezzel nincs is probléma, hiszen ha az erotika nem működik, akkor a kapcsolat sem lehet felhőtlen.

Mindenki kíváncsi, a nők is. Csak a pasik azok akik felvállalják, hogy igen, ők nem csak randizgatni akarnak a nővel. A nők általában tartanak attól, ha túl hamar intim viszony lesz a dologból, akkor a férfi könnyű vérűnek gondolja majd őket. Ez nem feltétlenül így van. Ha működik a kémia és meg van a vonzalom, akkor miért ne lehetne erotika is?

A pasik mindig felmérik az esélyeket és azoknál a nőknél próbálkoznak leginkább, akiknél nagyobb esélyekkel indulhatnak. Ez nem is csoda, hiszen senki sem szereti a kudarcokat.

Ha két egyedülálló személyről beszélünk, mit veszíthetnek? Pár randi után erotikára kerül a sor és időközben kiderül, hogy működik, vagy sem a dolog. Ha nem, akkor legalább időben rádöbbennek, hogy nem kompatibilis pár és még mielőtt elöntené valamelyikőjüket a rózsaszín köd, tovább léphetnek. Ha működik az erotika és a fizikai vonzalom kölcsönös, akkor abból tartós kapcsolat is lehet. Miért? Mert a férfi szeret olyan nővel lenni, akivel meg van az összhang az erotika terén is. Ha a nő megfelelő a számára, akkor ismerkedni is akar, hiszen durván hangzik, de kényelmesebb egy kapcsolatban élni, egy nővel lenni, mint folyton keresgélni.

Ha az erotika jól működik, akkor a férfi számára megéri jobban megismerni a nőt. Akkor egyre inkább kíváncsi a személyére és szeretne minél több időt vele tölteni és kialakulhat a szerelem. Egy tartós és boldog kapcsolat is lehet a viszonyból! Ha jó az erotika és kellemes együtt, akkor előbb-utóbb mind a két fél érzi, hogy jó odabújni, megölelni, együtt lenni. Az erotika közelebb hozza a két félt és az érzelmek is egyszerűbben kibontakozhatnak.

Persze vannak olyan pasik, akik csak az egy éjszakás kalandokat keresik és ha ágyba bújnak a nővel nem feltétlenül akarnak folytatást. Ez a kockázat viszont mindig benne van a pakliban. Ha egy pasi szimpatikus és szeretnénk vele tartósabb kapcsolatot, akkor nem feltétlenül kell megrémülni és elzárkózni az intimitástól. Meg kell érteni, hogy van olyan, aki csak "azt akarja" de olyan férfi is van, aki "azt akarja" viszont több is lehet belőle.

Az erotika nagyon fontos egy kapcsolatban. A nők akár egy olyan kapcsolatban is képesek élni, amelyben számukra nem elég jó, vagy egyáltalán nem jó az intim viszony. Ennek nem sok értelme van. Lehet színészkedni, csak nem érdemes, hiszen ezzel a nő saját magától vonja meg azt, ami neki is járna. Nem megfelelőbb startból egy olyan férfival kapcsolatot kezdeni, akivel meg van az összhang? Tény, hogy az első-egy két éjszaka általában nem tökéletes, hiszen akkor még nem ismerik egymást a felek, de azt már lehet tudni, hogy ki, hogyan áll hozzá a dologhoz. Mennyire önző, vagy odaadó, mennyire jó megérinteni, vagy mellette lenni.

Szerintem nem annyira kínos egy-két éjszaka után rádöbbenni, hogy ez nem fog menni és tovább lépni, mint akár évekig próbálkozni és színészkedni. Ha jobban belegondolunk, akkor még női fejjel gondolkodva is van benne logika, hogy a pasik miért akarják minél előbb erotikára terelni a témát.

Egy nő számára viszont ez egy kockázatos helyzet, hiszen mi van akkor, ha csak "annyit" akar? Mit fognak majd gondolni az emberek? Hiszen ha egy pasinak sok hódítása van, akkor rá felnéznek, ha egy nőnek van több kalandja, akkor őt kellemetlen jelzőkkel illethetik. De a kérdés csupán annyi, hogy megéri azért vacillálni, mert esetleg az ismerősök, a társadalom számára nem elfogadott az, hogy egy nő is próbálkozik és több viszonya van? Szerintem nem azok az emberek fogják boldoggá tenni a nőt, akik kellemetlen jelzőkkel illetik, vagy elítélik, ezért nem is fontos a véleményük...

Mindenki saját maga dönti el, hogy mi az amit felvállal egy boldog kapcsolat reményében. De szerintem nem érdemes szingliként azon morfondírozni, hogy minden pasi "csak azt akarja" és ezért visszahúzódni. Könnyen lehet, hogy belefutunk egy-két olyan férfibe, aki csak egy éjszakás kalandot akar, de az is lehet, hogy attól amiért hamar erotikára kerül a sor egy csodás kapcsolat lesz a kiszemelt pasival. Ha csak egy éjszaka volt, az is lehet kellemes tapasztalat, ha meg több lesz belőle, akkor lehet örülni és jöhet a rózsaszín köd. Bátornak kell lenni és próbálkozni kell, hiszen az igazi senkinek sem fog bekopogtatni az ajtaján!

Felmerülhet a kérdés, hogy honnan lehet tudni, hogy egy pasi "csak azt akarja", vagy egy kapcsolatot is el tud képzelni a nővel. Tudni nem lehet, de sejteni igen, mert árulkodó jelek vannak. Ha egy férfi nem ront ajtóstól a házba és próbálkozik, kedves, futja a köröket, akkor vélhetőleg többet akar a kiszemelt nőtől. Ha törekszik, próbál a nő kedvében járni, meg akarja hódítani, akkor nem csak az erotika a cél. Hiszen nem fektetne annyi energiát a nővel való randizásba, ha nem akarna mást csak néhány kellemes éjszakát. Egy kedves üzenet, pár udvarias gesztus is lehet jelzés, hogy ebből akár kapcsolat is lehet. Mindig benne van a pakliban, hogy nem akar többet, csak profi a hódításban, de az adott helyzetben általában a nők érzik, hogy mi a férfi célja. Ha nem vagyunk elvakultak és nem tervezzük meg rögtön a közös életünket, akkor nagy gubanc nem lehet. Egy adott ponton meg is lehet kérdezni, hogy mit is akar emberünk. Nem szégyen nyílt lapokkal játszani. Szerintem egy magabiztos nő bátran felteheti a kérdést, hiszen a kommunikáció minden kapcsolat alapja. Csak a választ meg kell tudni érteni és nem kell olyasmit belehallani, ami nincs. Így egyszerűbben elkerülhetőek a csalódások és könnyebben alakulhat ki egy fantasztikus kapcsolat.

Ti mit gondoltok a témáról? Minden pasi csak "azt akarja"? Kialakulhat egy jó kapcsolat, ha hamar erotikára kerül a sor? Mennyi idő után próbáljátok meg erotikára terelni a témát?

Mi lehet az oka annak, hogy szakítás után eltelik néhány év, majd találkozol az ex-el és újra elkezd hiányozni? Nem az erotika hiányzik, vagy maga a kapcsolat vele, csak a lénye. A beszélgetések, a nagy nevetések, apróságok. Ez nem azt jelenti, hogy folytatnád a kapcsolatot, csak néhány tekintetben kompatibilisek vagytok.

