A féltékenység valamelyest mindenkiben benne van, de nem mindegy milyen mértékben. Azt mondják, hogy az "egészséges mértékű" féltékenység a szerelem/szeretet jele. A kérdés csak az, hogy mire vagyunk féltékenyek? A párunkat féltjük, vagy attól tartunk, hogy kihagynak valamiből, vagy saját magunkat, az aktuális életünket féltjük?

A féltékenység egy adott ponton szörnyen idegesítő lehet, főleg ha ok sincs rá. A gyanúsítgatás, a kérdezősködés.. "hol voltál? kivel voltál? miért most jöttél..." A nagymértékű féltékenykedés szerintem a kapcsolat megrontója lehet. Pláne, ha ok nélkül gyanúsítgatja egyik fél a másikat. Ha azt vesszük ez senkinek sem jó. Aki féltékeny szenved, mindenféle helyzeteket elképzel magának és a párja hiába is magyarázkodik, hiszen a másik fél már mondhatni meggyőzte önmagát arról, hogy miért is van oka a féltékenykedésre. Az akire féltékenyek szenved attól, hogy a párja nem bízik benne... tehát jó vége nincs a zöld szemű szörny jelenlétének.

Okkal, vagy ok nélkül?

Sok esetben van ok a féltékenységre, bár ez is nézőpont kérdése. Mit féltünk? Attól tartunk, hogy valaki mással randizik, vagy éppen a haverokra, barátnőkre is féltékenyek vagyunk mert nem velünk tölti az idejét? Számtalan olyan eset van amikor a barátoktól a kollégákig mindenkire féltékeny az adott személy, itt viszont felvetődik a kérdés, hogy oka is van rá, vagy csak a saját önbizalomhiánya miatt alakul ki benne ez a kínzó kételkedés. A nők esetében általában akad egy jó barátnő, akivel meg lehet beszélni a dolgokat és ha az élettárs/férj egy órát késik, már lehet generálni a sztorikat, hogy biztosan a titkárnőjével... nem mert a szomszéd feleségével... A legjobb megoldás féltékenység esetén a kommunikáció. Igen tudom, folyton ezt hajtogatom, de így van. Ha felmerül bennünk az érzés a barátnők/haverok nem tudnak tényekkel, információkkal szolgálni a párunk életéről, csak segítenek a tippelgetésben. Na ettől általában még inkább rájövünk, hogy biztosan okunk van a féltékenykedésre, mert a "Juci azt mesélte, hogy a szomszédja férje..." De mi nem a szomszéd férjével élünk együtt.. minden kapcsolat más, minden személy más. Ha valamit nem tudunk magunkban megemészteni, kérdéseink vannak, akkor jó lenne attól kérdezni aki a választ is megtudja adni. Ha a férj késett egy órát biztosan eltudja mondani miért, persze csak ha megkérdezzük és nem üvöltve várjuk...

Ha félrelépett

Olyan esetek is vannak amikor semmi ok nincs a féltékenykedésre, mégis érzi a nő/férfi, hogy valami nincs rendben a párjával. Még csak gyanús dolgok sem kellenek hozzá. Na ilyenkor van az, hogy érdemes a belső hangra hallgatni és kérdezni, megbeszélni a dolgokat. A struccpolitika hosszútávon nem működik. Ha valaki félrelép, annak oka van. Nem biztos, hogy a legjobb megoldás az ordibálással kezdeni, érdemes meghallgatni az okokat is, főleg ha szeretnénk helyrehozni a kapcsolatunkat.
De ez egy külön téma.

A bizalom hiány

Mikor két fél eljut arra a szintre, hogy vélt, vagy valós kételyeik miatt ellenőrizgetésbe kezdenek, ott már gond van. Szerintem az nagyon kiborító, ha nem tudunk, nem merünk kommunikálni, inkább titokban a telefonban keresgéljük a híváslistát és az sms-ket, vagy éppen az e-mailek között böngészünk. Ez már a magánélet teljes megsértése. Ilyen szintű bizalomhiány esetén már nem is csak féltékenységről lehet szó, ez szerintem inkább pánikolás, az elvesztéstől való félelem. Ezért is írtam, hogy nem mindegy mire vagyunk féltékenyek... Szerintetek belefér, hogy valaki a párja telefonjában, e-mailjei között keresgéljen? Úgy gondolom, hogy ha idáig fajul a helyzet akkor az adott félnek önbizalomhiánya van és emiatt kényszeresen féltékeny. Persze nem minden esetben, de általában.

A féltékenység a legrosszabbat is kihozza az emberből. A veszekedés senkinek nem jó, a problémákat ordibálva nem lehet megoldani. Egy dolog, hogy mit feltételezünk, más dolog, hogy mi a valóság. Ha belegondolunk, a nyitott kapcsolatban élők féltékenykedés nélkül boldogan élnek együtt, ők vajon, hogy csinálják?!

Mi a véleményetek a féltékenykedésről? Ti voltatok már olyan helyzetben, hogy a párotok féltékenysége kiborító volt? Vagy kételkedtek a kedvesetek hűségében?

Fotó forrása: scienceofrelationships.com

Ez egy olyan kérdés, ami mindenkit foglalkoztat, mivel az ember társas lény, nem szeret egyedül élni. A jó házasság viszont egyre inkább álomnak tűnik, ha a válási statisztikákat nézzük.

Miért van ennyi válás?

Mert nem a megfelelő partnerrel házasodnak az emberek. A rózsaszín köd idején még minden szép és jó és a szerelem kap főszerepet, a logika helyett. A rossz tulajdonságok fel sem tűnnek, majd ha elkezd felszállni a köd, rájövünk, hogy mégsem annyira ideális a partner mint amilyennek gondoltuk. Sokan esnek abba a hibába, hogy a rózsaszín köd ideje alatt kimondják a boldogító igen, majd kis idő múlva hozzájárulnak a válási statisztikákhoz. Szerintem az elhamarkodott házasság az egyik gond.A türelem és az összecsiszolódásra szánt idő a következő gond. A mai társadalom minden csak nem türelmes (tisztelet a kivételeknek). Nem szánunk egymásra elég időt, a problémák megoldása helyett pedig könnyebb a válást választani... A válásról ennyit, ez egy külön bejegyzést érdemel.

Több dolog is kell hozzá

A jó házassághoz sok mindennek stimmelnie kell. A legfontosabb szerintem még mindig a kommunikáció! Tudom elcsépelten hangzik, de 5-10 év együttélés után már nem a szerelem lesz a kapcsolat alappillére, a kommunikáció viszont segít a problémák megoldásában. Ha veszekedés helyett inkább megbeszéljük a dolgokat, kevesebb stresszt okozunk a párunknak és magunknak. A megcsalás sok esetben válóok, de ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk, akkor talán a megcsalást is meg lehetne előzni. Ha a párkapcsolatban élők elmondják egymásnak mire vágynak és megpróbálnak megfelelni egymás elvárásainak, akkor nincs ok a félrelépésre. Akadnak poligám személyiségű emberek is akik bárkit megcsalnak, de az más téma, maradjunk a hagyományos kapcsolatoknál. 