Minden kapcsolatban vannak jó dolgok, akármi is volt a szakítás oka. Minden párnak vannak saját megszokásai, közös dolgai. Pl. közösen rajonganak egy filmért amit együtt láttak, emlékezetes a dal, ami akkor szólt mikor megtörtént az első csók, vagy egy könyv ami közös nagy kedvenc. Vannak olyan poénok, amiket csak ti ketten értetek, olyan sztorik, amelyeket értelmetlen elmesélni másoknak, mert nem értenék.

Néha apróságokról jut eszünkbe az ex és előtörhet egy furcsa érzés, a "jaj de jó lenne beszélni vele", vagy ezt úgyis "csak ő értené". Hiába tökéletes a mostani párod és nem hagynád el semmiért, attól még hiányozhatnak az ex-el közös élmények, vagy a tulajdonságai, a közös megszokások.

Ez normális és nem is probléma, ha mindenki a helyén tudja kezelni az érzelmeit és az új partnerek sem féltékenyek. Mert az ex-el titokban találkozni azért elég gyanús lenne :)

Kérdés, hogy lehetünk-e jó barátságban az ex-el, vagy abból előbb-utóbb erotika is lesz? Szerintem nem érdemes belemenni egy viszonyba az ex-el, abból semmi jó nem szokott kisülni. Ha egyszer szakítás lett a vége, akkor valami nem működött és tény, hogy az emberek változnak, de elég valószínűtlen, hogy ami x éve nem ment, az most majd menni fog. Bár lehetséges, hogy most már másként állunk az adott problémához és máshogyan reagálnánk egyes dolgokra, de ez még nem biztos, hogy elég lenne egy jó kapcsolathoz.

Ha az erotika tartotta össze a kapcsolatot, vagy annyira jó volt, hogy az már felülmúlhatatlan, akkor a kísértés még nagyobb. Ágyba bújni az ex-el akkor lehet jó, ha érzelmek és nagy remények már nincsenek, bár ez mindig utólag szokott kiderülni. Különben lehet, hogy egy éjszaka alatt sikerül felborítani mindkét fél békés lelkivilágát és annyit nem ér az egész. A hiányzik, de tudom, hogy úgysem működne, mert... című dolgok csak önkínzásnak jók, semmi másnak.

Az ex-el a haveri, vagy baráti viszony szerintem tökéletesen működhet, ha eltelt már elég idő a szakítás után és mindketten elég érettek, ahhoz, hogy a helyén kezeljék a helyzetet. Ha elgyengül az ember, az ex-el a legkönnyebb félrelépni, mert az erotika "veszélye"sokkal inkább fennáll, mint egy haverral kapcsolatosan. Számtalan olyan helyzet adódhat, amelynek összebújás lehet a vége, pedig ha csak egy haver lenne, akkor nem kerülne rá sor. Például nagy lelkizés, valamelyik fél ki van borulva az aktuális párja miatt és a vigasztalás egy kicsit jobban sikerül, mint az tervezve volt. Vagy egy beszélgetős, borozós estén a nosztalgiázásból több lesz, mint a "jaj de jót beszélgettünk".

Ha az ex személye vonz, mert kedveled mint embert, jó baráti kapcsolat alakulhat ki. A közös sztorikon jókat lehet nevetni évek múlva és mosolyogva lehet összenézni, amikor elhangzik a "közös dal". De ez szerintem csak akkor működik, ha a szakítás oka nem valami olyasmi volt, ami hatalmas tüskét hagyott valamelyik, vagy mindkét félben. Ellenkező esetben lehetséges, hogy egy adott ponton szenvedés lesz a "nagy barátság" és akkor már nincs értelme.

Néha lehetnek fura és vicces helyzetek is. Például nekem mindig az volt az érdekes érzés, amikor találkoztam az ex-el és nem csók következett, hanem csak egy puszi. Nem azért volt fura, mert vágytam a csókra, csak szokatlan volt, de egy idő után, már az ilyen apróságok sem lesznek furcsák. Nekem semmi gondom nincs azzal, hogy legyünk jóban az ex-el, ha valójában aranyos ember, csak a kapcsolat nem működött közöttünk. Értelmetlen leépíteni valakit teljesen, ha emberileg jól ki lehet vele jönni, sőt még hiányzik is a személye, csak éppen nem vagyunk összeillőek mint társak.

Ti barátok maradtatok az ex-el, vagy el sem tudtok képzelni egy ilyen viszonyt? Az erotika felmerül köztetek, vagy az tabu?

A szerelem általában hirtelen jön, de van szerelem első látásra? Sok szép költemény született már erről a témáról, de valóban beleszerethetünk valakibe, anélkül, hogy jobban megismernénk? Vagy ez csak lángolás, esetleg a hormonok szórakoznak velünk?

A szerelem első látásra szép gondolat, amely jó alap a romantikus filmekhez. Ha belegondolunk, hogy hogyan is lettünk szerelmesek valakibe, akkor nem feltétlenül az ugrik be, hogy megláttuk és megszerettük az illetőt. Az iskolás évek során ugye vannak a nagy lángolások, a "jaj de tetszik" élmények, később jönnek a bulik és az ismerkedés. Majd a komoly felnőtt életben már nem elég annyi, hogy valaki kedvesen mosolyog, ahhoz, hogy beleszeressünk. Tinédzser korban hamarabb megy a szerelembeesés, vagy legalábbis annak nevezik azt a furcsa megmagyarázhatatlan érzést. Majd ahogy telnek az évek, egyre több minden kell a szerelemhez. Az emberek elkezdenek megfontoltabbak lenni. Persze a mindent elsöprő szerelem ettől még létezik, csak néhány kapcsolat, tapasztalat és csalódás után az ember egy kicsit óvatosabb.

A szerelem első látásra szerintem nem feltétlenül állja meg a helyét. Belezúgni lehet valakibe néhány találkozás után is, tetszhet az illető, de a szerelemhez több kell. A kémia is nagy szerepet játszik a szerelem érzetben, ahogyan ezt már tudósok is bizonyították.

Egy jó kapcsolat minden nap fejlődik, ezért észre sem vesszük és már szerelmesek is vagyunk. Ha megismerünk valakit, aki tetszik, akiért rajongunk, azzal sok időt vagyunk együtt, amennyire csak lehet igyekszünk megismerni. Így talán észre sem vesszük, mikor is tört ránk a szerelem érzése, hiszen minden olyan gyorsan történik. Ezért utólag akár feltételezhetjük azt is, hogy ez szerelem volt első látásra.

A meglátni és megszeretni dolog szerintem nagyon szép és romantikus gondolat, de csak a hormonok és a kémia az, ami miatt előtör ez az érzés. Ha valaki tetszik külsőleg, vonz az illata, a bőre, az nem feltétlenül lelki eredetű, nem a személyét szeretjük, csak vonzz a fizikuma. Ahhoz, hogy valakibe beleszeressünk ismernünk kell valamennyire. Hiszen a szerelem nem csak két testről szól és az azokkal kapcsolatos kellemes érzésekről. A szerelemhez nem elég a fizikai vonzódás, hiszen az hamar elmúlhat, vagy megunhatjuk. A lelki kötelék kialakulásához tudnunk kell, hogy a másik milyen ember. Hiába szépek a szemei, vagy kellemes hozzábújni, ha nincsenek olyan tulajdonságai amelyek vonzanának, vagy nem egyezik az érdeklődési körünk.

A szerelem egy összetett érzés, amely a lélek, az agy, a hormonok összhangját is jelenti. Ezért megmagyarázhatatlan és csodálatos. Sokan kutatták már, hogy hogyan alakul ki a szerelem, tudom, hogy ez a téma nagyon vitatott és mindenki máshogyan éli meg.

Nekem a szerelemhez az is kell, hogy megismerjen az adott személyt. Egyik kapcsolatom sem úgy kezdődött, hogy megláttam és megszeretettem. A lángolás, az érdeklődés mindig megvolt, de ahhoz, hogy ki merjem jelenteni, hogy szerelemes vagyok, el kellett telnie egy kis időnek.

Ezzel ellentétben viszont ismerek olyat, aki azt mondja, hogy mikor meglátta a párját, ő már tudta, hogy az illető lesz az igazi. Vannak olyan nők, akik egy helyes pasi láttán rögtön megtervezik a közös életüket fejben. Már tudják, milyen lesz az esküvő és a gyerekszoba. Nincs ezzel semmi gond, hiszen a szerelem furcsa érzés, amit mindenki máshogyan él meg.

Egy bizonyos kor fölött, pl. 30 évesen mondjuk egy válás után a szerelem még lassabban alakul ki. Ezért monhatjuk, hogy a külső tényezők és az élettapasztalatok is szerepet játszanak abban, hogy mennyi idő kell a szerelem kialakulásához. Miután valakinek volt egy rossz tapasztalata, vagy évekig próbálkozott egy rossz házasság helyrehozásával, már nem esik szerelembe pillanatok alatt. Az ember tudatos lény és ezért mérlegel, próbálja megkímélni magát a lelki fájdalmaktól, a csalódásoktól és nem hagyja elhatalmasodni a rózsaszín köd érzését.

Szerintetek van szerelem első látásra? Vagy csak a szimpátia, vagy a kémia az ami elsőre előidézi azt a kellemes és megmagyarázhatatlan érzést? Mik a tapasztalataitok?

Ki is az a megbízhatatlan szerető? Hogy kezdődik egy ilyen pasival a viszony? A nő a kapcsolat elején nagy becsben van tartva. Naponta több telefonhívás, üzenet, heti találkozók. Ebben az időszakban nagy a rajongás, az álmodozás és sokszor az önámítás... Virág, apró ajándékok, figyelmességek és szép szavak, de abból rengeteg. Nem feltétlenül kell az ígérgetés, pár kedves gesztus is elég ahhoz, hogy egy nő kimondatlan szavakat lásson a háttérben, még akkor is, ha azok nincsenek. A szeretleknek sem kell elhangzania, hiszen emberünktől nem várhatjuk el, hogy nyíltan kimutassa az érzelmeit, érezteti és ugye idő kell neki ahhoz, hogy ki merje mondani mit is érez...

A férfiak egy ideig ajnározzák a szeretőjüket, megpróbálnak minél több időt vele tölteni, de egy idő után valami megváltozik. Nincs napi telefon és üzenet, csak heti néhány, majd heti egy-kettő és persze a kifogások. A heti néhány találkozásból lesz egy, majd kétheti, majd  összefutnak havonta egyszer. Ez az állapot fen tartható, ha a nő is alkalmazkodik a helyzethez A kifogások és az ígérgetések mehetnek tovább, ha van kinek ígérgetni alapon. De egy ilyen helyzetben, ha a nőben is tudatosul, hogy ez a kapcsolat nem fog továbbfejlődni, akár meg is lehet beszélni a dolgokat.

A nők általában elvakultak, szeretnek ragaszkodni egy illúzióhoz és ezért kapaszkodnak inkább a megbízhatatlan férfiba, aki eleinte olyan sokat törődött velük. Sokan elfogadják, hogy kedvesüknek nem jut több ideje a titkos találkozókra, hiszen ott a család, a munka stb. A ragaszkodó nő képes saját maga is kifogásokat gyártani, ha kell, csak, hogy megvédje álomképét. Felmenti a férfit és egy ideig nem akarja elfogadni, hogy nem azért találkoznak egyre ritkábban, mert a pasinak nincs ideje.

Lassan elkezdődik a gondolkodás, mi lehet a háttérben? Miért nem ér rá gyakrabban? Miért olyan rövidek a találkozók? Csak az erotika kell a pasinak? Majd felismeri a nő, hogy rajta kívül van más, vagy inkább mások is. Nem ő az egyedüli szerető, nem ő az akibe szerelmes (még ha ezt is állítja a pasi) és a mesésnek indult viszony átcsap havi egy-két alkalmi erotikázgatásba.

Mit tehet ilyenkor a nő? Ha ragaszkodik a pasihoz, bármilyen okból is, akkor kitart a viszony mellett, de nem erre alapozza az életét. Azaz ha egyedülálló, ismerkedik, új kapcsolatot keres, megérti, hogy az adott szeretői viszony elérte a határait, abból több nem lesz. Így akár évekig, vagy évtizedekig fen lehet tartani egy ilyen kapcsolatot, ha a nőnek megéri, vagyis elég ennyi az adott személyből és közben boldogan élheti az életét.

Ha ennél többre vágyik a nő és nem képes beletörődni abba, hogy a pasi nem akar szorosabb kapcsolatot, akkor sok variáció nincs, jöhet a könnyes búcsú.

Nőtől függ, hogy mi az amire vágyik. Egy családos hölgynek megfelelhet a havi egy-két találka, de egy szingli ennél többet akar. A megbízhatatlan szeretőt is lehet szeretni a kedvessége, a gyengédsége, a sok jó tulajdonsága miatt, csak el kell fogadni, hogy ő nem az, akit meg lehet változtatni. Nem fog mindent feláldozni a szeretője miatt, még az idejét sem hosszútávon, mert mindig jön egy újabb hódítás. Működhet jól is egy ilyen viszony, ha a nő el tudja fogadni ezt a helyzetet. Akár őszintén is meg lehet beszélni a dolgokat, nem kell játszani a naivat. Ha a nő elfogadja, hogy a pasi több szeretőt, viszonyt is fen tart egyidejűleg és neki ez így megfelel, akkor ezt meg is lehet beszélni. Mindenkinek könnyebb. Persze sok pasi tagad, vagy kitér a téma elől, de a sorok között is lehet olvasni.

Megbízhatatlan szeretővel akárki találkozhat élete folyamán, hiszen nem tudhatjuk előre, milyen is az adott ember. De persze vannak rendes pasik is, akik tényleg szerelmesek a szeretőjükbe és nem építik le a kapcsolatot a hébe-hóba erotikázgatás szintjére. Mindenki maga dönti el, hogy mi a jó neki és, hogy kell-e egy ilyen jellegű viszony. Bár az a furcsa, hogy a megbízhatatlan szerető típus valamiért vonzza a nőket. Ezek a pasik férfiasabbak az átlagnál, nem feltétlenül a külsejük miatt, a gondolkodásmódjuk, az egzisztenciájuk, sok minden lehet ami erős kisugárzással vértezi fel ezt a típust, amire buknak a nők.