A kapcsolatok egy idő után kihűlnek, már nem annyira érdekes a másik, mint a randizós korszakban volt, pláne ha a problémák sem kerülik el a párt. Ez viszont nem azt jelenti, hogy menthetetlen a kapcsolat. Az odafigyelés, a kedvesség, a beszélgetés megoldás lehet erre a problémára is. A szerelem elmúlik, de a szeretet megmarad, de fel kell tudni dolgozni, hogy nem lángolhatunk éveken át valaki iránt. Akkor nem lenne energiánk a hétköznapi teendőinkre :))) A gyermek megszületése is megváltoztatja a kapcsolatot, ez sokaknak gondot okoz. Anya a gyerekkel foglalkozik, apa úgy érzi rá már nem is figyel a felesége, aki jelenleg csak anya... Na de ettől még lehet jó a házasság, csak meg kell beszélni a gondokat, ezt nem tudom elég gyakran leírni. Ha apa elmondaná mi bántja, anyával közösen megpróbálhatnának rá megoldást találni és fordítva...

Összefoglalva

A jó házassághoz elengedhetetlen a szeretet. Ha a szerelem el is múlik, vagy enyhül attól még szeretjük azt akivel összekötöttük az életünket (élettársi kapcsolatokra is értendő). Ha nincs szeretet, akkor abból jó házasság nem hiszem, hogy lehet.... a tisztelet a másik dolog ami nagyon fontos. Időnként olyan párkapcsolati vitáknak lehetünk fültanúi, akár a metrón, vagy a szomszédban stb., hogy az ember csak néz ki a fejéből, hogy ez most mi? Ha két ember nem tud normálisan elbeszélgetni, csak a szidás és a vádaskodás marad, akkor ott már nagyon súlyos a helyzet. Tiszteljük annyira egymást, hogy ne legyünk sértőek és bántóak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön. A vádaskodás semmire nem jó, egy kapcsolat felelősséggel jár, nem csak az egyik vagy másik fél miatt nem működik. Szeretet, tisztelet, odafigyelés, a problémák megbeszélése és kedvesség, ezek a dolgok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a házasság, vagy az együttélés jól működjön. A kitartás is fontos, nem szabad az első akadályoknál megfutamodni, mindenkinek vannak hibái, de azokon is lehet változtatni. Az erotika is nagy szerepet kap, hiszen ha testileg elhidegül egymástól két ember, akkor előbb-utóbb valamelyik félrelép és rögtön meg van az ok a válásra. A romantika, az együtt töltött idő fontos és ezt nem szabad elhanyagolni akkor sem ha több gyermekes családról beszélünk. A gyerekek is érzik, ha a szülők között feszültség van, így mondhatni az egész családnak jó, ha anya és apa boldog.

A véleményetekre most is kíváncsi vagyok, szerintetek mi a jó házasság titka? Mi kell ahhoz, hogy hosszútávon jól működjön a kapcsolat? Ti mit tesztek a kapcsolatotokért?

A múltkori posztban felmerült a kérdés, hogy milyen szinten változtatja meg a kapcsolatot, egy gyermek születése. Elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mi is történik, amikor a párból család lesz. A várandóság alatti hónapokban már eleve sok nő elutasítja az erotikázást, ami egyes esetekben érthető is. Utána megszületik a baba és alaphangon 6 hétre tiltva van az együttlét. A várandóság idejét és a 6 hetet még az apukák is kibírnák, de mi történik ezt követően?

Anya és apa üzemmód

A gyerkőc jó esetben nyugis és nem ébreszti fel óránként a szülőket éjjel, de legyünk őszinték ez a ritkábbik eset. Anya otthon van a babával, a napja azzal telik, hogy etet, pelenkáz, vigasztal, büfiztet, mesét mond, álomba ringat, ha van ideje főz, mos takarít. Mire apa hazaér anya fáradt, mert a gyermek tündéri és aranyos de fárasztó is. Az első időszakban sok esetben azt sem tudják az újdonsült anyukák miért sír a gyermek. Éhes, álmos, pelus csere szükséges? Így nem csak fárasztó, de aggodalommal teli is az anyukák napja, hiszen a legjobbat szeretnék a babájuknak. A szülés utáni depresszió is párosulhat a fárasztó napokhoz és akkor már érthető, hogy miért nincs kedve anyának az erotikához. Apa ezt egy ideig megérti, de meddig? A nő, a feleség meddig van csak anya üzemmódban? Ez minden nőnél változó... A csecsemő általában pár hónapig a szülők szobájában alszik, hogy a mami még álmában is őrizhesse a kicsit (nincs ezzel gond, ettől a gyerek és a felnőttek is nyugodtabbak). Rossz esetben a gyerkőc beköltözik a szülők ágyába és ha megszokja az ott alvást, erről nehéz lesz leszoktatni... Már eleve az egy szobában a gyerekkel dolog is zavaró tényező lehet, tehát az erotika kizárva.

A férfi igényei

Egy nőt sem lehet azért hibáztatni, hogy a gyermeké az első hely és az ő kívánságait lesi éjjel-nappal. De mint minden kapcsolatot, a házasságot, vagy párkapcsolatot is ápolni kell, még akkor is ha van egy kicsi a családban. Persze ez csak akkor működik, ha mindkét fél  vágyik rá, mármint az erotikára, a romantikára. Amíg a nő nem tudja elengedni magát és azon aggódik, hogy mi lehet a gyerkőccel, még akkor is ha a másik szobában alszik, addig az erotika nem fog menni. Szerintem gépiessé válik, nincs meg a kellő odaadás, inkább essünk túl rajta a férj kedvéért... Na ez hosszútávon képes tönkretenni a legjobb kapcsolatot is. Ilyenkor ugye előfordul, hogy a férfi félrelép, ha hónapokig, vagy akár egy évig nincs otthon szeretkezés, vagy ha van az sem olyan mint amilyennek lennie kellene, akkor talán meg is érthető a férfi. Szereti a feleségét, a családját, de ettől még biológiai szükségletei is vannak... Rossz esetben ilyenkor kerül elő egy szerető, aki elcsavarja apa fejét, aki pár hónap múlva válni akar... Jó esetben apa szereti a családját és a tökéletes erotika a szeretővel nem veszi el az eszét, csak kiéli a vágyait, majd haza megy a családjához.