A lényeg, hogy fel kell ismerni a pasikat és el kell dönteni, hogy jó-e egy ilyen viszony. Ha a sok illúziótól meg tud szabadulni a nő és eltudja fogadni a férfit, aki valljuk be szélcsap, akkor ez akár egy szép és felemelő viszony is lehet a saját határain belül. Akár barátság szerűségbe is átmehet, ezért nem feltétlenül kell tartani az ilyen fickóktól, csak tudni kell, hol vannak a határok és nem szabad hagyni, hogy a visszautasítás, a ritka találkozások fájdalmakat okozzanak. Ha a nő képes a helyén kezelni egy ilyen viszonyt, akkor szólhat az örömről, de ha nem akkor rögtön magában keresi a hibát, hogy "miért nem vagyok elég jó neki". Nem a nő nem elég jó, sőt a nő lehet tökéletes is, csupán a megbízhatatlan szerető nem fog kitartani egy viszony mellett, neki több nő kell és persze a családja, amit nem áldoz fel egy hódítás miatt sem.

Volt már ilyen viszonyotok? Mik a tapasztalataitok, működhet jól egy ilyen viszony? Tudom, a pasinak kényelmes lehet, de a nőnek is lehet jó? :)

Távkapcsolatban élni nem egyszerű, de sokan kényszerülnek rá. A több pénz reményében sokan hátrahagyják a családjukat és elutaznak külföldre, hónapokra, vagy akár évekre. Hűséges maradhat az ember heteken, vagy akár hónapokon keresztül?

Ha munka miatt van távol az egyik fél, akkor csak bizonyos időszakonként tud hazautazni. Ha tanulmányai miatt van távol, vagy csak egyszerűen olyan személybe lett szerelmes akitől több határ választja el, akkor talán gyakrabban láthatja a kedvesét.

Alapesetben az ember szerelmes a kedvesébe és vár rá. Az elválást követő néhány hét szörnyű, hiányzik a személyes találkozás, hiába a sok telefon és az internet adta lehetőségek. Pár hét után mind a két fél megszokja valamelyest, hogy az élet megy tovább és ez csak egy ideiglenes állapot, de addig is élni kell. Ekkor azért már jön egy kis aggodalom is, vajon mit csinál a másik? Az itthon maradt fél éli a megszokott életét, de aki elutazott, új környezetben van, új emberekkel ismerkedik és talán még szórakozni is eljár. A féltékenység is kezdetét veszi, hogy vajon tényleg csak dolgozott és azért nem vette fel a telefont? Miért nem válaszolt még az üzenetere? Lehet, hogy megismert valakit? A kedves szavak azért még megnyugtatóak és jó esetben a féltékenységet is elűzik egy időre.

De az embernek vannak fizikai szükségletei is ugye, főleg a férfiaknak. Kibírhat egy férfi több hetet, vagy akár hónapot erotika nélkül? Vagy egy ilyen helyzetben elég ha megismer egy kedves nőt és az egy éjszakás kalandnak induló sztoriból viszony is lesz? Vagy talán egy "profit" keres, akivel kiélheti a vágyait?

Hallottam már ilyen és olyan helyzetről is. Volt aki több hónapig nem találkozott a párjával és mégis kibírta megcsalás nélkül, de olyan is akad akinek pár hét is elég volt ahhoz, hogy megismerkedjen valakivel. Általánosítani ebben a helyzetben sem lehet.

A nőknél kicsit másként működik a helyzet, ők nem feltétlenül az erotika hiánya miatt lépnek félre. A kedvesség, az ölelések, az erős férfi léte hiányzik leginkább a nők számára. Az esti odabújások, a beszélgetések és a közös programok is hiányoznak, főleg ha hónapokig nem látják a szerelmüket.

A nők is belemennek az egy éjszakás kalandba, ha már egy ideje távol van a kedvesük? Vagy ők inkább szeretőt keresnek?

Szerintem inkább egy szeretői viszonyba bonyolódnak. Nem feltétlenül annak indul persze. Hirtelen felbukkan egy régi barát, kolléga (aki már jó ideje kiszemelte magának a nőt) és egy kicsit kedvesebb a megszokottnál. Elhívja a nőt pár közös programra, megnevetteti és érezteti vele, hogy rá számíthat, mert ő itt van és nem több száz kilométerre tőle. Szerintem ennyi elég is ahhoz, hogy lassan kialakuljon egy szeretői viszony.

Ha a pár egyik, vagy mindkét fele félrelép ugyanannyira lelkiismeret furdalásuk lesz, mintha a párjuk otthon lenne? Nem hinném, hiszen egyszerűbb elfogadni azt a helyzetet, hogy én csak azért mert ő most nincs velem, de attól én még szeretem. A viszonyról is könnyebben hiteti el magával az ember, hogy ááá ez nem is az, csak többször találkozunk, mert ő legalább pótolja egy kicsit az űrt. Persze nem lesz ebből semmi komoly, sőt még mielőtt ismét együtt élhetnénk a párunkkal vége is lesz, legalábbis a tervek szerint...

Szakításhoz vezethet a távollét közbeni kalandozás? Ha csak arról van szó, hogy a felek kielégítik erotikus vágyaikat, akkor nem kell, hogy szakítás legyen belőle. Az ilyen kis kalandok általában titokban is maradnak, hiszen nincs a közelben a férj/feleség aki észrevehetné az árulkodó jeleket. Ha szeretője lesz valamelyik félnek, akkor már kérdésesebb a helyzet. A távol lévő fél akár új életet is kezdhet az új párjával. Az itthon maradt fél rájöhet, hogy a szeretője az igazi. De ezek a helyzetek alapvetően is benne vannak a pakliban ha szeretősdit játszunk.

A legnagyobb gond akkor van, ha dolgozni utazott el az egyik fél, hogy itthon mindene meglegyen a családnak, vagy lakást tudjanak venni, tehát a közös célokért dolgozik. Közben pedig a párja, aki lehet, hogy több gyermek anyukája megismerkedik valakivel, aki remek szerető. A nőnek ebben a helyzetben hatalmas bűntudata lehet, már ha szerelmes lesz az új férfiba. Azért feltételezem, hogy ha a férj a közös célokért dolgozik és azért van távol, akkor a nő nem rúgja fel a kapcsolatát, még akkor sem ha fülig szerelmes, főleg ha gyerekek is vannak.

A férj esetében egy kicsit másként nézhet ki a szeretői viszony. Ő leginkább kompenzálásnak éli meg. Távol van, egyedül van, nem akar semmi komolyat, csak van egy biztos nő az életében, akivel hetente többször is erotikázhat és még néha közös programok is lehetnek. Legalább nem kell új nőt keresni. A férfinak szerintem kevésbé van bűntudata, mert ő a családjáért dolgozik, ezért egy kis lazítás is belefér. Meg különben is jobb, ha egy nővel lép félre és nem keres kéthetente újat...