Középút

A nőknek ma már sok szerepnek meg kell felelniük és az is elvárás, hogy ne jól, hanem nagyon jól teljesítsenek. Jó anya, sikeres üzletasszony és a férjével szemben remek szerető, ez csak három azok közül a szerepek közül, amelyeknek meg kellene felelni, de kérdés, hogy meg lehet? Megoldásnak lennie kell, ha a nő és a férfi meg tudják beszélni a dolgaikat, akkor megoldásokat is tudnak találni. Kinek mik az igényei, mi változott meg, hogyan lehetne jobbá tenni a kapcsolatot... ezek alapvető dolgok... Ha a nő eltudja engedni magát és van a családban egy megbízható személy, például a nagymama, akire pár órára rá lehet bízni a gyermeket, akkor az együttlét ismét élvezetes lehet. Nem csak az erotikára gondolok... a közös séta, beülni valahova meginni egy kávét, sütizni egyet, vállalható ruhában és nem otthoni göncben... fontos, hogy a nő nőnek érezhesse magát, csak akkor tud megfelelni a párjának. Ha az intimitás és az összhang megvan a nő és férfi között, akkor az erotika is olyan jó lehet, mint volt. Ehhez viszont akarni kell. Amikor a nagyi, vagy valaki tud egy kicsit a babára vigyázni, akkor ne a mosogatás és a takarítás legyen a legfontosabb, talán ilyenkor érdemes kihasználni az időt és kettesben lenni. Ha apa boldog, akkor a takarításból is lelkesebben veszi ki a részét :)

Több gyerkőc

Az amerikai filmekben szép a családi összhang, a három gyerkőc és a kutya teszi varázslatossá az életet. Akár igaz is lehet, de apa a második csemete esetében elkezdhet aggódni "még alig jöttek helyre a dolgok és már kezdődik minden előröl... minimum egy év ismét erotika mentesen telik..." A nagy családok esetében még nehezebb beosztani az időt és anya is fáradtabb, apa is stresszesebb, többet kell dolgozni, mert több pénz kell stb. De az odafigyelésről ettől még nem szabad megfeledkezni. Az anyukák hajlamosak csak anya és háziasszonyként működni egy ideig, de ilyenkor fontos, hogy a férfiak eszükbe juttassák, hogy ők még mindig nők, mégpedig kívánatos és szép nők, akkor is ha éppen két mérettel nagyobb ruhát kell hordaniuk... Szerintem a gyermekek születése után is működhet jól egy kapcsolat, csak mind a két félnek akarnia kell. A lelkiek ilyenkor már teljesebbek, hiszen nem csak egy pár, hanem egy család, ami nagyon sok örömmel jár! Az apának kedvesnek kell lennie, az anyának pedig meg kell értenie, hogy a férje is igényt tart rá, a kényeztetésre, az ölelésre, nem csak az erotikára. Könnyű ezt mondani, tudom...

Meg kell beszélni

A kapcsolat és a házasság elején uralkodik a rózsaszín köd, a fiatal pár gyermeket akar, de nem tudják, hogy amellett, hogy ez a világ legszebb élménye, egyben az egyik legfárasztóbb feladata is. Amikor a nő megváltozik, a férfi nem biztos, hogy jól tudja kezelni a helyzetet. Egyik fél sem hibáztatható, mivel új helyzettel állnak szemben... A nőnek vissza kell nyernie az önbecsülését és meg kell próbálnia félretennie a napi gondokat. A férfinak ebben segítenie kell, így helyre állhat a kapcsolat. Ha apa haragszik, mert nincs erotika, anya még depressziósabb, azzal a helyzet nem oldódik meg. A beszélgetés mint minden esetben, megoldás lehet. Ha a férj el tudja mondani a vágyait és a nő meg tudja érteni azokat, akkor nagy baj nem lehet. A nőben is kialakul lassanként az igény rá, hogy újra nő legyen és ne csak anya. De amíg otthoni göncben rohangál egész nap és a legizgalmasabb program a játszótér, ahol a többi anyukával meg lehet beszélni, kinek mi a nyűge, addig ez nem fog menni. A találékony apuka akár randit is szervezhet kedvesével, hogy a feleség ismét szép akarjon lenni... sminkeljen, használja a méregdrága parfümöt, amely a polcon porosodik, érezze, hogy szereti a férfi és ne legyen még depressziósabb attól, hogy elhízott... A nőnek is kedvesnek és törődőnek kell lennie, mert apa se egy robot, aki megelégszik azzal, hogy "kaja a hűtőben, tiszta ruha a szekrényben és segíthet füröszteni..."

Ti mit gondoltok a témáról? A baba érkezésekor mi változott meg nálatok? Anya és apa, hogyan kezelte a helyzetet? Anya mikor lett ismét nő? Apa, hogyan viselte az erotika mentes időszakot? A megcsalás ilyenkor elnézhető? Kíváncsi vagyok a véleményetekre!

A gyermekes szülők már rutinosak és óvatosak, hogy meg ne lássa őket a gyerek amikor nem kellene, de az ünnepi időszakban együtt az egész család, a gyerkőcök is otthon vannak, így egy óvatlan pillanatban be is nyithatnak anya és apa szobájába... ha elutazik a család, nyaralás, rokon látogatás úgyszint előfordulhat a helyzet...

Kérdés, hogy mi van akkor, ha rajtakapja a szülőket a gyerek, hogy éppen szeretkeznek? Ez a gyermeknek okoz lelki gondokat, vagy a szülők válnak gátlásossá a helyzettől? Vagy egyszerűen túl lehet lépni az egészen? Szerintem ez több tényezőtől függ.. A gyerek kora és érettsége nagyon sokat számít, csak úgy mint az, hogy a szülők mennyire nyitottan nevelik, megtudják beszélni a problémákat, vagy sem. Nem vagyok pszichológus, tehát nem szakvélemény, csak a saját nézőpontom. :)

Hogyan reagál a gyerek?

Ha még kis totyogó 2-3 éves, akkor vélhetőleg nem okoz a számára nagy lelki gondokat, főként ha a szülők okos magyarázattal állnak elő. Ilyenkor talán még különösebb magyarázkodásra sincs szükség, egyszerűen el lehet viccelni a dolgot. Nagyobb gyermekek esetében akár felháborodást és féltékenységet is kiválthat a látvány. A gyerek akár azt is gondolhatja, hogy ez anyának rossz, valamiféle erőszakos cselekedetnek is megélheti, ha még nincs tisztában azzal, hogy a felnőttek időnként szeretkeznek is.Ilyenkor burkoltan el kell magyarázni, hogy a felnőttek másként mutatják ki a szeretetüket, hogy ne maradjon a gyerekben tüske.  A tiniknél pedig a "fúj az én szüleim is ezt művelik" jellegű gondolatok a jellemzőek.

Akármennyire is óvatosak vagyunk, előfordulhat, hogy rosszkor nyit be a gyerek, ha csak nem zárjuk be a szoba ajtaját kulccsal. Akkor viszont felmerül a kérdés, miért zárják be anyáék az ajtót? Igen, a gyereket meg kell tanítani kopogni, de adódhatnak váratlan helyzetek, nem csak a szobában lehet erotikázni, így ezt nem is ragozom tovább.

Nagyobb gyerkőcök esetében akik már tisztában vannak azzal amit láttak, tudják, hogy anya és apa is nemi életet él. Ettől még lehet furcsa a helyzet, hiszen a saját szülőanya, aki főz mos, takarít, gyereket nevel valójában nő is. Ezt nem könnyű feldolgozni, elfogadni. Kamasz fiúnak azért nem, mert még most kezdi az életét, már gondol az erotikára, de tapasztalata még nincs.  Kamasz lánynak pedig azért nem mert fura látni, hogy anya is nő... Az ő esetükben már kérdéses, hogy meg kell-e vitatni a témát, vagy egyszerűbb elpoénkodni. Ha a gyerkőc nyitottan van nevelve és a kommunikáció is jó a szülők és a csemete között, akkor ebből sem csinál nagy tragédiát.

Furcsa páros

Az anya-apa kombinációt még elfogadja a gyerek, főleg ha tudja, hogy a szülei szeretik egymást és jó kommunikációt, nyitott, megértő viselkedést tapasztal otthon is. De mi van a nevelő apa, nevelő anya esetében? Ha a gyerek nem kedveli édesanyja/édesapja új választottját akkor gond lehet. Féltékeny és dühös is lehet, mivel plusz figyelemnek törődésnek érzékelheti az egészet. Nem ő a középpont. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek önző, csupán minden életkorban másként birkózik meg egy adott helyzettel, de nagyon sok függ a szellemi érettségtől is. Ilyenkor is a megbeszélés a legjobb módszer. A gyerekkel szerintem éreztetni kell, hogy nem történt baj, az ügy el van felejtve, senki nem harapja le a fejét azért mert rosszkor volt nem megfelelő helyen. Ha nem érzi hibásnak magát, egyszerűbben el lehet poénkodni a helyzetet. Azt is érzékeltetni kell vele, hogy ha szeretné meg lehet beszélni a dolgot, de ha nem akarja, akkor nem feltétlenül kell firtatni. Ez nagyobb gyerekek esetében igaz, a kisebbek akik nem érti a helyzetet elvárják a magyarázatot.

Ami talán a legkínosabb, ha a gyerek hamarabb ér haza az iskolából, vagy a moziból és anyát, vagy apát a szeretőjével kapja rajta, na akkor lehet magyarázkodni. Bár szerintem aki szeretősdit játszik az nem kockáztat, de ne zárjunk ki semmit. A magyarázat kötelező, hiszen a gyerek értetlenül áll a helyzet előtt... de, hogy mit is lehet mondani, hát az kérdéses. Belevonni a hazugságba nem jó ötlet.. mármint a ne mond el anyának, apának dolog. Reméljük ez a helyzet csak a rémálmokban fordul elő!

Szingli anyuka, apuka esetében is érdekes helyzet lehet, ha a gyerkőc arra megy haza, hogy nagyban zajlik a romantikázás. Már elve az is megrázó lehet, hogy a szülőnek van valakije, hát még a tény, hogy szeretkezni is szoktak. A beszélgetés szerintem ebben az esetben szinte kötelező, különben a gyerek úgy érezheti, hogy ki van zárva a szülő életéből, mármint azt sem tudja, hogy van partnere. Az ilyen radikális változások esetén meg kell próbálni megértetni a gyerekkel is, hogy mi történik. Az, hogy egy új személy csöppen az életébe sokkal megrázóbb lehet, mint az, hogy rajtakapja a szülőt erotikázás közben.

Szerintem minden esetben a megbeszélés a legjobb megoldás. Így a lelki sérüléseket megelőzhetjük és nem maradnak kérdések a gyerekben. A szülők pedig nem válnak gátlásossá, hiszen semmi rosszat nem követtek el, legfeljebb máskor még óvatosabbak lesznek. A mai gyerekek hamar érnek és nagyon okosak, a megfelelő kommunikáció, a humor és a kedvesség így ebben a helyzetben is célravezető lehet. Ha anya és apa egyébként is megpuszilja egymást a gyerek előtt, vagy megölelik egymást, akkor láthatja, hogy a testi kapcsolat jelen van a szülők között. Persze nem kell hatalmas csókcsatákat vívni a csemete szeme láttára, de az egészséges határokon belül nem árt ha megszokja, hogy a szülők szeretik egymást és ezt ki is mutatják. Például apa hazajön a munkából és nem csak a gyermekét puszilja meg, hanem anyát is, ez természetes kellene, hogy legyen, hiszen a szeretet kimutatása normális dolog. A szeretkezés intim téma, de ha már megtörtént aminek nem kellett volna, vagyis meglátta a gyerek, akkor kezelni kell a helyzetet. Persze ha a szülők valamilyen "extrém" dolgot csináltak, akkor már nehezebb a magyarázat... A különlegesebb vágyakkal nincs gond, de azokban az esetekben a diszkréció nagyon fontos, mert azt már valószínűleg nehezebben dolgozná fel a gyerek, ha valamilyen furcsa pózt, eszközt stb. látna...

Tapasztalt szülők, titeket kapott már rajta a gyerek? Ha igen, mit mondtatok, csináltatok? Hogyan reagált? Meséljétek el a tapasztalataitokat.

A szilveszteri bulik hangulatosak, de izgalmasak is lehetnek, főként ha ott van a férj/feleség és a szerető(k) is. Ha a szerető a baráti társaságba tartozik, akkor elég nehéz lesz elkerülni a közös ünneplést és nem is biztos, hogy mindenki el akarja kerülni.

Szilveszteri botrány

A legfurcsább helyzet talán az amikor a férfinak van felesége, a szeretője pedig szingli. Na ilyenkor minden megtörténhet a szilveszteri partin. Ha a szeretővel le vannak tisztázva a szabályok, akkor nincs különösebb ok az aggódásra... de ha a szerető szerelmes és mindenképpen meg akarja szerezni magának a férfit, akkor lehetnek problémák, főleg ha túl sok pezsgő fogy. Meg lehet előzni a lebukást? Ha egyik fél sem akar lebukni, akkor igen, bár az összenézések és a nagy mosolyok árulkodóak lehetnek. A lopott csókokra pedig különösen vigyázni kell, köztudott, hogy mindig akkor kerül elő valamelyik pletykás ismerős aki megláthatná amikor nem kellene... Ha pedig tudjuk, hogy a szerető "labilis" vagyis képes lenne kitálalni, akkor lehet, hogy érdemesebb elkerülni a közös ünneplést, persze csak ha nem akarjuk az új évet botránnyal és válással kezdeni.