Szerintem a távkapcsolat alapvetően működhet. Pláne ha a felek oda-vissza utazgatnak amikor csak lehetőségük van rá. A kísértés viszont a mindent elsöprő szerelem esetén is nagyobb, mint ha a két fél együtt lenne. Az alapvetően monogám típusú emberek is hamarabb mennek bele egy viszonyba ilyen esetben.

A távkapcsolat tönkreteheti a szerelemet? Ha kiderül, hogy valamelyik fél félrelépett könnyebben megbocsájtható, mint alaphelyzetben? Több hónap különélés után folytathatja egy pár ugyanott az életét ahol abbahagyta?

A szerető általában az a személy, akihez "menekülni" lehet a mindennapok elől, a monoton hétköznapokból. Míg otthon a napi gondok, a problémák kerülnek megvitatásra, a szeretővel élvezet időt tölteni. A szerető megértő és kedves, na és persze odaadó.

Legyünk őszinték, általában a szeretőnek mindenből a legjobb jut, akár nő, akár férfi. Vele járunk vacsorázni, szórakozni (ha ez nem feltünő és nem áll fent a lebukás veszélye), hosszúhétvégézni. Ő kapja a gyengéd pillanatokat, a mosolyokat és a kedvességet. Vele nem fáj a fejünk és nem szunnyadunk el a kanapén meccs nézés közben, mert az erotika is működik.

Ezért felvetődik a kérdés, hogy mit nyújt a szerető, amit a partner nem? Mi az amit a szerető megad, ami miatt a legjobbat érdemli mindenből? Vagy nincs ebben semmi különös, csak nem töltünk annyi időt vele, hogy a hétköznapi dolgok is szóbakerüljenek, hogy a monotonitás is felbukkanjon?

Szerintem a szeretővel egyszerűen nem vagyunk olyan sok időt együtt, hogy megismerje a hétköznapi oldalunkat is. Ezzel nincs is semmi gond, mert lehet, hogy egyébként elveszne a viszony varázsa, persze ez nem feltétlenül van így. Hallhattunk már olyan szeretői viszonyokról, amelyekből felvállalt kapcsolat, vagy házasság lett és rövid időn belül tönkre is ment az egész. Szerintem ebben annak is szerepe volt, hogy a szeretői viszony teljesen más, mint az együttélés, hiszen a szeretőnek alapvetően általában tényleg mindenből csak a legjobb jut. 

Most sajnálhatjuk szegény feleségeket, férjeket, mert nekik a hűtlen fél "hétköznapi élete" jut és a mindennapi gondok, de azért ez sem teljesen így van, ennél ez a kérdés is összetettebb. 

A szerető sokaknak a felszabadultságot, a kikapcsolódást jelenti. A szerető nem veszekszik, ha nem vitted le a szemetet, nem ágál, hogy miért nem raktál rendet és nem fordít neked hátat az ágyban, mert éppen dühös. A szerető örül minden pillanatnak amit a kedvesével tölthet és próbálja azt kiélvezni. Nem fecséreli az idejét vitázásra és sértődésre, hiszen általában kevesebb időt lehet együtt a kedvesével mint amennyit szeretne. Ez egy kölcsönös adok-kapok játék, amelyben mind a két fél feltöltődik. 

Néha jó egy kicsit kiszabadulni a hétköznapi életből és megfeledkezni a gondokról. Az a legjobb eset, ha az ember ezt otthon is megteheti, általában ők azok, akik nem lépnek félre, vagy nem tartanak szeretőt, csak kalandoznak. 

A szerető tartásnak számtalan oka lehet. Egy közös pont viszont általában van a történetekben, a szerető az akivel felhőtlenül boldog lehet a hűtlen fél. Emiatt a szerető lenne a rossz ember, akire csúnyán kell rá nézni, mert megrongálja a kapcsolatot? Nem hinném! Ebben a helyzetben sem lehet általánosíani, mert a szerető tartás nem minden esetben jár válással is. A szerető sok helyzetben jó hatással van a párkapcsolatra, nem pedig rosszal. De ez egy külön téma.

A szeretőnek miért jár mindenből a legjobb? Mert ő a mentsvár, aki nyugalmat, vidámságot és persze fülledt erotikát nyújt. Akinek nem kell elszámolni a hétköznapi dolgokkal, aki nem zsarnokoskodik, ő csak van és boldogságot ad. Ez a helyzet abban az esetben a legegyértelműbb, ha mind a két fél szerető. Vagyis kapcsolatban élnek, de egymásrataláltak. A szerető tudja mire van szüksége és azt is tudja, mi kell a kedvesének, boldogság, vidámság és nem a megszokott mindennapok.

Az más helyzet amikor valaki "reménykedő" szerető és azért tart ki a választottja mellett, mert reméli, hogy majd elválik miatta. Akkor az illető nem biztos, hogy örömből, vagy csak azért mert jó neki tesz dolgokat, vagy viselkedik úgy, ahogy, inkább próbálkozik és szeretetből, reményből próbálja túlszárnyalni a választottja elképzeléseit. Hiszen ha teljesíti a vágyait, akkor talán ő lesz a "győztes".

Ennek a témának számos érzelmi, erkölcsi és más vetülete is van, de azt hiszem, hogy alapvetően a szeretősdi mind a két fél számára egy felszabadult boldog kapcsolatot jelent. Egy kis nyugalmat és pezsgést egyben, amikor nem kell belefásulni a mindennapokba, hanem bárki viselkedhet Casanovaként és lehet vad csábító.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha szerető kell valakinek, akkor miért nem lép ki a kapcsolatából? Lehet, hogy szereteből, kötődésből, vagy azért mert az nem rossz, csak más az otthoni kapcsolata. Nem kell megromolnia az otthoni kapcsolatnak ahhoz, hogy valaki szeretőt tartson. Ha ezzel a szerető tisztában van és nem kerget hiú ábrándokat, vagy ő is kapcsolatban él, akkor nagy gondot nem is jelenthet. Hiszen mindketten adnak és kapnak és időközben otthon is boldog családi életet élhetnek. Ez szerintem még mindig jobb, mint amikor a sok felgyülemlett stressznek, frusztrációnak köszönhetően otthon folyamatosak a veszekedések. Vagy valamilyen egyéb rombolóbb hobbit alakít ki magának a személy, hogy kikapcsolódjon, vagy felfrissüljön és újjúlt erővel vethesse magát a hétköznapokba.

A boldog párkapcsolatot tönkreteheti ha a szülőkkel együtt kell élniük a fiataloknak egy ideig? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat, hiszen sok pár van, aki egy ideig inkább a családi házban él, amíg lakásra gyűjtenek, vagy felújítják a lakást, építkeznek, vagy a gyermekeket így könnyebb megoldani.

Alapvetően jó dolognak tarom, azt, hogy együtt az egész nagy család, de ebből sok konfliktus is származhat. Az Amerikai filmekben nagyon jól működik a dolog, hiszen akkora házakban élnek az emberek, ahol gyakorlatilag még csak össze sem kell találkoznia a szülőknek a gyerekkel, vagy mennyel, vejjel... Ez a valóéletben egy kicsit másként néz ki. Reálisabbnak tartom azt, hogy két-három szobás lakásokban él együtt a szülő és az ifjú pár, vagy egy családi házban, de az sem kastély jellegű.