Külön ünnepelni

A szingli szerető számára nincs is annál rosszabb érzés, minthogy a szerelme az ünnepeket nem vele tölti. A külön szilveszterezés és a telefonba suttogott halk szeretlek nagyon lélekromboló lehet. Ha a szerető elfogadta a státuszát és nem akar változtatni, akkor nem így éli meg, de általában ez a ritkább eset. A szilveszteri partin már lehet reménykedni, hogy pár nap és ismét minden visszatér a régi kerékvágásba... mindenki dolgozik és a választott, házas fél is gyakrabban el tud szabadulni otthonról, így több ideje jut a szeretőjére. Az új évet nem érdemes sírással kezdeni... ha már külön kell ünnepelni, akkor érdemesebb megpróbálni élvezni az adott bulit. Ez jó lehetőség az ismerkedésre is, talán itt találja meg a szingli szerető a nagy őt, aki szabad.

Házas szeretők

Amikor mindkét fél kapcsolatban él, akkor a legkisebb az esélye annak, hogy valaki borítani akarná a kapcsolatát a szeretője miatt, bár ezt soha nem zárhatjuk ki teljesen. Mindenki a saját párjával ünnepel, érdekesebb esetben a két pár együtt, egy partin köszönti az új évet, de ebben az esetben talán kevésbé fájdalmas az egész helyzet. A szeretők nincsenek egyedül, így nem viselik olyan nehezen azt, hogy nincs velük az akiért rajonganak. Az újévi sms/telefon pedig izgalmas pillanatnak számít... A közös ünneplés azért érdekes lehet, főként ha mondjuk a szerető és a feleség/férj barátok is, bár akkor nem csak az év ezen napján futnak össze közösen, így talán már volt idejük megszokni a helyzetet. A titkolózás és a színjáték nehéz feladatnak tűnhet, de adott ponton még élvezetes is lehet, az izgalmakat mindenki kedveli...

Nyitott kapcsolatok

A másik véglet... mindenki együtt, boldogan... A férj/feleség ismerheti, vagy jó viszonyban is lehet a kedvese szeretőjével, így a feszültségek talán kizárhatóak. Ebben az esetben is előfordulhat egy eltitkolt szerelem, de ez mindig minden kapcsolatban megeshet, így a botrány lehetőségét nem zárhatjuk ki teljesen. Viszont ha mindenki mindenkivel jó viszonyban van és a féltékenység sem jellemző a kapcsolat szereplőire, akkor lehet boldog a közös ünneplés. Az új év akár még egy édes hármas/négyes felállással is kezdődhet... :)

Ha felbukkan az ex

A szilveszteri partikon mindig összefuthatunk rég nem látott ismerősökkel, rosszabb esetben az ex is ott lesz a partin. Ha a volt szerelmespár mind két fele szingliként érkezik, akkor akár kellemes vége is lehet a történetnek, újra egymásra találhatnak, ha nem hosszabb időre, legalább szilveszter éjszakára... Amikor az egyik félnek van párja, a másik pedig szingli, akkor már lehet kellemetlen a helyzet... a pezsgő csodákra képes és előjöhetnek a régi érzelmek, ami aztán nagy beszélgetéshez és még kitudja mihez vezethet... A legjobb eset talán, ha egyik fél sem csinál nagy ügyet abból, hogy ott az ex és megpróbálják jól érezni magukat, bár nem könnyű helyzet, főleg ha nem volt túl szép szakítás és valamelyik félnek még érzelmei vannak a másik iránt... Ha mindketten párral érkeznek a partira, akkor lehet azon agyalni, hogy "erre cserélt le, engeeeeemmmm?" Legyünk őszinték, az ilyen érzések is képesek tönkretenni a hangulatot, főként ha még mosolyogni is kell az exre és az új választottjára... De másként is meg lehet élni a helyzetet, büszkék is lehetünk arra, hogy ott van mellettünk a párunk, persze az érzéseinket nem könnyű irányítani...

A szilveszteri bulikon sok kínos helyzet előfordulhat, reméljük ezeket sikerül elkerülni. Ti, hogyan ünnepeltek? Előfordult már veletek, hogy kínos volt a szilveszteri parti, mert felbukkant egy olyan személy is akire nem számítottatok? Buli a szeretővel, vagy inkább nélküle?

A december talán a legnehezebb hónap a szeretők számára... Az esetek nagy többségében a kedves ilyenkor a családjával ünnepel, a szeretőnek pedig ez általában nagyon kellemetlen.

Külön ünnepelni...

A szeretői viszonyban vannak nehéz helyzetek, szerintem ilyenek az ünnepek is, amikor az ember nem tud ketté szakadni, így választania kell... a családját veri át és a szeretővel ünnepel, vagy vállalja, hogy a szeretőnek fájdalmat okoz és a családjával tölti a karácsonyt? Általában a családé a főszerep és ez valahol érthető is, főként ahol gyerekek vannak. A szeretőben viszont ilyenkor egy világ dől össze, hiszen nem lehet azzal a személlyel akit szeret, a szeretet ünnepén... Ha a szeretői viszony szereplői közül csak az egyik házas, akkor a másik félnek még nehezebb. Mivel a tudat is kínozza, hogy mást ölel, mással van, mással ünnepel, Szilveszter éjjelén pedig másnak adja az első csókot az újévben. Ilyenkor mondhatjuk azt, hogy a szerető már a kapcsolat elején is tudta, hogy a választottja foglalt, így magára vessen... de ez nem éppen így van. Egy dolog tudni valamit, más dolog akaratlanul is szenvedni, mert az érzelmek ugye nem tudatosan alakulnak ki. A szerető lehet, hogy csak egy futó kalandot akart és időközben szerelmes lett. Bármilyennek is indult a viszony, ha felbukkannak az érzelmek akkor az ember reménykedik és hiába tudja a szeretői státusz minden negatív vetületét akkor sem adja fel, mert szereti választottját...

Lopott órák

Karácsonykor ember legyen a talpán aki hihető kifogással jön elő a feleségének/férjének, hogy nyugodtan eltölthessen néhány boldog órát a szeretőjével... Az üzleti megbeszélések, ebédek ilyenkor elég hihetetlenül hangzanának, ezért sokan inkább a barátnőkkel, haverokkal találkoznak, már csak be kell avatni az alibit biztosító személyt is a sztoriba, hogy ne legyen lebukás a vége... Miután sikerül elszökni otthonról pár órára, jöhet a közös nagy ünneplés és az együtt töltött boldog órák. A szerelmes fél ilyenkor hálás minden percért, hiszen ő is kap egy „szeletet a tortából” és ha muszáj megelégszik ezzel is, csak ne veszítse el a szerelmét.

Néhány órácskába viszont nem lehet mindent belesűríteni. Minden családban megvannak a kialakult ünnepi szokások, mi lesz a menü, mikor lesz ajándékbontás stb. Ebben az esetben nincs idő saját szokásokat kialakítani, mivel nem valószínű, hogy a két fél együtt vacsorázhat, majd a kandalló mellett ücsörögve egy pohár bor mellett örülhetnek az ajándékoknak, mivel haza kell menni... az egyik, vagy mindkét félt várja a család.

Nehéz, de jó is lehet?

A szeretői viszony soha nem volt könnyű és nem is lesz az. Előbb-utóbb általában valaki mindig szenved, mert többet akar, mert nem elég amit a másik adhat, vagy adni akar... a tervek és a vágyak pedig felemésztik a szenvedő félt. Viszont ha már szeretői viszony, akkor lehet, hogy inkább élvezni kellene azt a kis jót amit adhat a másik? A szerető alapvetően megértő, mivel nincs más választása, nem hisztizhet, nem veszekedhet, nem követelőzhet mert akkor vége a viszonynak és az jobban fájna, mint az, hogy tűrnie kell. A szeretet ünnepén nem éppen lélekemelő egyedül lenni, de senki nincs a szerelméhez kötve, így a családdal és a barátokkal még lehet csodás az ünneplés. Bár a szerelmes fél gondolatai ilyenkor csak a szeretet félen járnak és valószínűleg ki sem tud kapcsolódni, mivel azon emészti magát, hogy milyen jó lenne azzal lenni akit szeret. Muszáj ennek így lennie? Ha a szerető el tud szabadulni néhány órára és azt a kis időt együtt tölthetik, akkor nem lenne jobb inkább kiélvezni minden pillanatát? A nők esetében ilyenkor jönnek a nagy sírások és az önsajnálat...”egyedül vagyok, nem is szeret... a családját választja helyettem... nincs velem amikor a legjobban hiányzik...” Na ez az aminek nincs sok értelme. Tudom, a racionalitás nem versenyezhet az érzelmekkel, de ha egy szeretői viszonyba belemegy valaki, akkor tudja, hogy nem ő a történet főszereplője. Ez nagyon fájdalmas lehet, de akkor is így van. Ha a kedves néhány órára elszabadul otthonról valamilyen jó kifogással, akkor meg kellene próbálni értékelni, mivel valószínűleg nem volt egyszerű lelépnie a családi vacsora előtt. Így akármennyire is haragszik a szerető és bármennyire is csalódott talán jobban jár, ha értékeli azt, hogy a kedvese mindent megtesz, hogy legalább egy kis időt együtt tölthessenek.

Kedves érintettek! Ti találkoztok az ünnep folyamán a szeretőtökkel? Mik a tervek? Milyen kifogással álltok elő otthon? Milyen lesz a szeretővel az ünneplés? Ki, hogyan képzeli el a közös karácsonyt a szeretővel? Még van egy kis idő karácsonyig, de ezt a témát nem lehet időben megvitatni, hiszen annyi kérdés vetődik fel ebben a helyzetben... Várom a véleményeteket! Kérek mindenkit, ez most ne arról szóljon, hogy sértegessük a szeretőket... mindenki maga dönti el, milyen kapcsolatba megy bele, így a támadás helyett inkább a terveiteket és véleményeteket osszátok meg. Köszönöm!

Miszerint választunk magunknak párt? Ez egy elgondolkodtató kérdés, de mindannyiunknak hasonló téren vannak elvárásai. Akármennyire is tagadjuk, fontos a külső, mert ez az első amit észreveszünk a jelöltünkön. Ezt követően jön a belső, leginkább az intellektuális dolgok. Tudunk kommunikálni? Közös az érdeklődési körünk? Ha igen az már jó jel, akkor már van mit „kezdenünk” egymással. Ha ezen is túl vagyunk jöhet a szexualitás. Mennyire vonz az adott személy? Működik a kémia? Igen, tudom sokan utálják a kémia kifejezést, de bizonyított tény, hogy ha valaki szimpatikus és kívánjuk akkor kémiai, hormonális reakciók zajlanak bennünk, tehát a kémia is elengedhetetlen. Ha a szeretkezés terén is minden stimmel akkor jönnek az érzelmi dolgok. Kötődöm ehhez a személyhez? Mit érzek iránta?

A helyzet bonyolódik mert már nem csak a megfelelő beszélgetőpartnert látjuk az adott félben, mivel a szex terén is passzolunk kezdődnek a lelki dolgok... A görög filozófia szerint ha egyesül a forma és tartalom, akkor minden rendben és ilyenkor jönnek a hatalmas, mindent elsöprő szerelmek!

Mi számít?

Az esetek jelentős részében sajnos a lelkieken kívül sok esetben az anyagiak. Van lakása? Vállalkozó? Milyen az autója? A lehetőségei? Ha megfelel akkor sokan hajlandóak szemet hunyni afölött, hogy esetleg szellemileg nem passzolnak teljesen... az nem számít annyit az évek folyamán, mivel a jó házassághoz és a gyerekneveléshez leginkább pénz kell. Előre elnézést kérek a másként gondolkodóktól, de sajnos ezt látom leginkább és nagyon elszomorító.

A lelki zűrzavar...

Ki mit akar?  Férjhez akarok menni és gyerekeket is akarok... ha lehet most azonnal... a férfiak ezt általában másként látják... Kis esküvőt akarok, nem én nagyot, nem a papír köt össze, nem is kell esküvő, ez még túl korai... és lám kezdődnek a lelki válságok...! Mikor kell esküvő, mikor nem korai? A szerelem furcsa dolog, hiszen nem csak a legjobbat de a legrosszabbat is kihozza az emberből, az önzőt, aki mindent akar, de azonnal, sőt tegnap előtt (tiszttelet a kivételnek).

Elvárások

A szó önmagában nem kecsegtet semmi jóval...”Hol voltál?” „Mit csináltál?” Deeee én azt kértem, hogy.... és jönnek az önző célok... szereld meg az akármit, vidd le a szemetet, vagy bármi... ez már nem két ember lelki kapcsolatáról szól, hanem a mindennapi tevékenységekről... Azért haragszom, mert Te ezt vagy azt nem csináltad meg, nem keresel eleget, nem vitted le sétálni a kutyát és még hosszan sorolhatnánk... de ez nem így megy.... ha valaki iránt érzelmeim vannak, akkor persze a külső tényezők is befolyással vannak hogy miként viselkedniük a minden napok folyamán, de valamiért szeretem azt az embert... A hétköznapi dolgokról sem feledkezhetünk meg és ezekkel is törődni kell, egy jól szervezett kapcsolat esetén ebből sincs probléma.

Szabadság?

A hagyományos női-férfi szerepek megváltoztak az egyensúly felborult. A nő is lehet üzletasszony és nagy sikereket érhet el, így az otthonülő feleség már egyre ritkább, persze olyan is van aki erre vágyik. A szabadságra vágyás normális egy kapcsoltban, mivel 30-40 évet leélni úgy, hogy minden másodpercünket próbálják ellenőrizni senki sem akar már... Viszont kérdéses, hogy mi fér bele a szabadságba? Az üzleti utak, külön töltött hétvégék? A munka vacsorák, összejövetelek... „nem főztem, rendelj valamit”... vagy ez már túl sok? Az elvárásaink mások de mégis ugyan azt akarja mind a két nem! Szeretetre vágyunk és boldogságra, na meg a biztos fészekre... ami mindenkinek mást jelent, de elengedhetetlen!