Eleve a generációk közötti különbségek, a különböző megszokások és nézetek is sok konfliktushoz vezethetnek. Hiszen a fiatal feleség nem biztos, hogy úgy, vagy azt főzné, amit a bölcs és tapasztalt anyós, aki tudja mi a jó a pici fiának. A lányos szülők pedig az ő kicsi lányukat pártolják, aki ugye a szemük fénye és könnyen belefolynak kisebb összezörrenésekbe is, amikből alapesetben lehetséges, hogy nem is lenne vita, ha egy-két "kívülálló" családtag nem szólna bele az adott helyzetbe.

Hogyan lehet leküzdeni az ilyen jellegű feszültséget? Megéri a szülőkkel együtt élni, még ha rövid időről is van szó? Tudom, hogy vannak szükségmegoldások. Csak kérdéses, hogy mennyire felel meg egy fiatal párnak az, hogy alkalmazkodniuk kell még két emberhez, vagy akár több emberhez is, ha a fiatalabb testvérek is otthon laknak?

A szülőkkel való együttélés a konfliktusokon kívül szerintem gátlásokat is szülhet. Hiszen senki nem fog felszabadultan egy száll törölközőben kislattyogni a fürdőszobából, vagy csókcsatába kezdeni, ha tudja, hogy bármikor bejöhet/kijöhet valaki. Az erotika pedig még kérdésesebb... ha vékonyak a falak, kellemetlennek érezheti a fiatal pár a "hangoskodást", az pedig még kellemetlenebb ha valaki kopogás nélkül csak úgy betoppan a szobába. Működhet ilyen helyzetben is ugyanúgy a vonzalom két ember között? Vagy a külső tényezők hatására a vágy is kisebb intenzitásúvá válik?

A szülők tapasztaltabbak és bölcsebbek, ezért jó tanácsokat is tudnak adni. Egy fiatal párnak arra van szüksége, hogy tanácsokat kapjon és elkerüljék azokat a hibákat, amelyekbe lehet, hogy belesétálhatnának? Vagy jobb, ha megtapasztalnak néhány dolgot és nem szól bele senki az életükbe és nem kell hasznos tanácsokat, rosszabb esetben kritikákat hallgatniuk?

Az együttélés akkor a legnehezebb, ha a szülő nem kedveli a gyermeke szíve választottját és ezért ágál is. Vagy kedveli, de a gyermekét mégis "építő jellegű kritikákkal bombázza". Ha a férj/feleség hasonlóképpen áll a helyzethez, akkor gyakorlatilag két tűz között van a személy. Ezt hosszútávon kétlem, hogy el lehetne viselni. A szülőket nem akarja megbántani a gyermek, (aki ugye már felnőtt, de a szülők szemében mindig gyerek marad) hiszen szereti és tiszteli őket, vélhetőleg hálás is akármilyen okból is kell együtt élniük. A szíve választottját alapvetően nem szeretné megbántani, de az ember tűrőképessége véges. 

Meddig lehet elviselni egy ilyen helyzetet? Ha két tűz között érzi magát a személy, akkor előbb-utóbb vagy nagy botrány alakul ki, vagy megpróbál változtatni a párján, hogy a szülőknek megfeleljen, vagy a szülőket próbálja meg befolyásolni, hogy kevesebb konfliktusa legyen a párjával. Ez alapvetően egy ördögi kör, ami nagy stresszel járhat.

Szerintem bármennyire is családcentrikus valaki jobb minden félnek ha külön élnek, akár a szülőkhöz közel, mintsem napi szintű legyen a feszültség. Persze vannak kivételes családok, megértő szülők és társak, akik jól tudják kezelni a konfliktusokat, de ez a ritkább eset. Ha szükség megoldásról van szó, akkor egy ideig ki lehet bírni, de hosszabb időn keresztül sem a szülőknek, sem a fiataloknak nem jó a szoros együttlét.

Voltatok már hasonló helyzetben? Hogyan lehet elkerülni azt, hogy az ember két tűz közé kerüljön? Hogyan lehet elkerülni/megoldani a konfliktusokat?

Van szerelem nagy korkülönbséggel? A köztudatban a fiatal nő, idős férfi csak is érdekkapcsolatot jelenthet. Főként ha 20-30-40 évvel idősebb a férfi a nőnél. A korkülönbség kizárja a szerelmet? Nem hinném, hiszen lehetséges, hogy a nőnek az idősebb férfi tudja megadni értelmi és érzelmi szinten azt amire szüksége van.

Még akkor sem feltétlenül kell érdekkapcsolatra gondolni, ha a férfi gazdag, a nő pedig egy átlagos anyagi szinten él. Gondoljunk bele, hogy 20-30 év korkülönbség esetén normális is, hogy a férfi élete során már kialakította az egzisztenciáját és az anyagi helyzetét. Míg a nő, ha 20-30 éves nem építhette még fel olyan mértékben az életét, mint a nála jóval idősebb férfi. Persze vannak érdekkapcsolatok is és ezeket sem lehet kizárni.

Mit nyújthat egy idősebb férfival folytatott kapcsolat? Miért éri meg egy ilyen kapcsolatban élni? Talán azért, mert a férfi részéről a nagy élettapasztalat, a megfontoltság biztonságérzetet nyújthat a nőnek. Nagy korkülönbség esetén a nő szerintem folyamatosan fejlődik a férfi mellett, hiszen mondhatjuk minden nap tanul tőle/mellette valamit. Ez igaz a korkülönbség nélküli kapcsolatokra is, de nem ekkora mértékben.

Sokan mondják azt, hogy azért választanak idősebb férfit, mert megbecsüli a nőt és tiszteletben tartja, valamint kedves és udvarias. Egy idősebb férfi a nagy élettapasztalata miatt másként bánik a nőkkel, mint egy fiatal férfi, de ez nem is csoda, hiszen gyakorlatilag más-más generációkról beszélünk.

Olyan véleményeket is hallottam már, hogy a fiatalabb férfiak nem elég érettek. Hiába egykorú, vagy hasonló korú a férfi a nővel, nincsenek egyforma szinten.

A nők néha azért is választanak idősebb férfiakat, mert biztonságérzetet sugall számukra, hogy kedvesük már nem valószínű, hogy elhagyja őket. Nagyobb biztonságérzete lehet egy nőnek egy idős férfi mellett? A korosabb urak már tényleg nem borítják fel olyan könnyen a kapcsolatukat, mint a náluk fiatalabbak? Úgy vélem, hogy talán a megszokás, talán a ragaszkodás miatt, ők inkább tartanak titokban szeretőt, minthogy kilépjenek a kapcsolatukból.

Mi van akkor, ha a fiatal nő csak szeretői szerepet kap az idős férfi életében? Így is megéri belemenni egy ilyen kapcsolatba? Tud annyi gyengédséget, biztonságérzetet nyújtani egy idősebb férfi, hogy jól működjön egy ilyen kapcsolat?