A saját ismereteim alapján arra kell következtetnem, hogy amikor eldöntöttük, hogy a férfi megfelel a számunkra akkor már a körülmények is befolyásolnak... Ezeket viszont mi magunk teremtjük meg közösen a kedvesünkkel. El kell dönteni mit akarunk. Aki a hagyományos családmodellre vágyik, azaz anya ül otthon a gyerekekkel, az apa meg keresi a pénzt az ne csodálkozzon, ha a férje egy idő után „anyának” tekinti. Igen, durva megfogalmazás, de az esetek többségében ez a leggyakoribb... Ha karriert akarunk és szárnyalásra vágyunk, akkor olyan férfit kell választanunk aki mellett erre lehetőségünk van, aki nem köt a tűzhely mellé... Nem akar már a kapcsolat elején focicsapatnak megfelelő mennyiségű gyereket és tiszteletben tartja az elvárásainkat, melyeket saját magunkkal szemben állítunk.

 Miként is választunk párt? Mennyire befolyásolnak bennünket az érzelmi és az értelmi tényezők és mennyire a körülmények? A jó apa lesz és hűséges férj... az már nem az értelmi és érzelmi tényezők közé sorolandó, hanem az elvárásaink és reményeink közé... Uraim ne botránkozzatok meg, hamarosan jön a „férfi szemmel” változat is! Aki szeretné leírni a véleményét, tapasztalatait az megteheti commentben, a FB-n, vagy a profilomra kattintva üzenetben. Ha azt szeretnétek, hogy a véleményetek tükröződjön a következő cikkben akkor írjatok, mert női fejjel nem tudom kitalálni Ti mire vágytok igazán...

A minap az MSD Pharma Hungary Kft. jóvoltából egy reggelivel egybekötött sajtótájékoztatóra kaptam meghívást, amelynek a témái a magyarok szeretkezési-védekezési szokásai voltak. A sajtótájékoztatón sajnos nem tudtam részt venni, de Bognár Márta PR asszisztensnek köszönhetően megkaptam a sajtóanyagot, így újfent érdekes információkat boncolgathatunk. A blogon eddig nem igazán jelentek meg fotók, de ez egy különleges alkalom, a sajtótájékoztató láthatóan jó hangulatban telt, így gondoltam megosztom veletek a képeket, amelyeket átküldtek az eseményről. A fotókon láthatjátok, hogy a sajtótájékoztató háziasszonya Jakupcsek Gabriella volt. A rendezvényen Hevesi Krisztina, szexuálpszichológus, Dr. Pozsgay Csilla, az MSD Pharma Hungary Kft. orvosigazgatója, Pokorny Lia, a Társasjáték című sorozat főszereplője és végül de nem utolsósorban az elismert Dr. Csermely Gyula, szülész-nőgyógyász szakorvos is felszólalt.

A megszokott cikkektől eltérően most egy hosszabb bejegyzést olvashattok, de mivel az egészség a legfontosabb, érdemes elolvasni. Készítsetek egy finom teát, vagy forrócsokit, koffein kedvelők kávét és vessük bele magunkat az adatokba. :)

A felmérés megdöbbentő adatai

A kutatásból kiderült, hogy a magyar társadalom szeret szeretkezni, de a lakosság nagy része nem fordít kellő figyelmet a védekezésre. Ez pedig nem csak a nem kívánt terhességek elkerülése végett, de a nemi betegségek megelőzése miatt is nagyon fontos lenne! A huszonéves korosztály nagy része naponta él nemi életet, de még a 60 éves korosztály egyötöde is hetente több alkalommal szeretkezik párjával. A lakosság egynegyede semmilyen módon nem védekezik. Ez elszomorító adat! A kockázatos megszakításos módszer mellett is majdnem ugyanennyien döntenek. Köztudott, hogy a terhesség sem feltétlenül kerülhető így el, a nemi betegségek ellen egyáltalán nem véd a megszakításos módszer! A férfiak jobban félnek a nem kívánt terhesség bekövetkeztétől, mint a veszélyes nemi betegségektől. Ettől függetlenül a magyarok egyötöde az első szeretkezés folyamán sem használ semmilyen védekezési módszert az új partnerével. A kutatásból kiderül, hogy tudatos családtervezéssel és megfelelő felvilágosítással jelentős mértékben csökkenthető lenne az abortuszok száma. Az abortusz minden nő számára komoly lelki problémákat okoz és sok esetben a férfiak lelki világát is megviseli. A beavatkozás befolyásolhatja a későbbi terhességet is. A betegségek elkerülése is legalább annyira fontos, mint a nem kívánt terhességek elkerülése.

Milyen gyakran szeretkezünk?

A felmérést az MSD Pharma Kft megrendelésére készítették el, 1200 fő közreműködésével. A reprezentatív felmérés következtében sok érdekes adatot tanulmányozhatunk.

A budapesti lakosok elvileg sokkal aktívabb nemi életet élnek, mint a vidéken élők. A végzettség is mérvadó lehet, elvileg minél tanultabb egy személy, annál aktívabb nemi életet él. A felmérés alapján az alapfokú végzettséggel rendelkezők 63 százaléka, míg a felsőfokú képzettséggel rendelkezők 83 százaléka szeretkezik rendszeresen a partnerével. Véleményem szerint ez annak is betudható, hogy a diplomások vélhetőleg jobb anyagi körülmények között élnek, így kevesebb stresszhatás éri őket és ebből kifolyólag a szeretkezéshez is több kedvük van. Azt hiszem ez a téma a későbbiekben egy külön cikket érdemel. A kutatás szerint a magyar lakosság nem rajong az alkalmai kapcsolatokért, a felmérésben résztvevők közel kétharmada tartós kapcsolatban, vagy házasságban él. Ez is egy érdekes téma, amely hosszasan vitatható, hiszen kortól, nemtől, adottságoktól és a környezettől is függ, hogy ki milyen viszonyokba bonyolódik. A felmérés szerint leginkább a férfiak mennek bele alkalmi kapcsolatokba. A kutatásban résztvevők 6 százaléka ment már bele futó kalandba, közülük is a fiatalabb generációra jellemző (18-29 év). Az is kiderül a felmérésből, hogy a vidéki lakosok konzervatívabbak a szeretkezés terén. 47 százalékuk a házasság mellett döntött, míg a fővárosban élők alig több mint negyede döntött a házasság mellett.