Az esélyes, hogy akár együttélésről, akár szeretői viszonyról van szó, egy idősebb férfi többet tud költeni a párjára, mint egy még fiatal például lakáshitelt törlesztő férfi... most nem a kitartottakra gondolok. De ha belegondolunk, egy nőnek az is imponáló lehet, ha több alkalommal elmennek vacsorázni, vagy néha apró ajándékokat kap, kis figyelmességeket, mint a virág, vagy a csoki, vagy ha el tudnak menni egy hosszú hétvégére, vagy nyaralni. Ehhez nem feltétlenül kell milliomosnak lennie a férfinak.

Az idősebb férfi általában udvariasabb és már nem él annyira felpörgött életet, mint fiatalabb társai. El lehet vele tölteni egy nyugodtabb estét, nem kell folyamatosan programokat szervezni. Egy kettesben töltött beszélgetős este is jó program lehet. Ez nem azt jelenti, hogy monoton életet kell élni, csupán már nem pörög annyira mint a fiatalok. A nőt viszont sokszor szabadabban engedi, ha több szórakozásra, barátnőzésre, kimozdulásra van szüksége.

Egy bizonyos kor után a férfiak jobb hallgatóságnak is bizonyosúlnak és ez sok nő számára lehet nagyon vonzó. Hiszen a párkapcsolat egyik alapja a kommunikáció!

A híres emberek között is sok nagy korkülönbséggel is jól működő kapcsolatot láthatunk. Úgy vélem, hogy nem érdemes elsőre véleményt alkotni és rögtön azt a következtetést levonni, hogy ez csak érdekkapcsolat lehet. Hiszen számtalan olyan tulajdonsága lehet egy idősebb férfinak, amely vonzó lehet egy nő számára. Természetesen az idősebb férfi is sok mindent találhat egy fiatal nőben, ami miatt szerelmes lehet, nem csak a fiatal test vonzhatja. A lendületesség, a fiatalos gondolkodásmód, a kíváncsiság, az új utáni vonzalom, az érdeklődés, a nyitottság egy férfi számára nagyon vonzóak lehetnek.

Ezekben a kapcsolatokban mindenki sokat kap a másik féltől érzelmileg és értelmileg is, de feltételezem, hogy még az erotika terén is. Hiszen egy idős férfi türelmesebb, gyengédebb és nem a mennyiségre hajt, inkább a minőséget tartja szem előtt. Ez pedig egy nőnek felszabadultságot és gátlástalanabb viselkedést is nyújthat. Ugyanakkor,érvényesül szerintem az "azt kapod, amit te adsz" elv is, vagyis ha egy nővel szemben gyengédebbek és figyelmesebbek, akkor ő is az lesz a választottjával szemben.

Ti eltudnátok képzelni egy nagy korkülönbséggel működő kapcsolatot? Volt már ilyen tapasztalatotok? Szerintetek jobb lehet egy ilyen kapcsolat, mint ahol nincs korkülönbség?

Az egy szerető, több szerető kérdés szerintem már sokunk fejében megfordult. Mi van akkor, ha valaki olyan szerencsés, hogy egyszerre több szeretőt is tud tartani? Ebben a helyzetben elképzelhető, hogy a szeretők tudjanak egymásról, vagy kizárt, hogy elviselnék a "vetélytársakat"? Vagy a szeretőnek nincs jogában féltékenykedni, főleg, ha ő sem egyedülálló?

Beszélhetünk szeretői viszonyról, vagy csak laza kapcsolatról, ha valakinek szüksége van rá, hogy több személlyel is erotikus viszonya legyen?

Mi van akkor, ha van egy férj/feleség, egy-két stabil szerető és mellé még becsúszik néha egy-egy kaland, vagy egy baráti összebújás? Érzelmek is vannak az ilyen kapcsolatokban, vagy csak erotika?

Szerintem az érzelmek is megkapják a maguk szerepét ha nem egy kósza éjszakáról beszélünk. Ha már szeretői kapcsolatot tartunk fent egy, vagy több személlyel akkor valamilyen érzelmek is kialakulnak...

A szeretői viszony önmagában izgalmat ad. Tény, hogy nem könnyű az időt beosztani, ha több személyes a játék, de ha a felek tudnak egymásról akkor még ezzel sem lehet gond.

Különleges embernek kell lenni, ahhoz, hogy valaki több szeretőt is tudjon egyidejűleg tartani? Erre csak a kiemelkedően jó külsejű emberek, vagy csak a nagyon okos személyek képesek? Vagy csak egy kis vonzerő és szervezőképesség kell hozzá? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen egy olyan személy, akit többen is "választanak"? Szerintem nem kell különleges embernek lennie, csak gátlástalanabb az átlagnál és él az alkalommal, lehetőséggel. Mindenki életében vannak alkalmak az ismerkedésre és szinte naponta lehet alkalom flörtölésre is, csak általában elmegyünk az ilyen lehetőségek mellett, vagy fel sem tűnik, hogy akár viszony is lehetne belőlük. A nyitottabb emberek, akik több szeretőt tartanak gondolom nyitottabban járnak-kelnek, könnyen ismerkednek. Még csak az sem előfeltétel, hogy olyan munkahelyük legyen, ahol sok emberrel találkoznak, hiszen a boltban, buszmegállóban stb. is lehet új ismeretségeket kötni...

A környezetemben van olyan személy, akiről tudom, hogy egyszerre akár 2-3 személlyel is viszonyt folytat és általában még tudnak is egymásról az illetők. Nem ismerik egymást, de tudják, hogy van más is rajtuk kívül és mégis belemennek. A kérdés csak az, hogy ezek a személyek a nagy remények miatt vállalják be azt, hogy egyek legyenek a sok közül? Azt hiszik, hogy majd ők megváltoztatják az illetőt, aki több szeretőt tart? Vagy egyszerűen csak arra van szükségük, amit a másik tud számukra nyújtani? Most nem az anyagiakra gondolok, mert olyanról már nem egyszer hallhattunk, hogy a jólét érdekében sok mindent el lehet nézni...

Miért van szüksége valakinek több szeretőre? Az erotika az egyetlen ok, vagy inkább az, hogy minden személy mást tud nyújtani? Mindenki más személyiség, mindenkivel máshogy telnek a közösen töltött órák, ami hatalmas változatosságot is jelent.

A szingliknek a legegyszerűbb egyszerre több szeretőt is tartani, hiszen nem kell elszámolniuk az idejükkel senkinek.

El lehet fogadni, hogy valaki egyszerre több szeretőt tart? Mi oka lehet valakinek rá, hogy belemenjen egy ilyen viszonyba?

Szerintem amíg ez minden félnek örömet okoz, nincs gond vele. A szeretőről ugye alapesetben tudjuk, hogy nem lehet a miénk, mert kapcsolatban él, vagy éppen házas, ezért nem táplálunk hiú reményeket, csak élvezzük a vele töltött időt. Sok esetben pedig a szeretői viszony mindkét szereplőjének van stabil kapcsolata, amit nem akar felrúgni. Akkor miért lenne gond az, ha valaki még egy-két személlyel erotikus viszonyt folytatna, vagy időnként lenne egy-egy hódítása? Azért a biztonságra mindenképpen hangsúlyt kell fektetni, mert ahol ennyire sok szereplős a történet, ott nem hinném, hogy lehet "bizalmi alapon" erotikázgatni...

Megéri egyszerre több szeretőt tartani? Elképzelhetőnek tartotok egy ilyen viszonyt? Az ilyen sok szereplős sztorik fen tarthatóak hosszútávon, vagy csak akkor ha mindenki tudja, hogy nem ő az egyedüli?

Az anyagi gondok tönkretehetik a szerelmet és a kiegyensúlyozott boldog kapcsolatokat is? Nem az együtt járunk című dologra gondolok, amikor maximum egy ebédre kell meghívnod szíved választottját és most a kitartottakat is tegyük félre. Abban a helyzetben, amikor két ember együtt él, legyen az élettársi viszony, vagy házasság az anyagiak is közösek. A számlákat közösen kell fizetni, vásárolni kell és még hosszasan sorolhatnánk, hogy mire is kell költeni.

Mi van akkor, amikor nem elég a pénz? Ez stresszt jelent, nem is kicsit! Felvetődnek a kérdések, ki nem keres eleget, ki mire költ és előbb-utóbb jön a vagdalkozás is... miért jársz annyit kozmetikushoz, körmöshöz...neked nem kellene annyit söröznöd a haverjaiddal és különben is minek kell annyit költeni erre meg arra... ugye ez eddig szinte mindenkinek ismerős?

A pénz a kapcsolatok megrontója? Sok szakításról hallottam már, ahol az anyagiak jelentették a gondot, persze lassan jött a többi probléma is. A szerelmet tönkretehetik az anyagi gondok? Úgy tűnik igen, de csak átvitt értelemben. Szerintem nem konkrétan a pénzügyi gondok teszik tönkre a kapcsolatot, hanem az, ha helytelenül kezelik őket.

Ha két ember szereti egymást, akkor a gondok esetén is közösen próbálnak megoldást találni. Viszont a stressz, a pénz miatti idegeskedés, a kifizetetlen számlák eljuttathatnak odáig két embert, hogy ne tudjanak normális hangnemben kommunikálni, ami tényleg a kapcsolat végét jelentheti.

Amikor pénzügyi problémák vannak, mindegy mi a helyzet oka, munkahely megszűnés, elbocsájtás, vállalkozás becsődölése, vagy bármi más, az lemondással is jár. Kevesebb étterembe járás, kevesebb sörözés a haverokkal, vagy vásárlás, hiába van a kedvenc boltodban éppen akció... Meg lehet oldani az ilyen gondokat? Ha két ember szereti egymást, túl juthatnak az anyagi mélyponton, úgy, hogy a szerelmük megmarad?

Azt figyeltem meg a környezetemben, hogy az ilyen helyzetekben mindig vannak jóakarók, akik nem ártó szándékkal természetesen... elmondják a véleményüket, ami általában az szokott lenni, hogy Te ennél jobbat érdemelsz... Vajon az ilyen jóakarói felbujtások megmérgezhetik a kapcsolatot?

Az más eset, amikor a kapcsolat valamelyik szereplője szenvedélybeteg és azért szórja el a pénzét. Egy átlagos, normális kapcsolatban a pénz miatti stressz okozhat akkora törést, hogy vége legyen a kapcsolatnak?

Szerintem a stresszelés folyamodványai azok, amelyek akármilyen nagy szerelmet tönkre tudnak tenni. Vagyis adott a stressz helyzet és az idegeskedés következtében a veszekedés. Egy adott ponton szerintem már nem csak a konkrét okok miatt van vita, hanem minden apróság miatt, miért oda tetted azt a poharat, miért nem tudod a szennyest a szennyes tartóba rakni és a többi... Ha két ember felismeri, hogy nem egymással van bajuk, csak túlságosan idegesek, akkor meg tudják oldani a gondjaikat?

A lemondás külön frusztrációval jár, nem megyünk étterembe, mert a számlákat kell kifizetni, vagy nincs rá idő, mert dolgozni kell, hogy az adósságokat lehessen törleszteni. Nem megyünk nyaralni, sőt új ruhákat sem veszünk, hiába van akció... a barátnők ilyenkor könnyen rátehetnek egy lapáttal az amúgy is jócskán összegyűlt frusztrációra... A de miért nem jössz velünk vásárolni című kérdés, vagy a nyaralásról való áradozás talán elég is lehet, ahhoz, hogy az ember eljusson arra a pontra, hogy vége, elege van. A "de ez nekem is jár" érzést, elég nehéz elnyomni...

A sok civakodás következtében esti összebújás sincs, ami csak tovább fokozza a nehéz helyzetet... Ha nincs gyengédség és megnyugtató ölelések, akkor a "minden rendben lesz" csak egy üres mondatnak tűnik. Az tény, hogy elég nehéz felszabadultnak lenni és évezni egymás közelségét, ha azon kell gondolkodni, hogy miből lesz kifizetve a villanyszámla...Van középút? Lazítani és az erotikára hangsúlyt fektetni nehéz körülmények között is lehet? Vajon megoldás egy harmadik félhez menekülni?

Ha a kapcsolatokról és a pénzről beszélünk, akkor sok konvencióval is találkozhatunk... egy pasinak többet kell keresnie, mint a nőnek, a pasi tartsa el a családját... ezzel nincs is gond. De ha két ember problémájáról beszélünk, akkor azt két embernek is kell megoldani. Vagy csak egy valaki a hibás? Ha az egyik fél sokat költ ő a hibás? Vagy ha a jól menő vállalkozás becsődölt, akkor az a hibás, aki vezette? Egy ilyen esetben azért érdemes azon is elgondolkodni, hogy amíg anyagilag minden rendben volt és kevesebb volt a stressz, meg volt-e a szerelem? Vagy csak a biztonságérzet, amit nem akar feladni az ember?

Tény, hogy minden kapcsolat kiegyensúlyozottabb, ha az anyagi dolgok is rendben vannak. A romantika és a meghitt esték sem megoldhatóak pénz nélkül, hiszen a gyertyafényes vacsorához is főzni kell és gyertya is kell, ezek ugye mind pénzbe kerülnek, nem elég a halk zene... Mennyire szilárd kapcsolat kell, ahhoz, hogy közösen akarják megoldani a gondokat és ne menekülni akarjon valaki a rossz kapcsolatból? Feltevődik a kérdés, hogy a kapcsolat rossz, vagy csak a körülmények...? Szerintem, ha ilyenkor felbukkan egy harmadik fél, aki biztonságot sugall és támaszként szolgál, az a kapcsolat/házasság rovására mehet.

Szerintetek tönkreteheti a pénz a kapcsolatot? Együtt azzal az emberrel, akibe szerelmes vagy meg lehet oldani a nehéz anyagi gondokat, vagy egy idő után érdemes továbblépni? Ki kell tartani, vagy inkább egyedül kell boldogulni? A harmadik félhez való menekülés megoldás lehet, olyan címszó alatt, hogy de legalább amíg vele vagyok nem idegeskedem? Vagy ez csak "homokba dugjuk a fejünket" megoldás? Meddig érdemes együtt élni valakivel, ha anyagilag nem tudtok közös nevezőre jutni? Szakítottatok már pénzügyi problémák miatt? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!