A legbiztonságosabb az óvszer használata

A magyarok fele legalább hetente egy alkalommal szeretkezik a kedvesével. Ugyanennyien elégedettek is a nemi életükkel. A szexuálisan aktív férfiak száma magasabb, mint a nőké. Az elszomorító adatok szerint négyből egy magyar semmilyen módon nem védekezik a szeretkezés folyamán. A nők az odafigyelőbbek, ugyanis 38 százalékuk gondol a nem kívánt terhesség elkerülésére. A nők negyede nem tud ellazulni és oldott hangulatúvá válni a szeretkezés közben, ha nem védekezik a nem kívánt terhesség ellen. A felmérésből kiderül, hogy mindkét nem abban a fogamzásgátló módszerben bízik leginkább, amely általa leginkább kontrollálható. Mégsem ismerjük eléggé a lehetőségeinket. A férfiak az óvszerre esküsznek és jól is teszik, mert megfelelő használat mellett 99 százalékos biztonságot élvezhet a pár! Az óvszer használatával nem csak a nem kívánt terhesség, de a nemi betegségek is elkerülhetőek! A harminc éven aluli férfiak fele az óvszert tartja a legkényelmetlenebb védekezési módszernek.

Ki mitől tart?

Ismét egy megdöbbentő adat: a férfiak 16 százaléka jobban fél a nem kívánt terhesség bekövetkeztétől, mint a nemi betegségektől. A nemi betegségek elleni védelem négyből egy férfi számára már az első szexuális együttlét folyamán sem fontos az új partnerrel. Szerintem ez nagyon elszomorító, hiszen ha mi nem vigyáznunk magunkra, akkor mit várunk? A bizalom szép és tiszteletreméltó, de gondoljuk végig, hogy nem tudhatjuk, kivel szeretkezett előttünk a partnerünk. Nem tudhatjuk milyen viszonyai voltak és akikkel ágyba bújt mennyire voltak hűségesek, mennyire figyeltek a védekezésre és ők kikkel szeretkeztek? Sok olyan nemi betegség van, amely esetében nem feltétlenül érzékelhetőek azonnal a tünetek, így lehet, hogy a kedves nem is tudja, hogy beteg, mégis átadhatja a betegséget a partnerének akarata ellenére! Ennek tudtában akármilyen kellemetlen is, mégis érdemes az óvszer használata mellett dönteni. Persze a stabil, hosszú ideje tartó kapcsolatok/házasságok esetében más védekezési módszert is lehet alkalmazni, amennyiben biztosak vagyunk benne, hogy kedvesünk nem szeretkezik mással is.

Kifogások

A kutatás szerint a megkérdezettek kétharmada, leginkább a 40 éven aluliak sok esetben fáradtságra hivatkoznak, ha nincs kedvük szeretkezni. Ez nem minden esetben kifogás, 13 százalékuk szerint a munkahelyi stressz miatt fáradtabbak. Ugyanennyien vannak azok akik nem kívánják az együttlétet, de inkább kíméletesen hárítják a közeledést, ezért a fáradtságra hivatkoznak. A megkérdezettek egyötöde nem minden esetben élvezi az együttlétet.

A véleményetekre ismételten kíváncsi vagyok! Hogyan védekeztek? Mennyire tartjátok fontosnak a védekezést? Ki mennyire bízik meg a partnerében? Hány együttlét után váltottatok az óvszerről más védekezési módszerre?

A kérdés érdekes... Megcsalhatunk-e valakit, akivel érzelmi, vagy rosszabb esetben csak szexuális kötődés van közöttünk, de más egyéb kapcsolat nincs?

Ha egy nő nem akar elválni, mert szereti a párját – nem szerelmes, csak szereti, kötődik, összetartják őket a gyerekeke, a lakás, a hitelek... a férfi sem akar válni, mert szereti a feleségét és ugyanez pepitában, akkor kihez kell hűségesnek lennie?

A téma onnan jött, hogy egy ismerősöm mesélte, hogy nem képes lefeküdni a férjével, már minden ürügyet bevetett, mert a szeretőt szereti... és most jön a de, a szerető nem ígért semmit, a közös élet fel sem vetődött, csak 2-3 hetente van pár kellemes órájuk. A szerelem kérdés is érdekes, mert talán mindketten azok, de nem vallják be. A nő tűnik szerelmesnek, a férfi vagy jól titkolja az érzelmeit, vagy túl kellemes az együttlét ahhoz, hogy felrúgja az egészet és inkább néha érzelmeket is „csöpögtet”

A kérdés

Kihez is hűtlen egy ilyen hármas felállásban az ember? Mindegy, hogy nőről, vagy férfiról beszélünk az érzelmek mindannyiunkban dúlhatnak. Ha valaki otthon a párjával/házastársával már nem akar szeretkezni, mert az új partnert szereti, akkor mi van? Azt ne felejtsük el, hogy az esetek nagy többségében a szerető, vagy a viszony főszereplője nem hajlandó válni, vagy feladni a függetlenségét... A ketrec rázza a majmot ugye, de mit lehet tenni?

Érzelmek
A nők számára jelent leginkább problémát a férjjel való szeretkezés, ha a szeretőjükbe szerelmesek. A férfiaknak általában nem okoz gondot, hogy otthon is teljesítsenek. Persze ez is több dologtól függ, de ritkábban veszik annyira a szívükre a dolgot mint a nők. A fellángolás a szerető irányába akár még hasznos is lehet, mivel felébresztheti a házasságban a tüzet... A szerető és a férj/feleség hasonlítgatása viszont nem tesz jót a kapcsolatnak. Ha a házasság megmentése is a célok között van, akkor érdemes átgondolni, hogy miért nem kívánjuk azt a személyt, akihez évekig jó volt odabújni?

Menjünk bele, vagy ne?

Ha nem kívánjuk a feleségünket, férjünket, élettársunkat akkor szeretkezzünk vele? Színleljünk pár orgazmust és minden rendben? Lesarkítva igen, fél óra és a „probléma” letudva, a család lelki békéje helyreáll... A véleményem szerint az őszinteség ebben az esetben is nyerő. Fájdalmas valakinek a szemébe mondani, hogy nem kívánlak, nem szeretlek, de néha muszáj... Ha nem tesszük, akkor érdekkapcsolatban élünk, ez olyan mint a pláza cicák esete....

Tudni kell váltani

A sikeres és a sikertelen embereket a gondolkodásmódjuk és a bátorságuk különbözteti meg. Amennyiben valamit akarunk azt el is érjük! Nem tudod eltartani a gyerekeket, ha elválsz... dolgozz többet... ott a hitel... dolgozz többet... A siránkozás még senkit sem vitt előrébb a munka viszont igen, a cselekedet! A kifogásokat könnyű keresni, hogy miért nem változtatunk... A gyerekek, az üzlet, a cég.... persze ÉS?? megoldás mindig van! Esetleg a szerető nem akar változtatni? Az már más helyzet, de akkor ne mentsük fel önmagunkat és játsszuk a mártír szerepét, hogy „én változtatnék de....” olyan, nincs, hogy de....

Szereted? Lépj!

A szeretőd szereted? Akkor lépj! Nem lehet, mert nem akarja? Akkor hagyd a fenébe. Miért? Mert a szerelem is kémia, illúzió, ami egy ideig tart... Ha nem vagy boldog a pároddal, mit keresel mellette? Nem az egyetemista éveinket éljük, ahol közös az albérlet költsége, a kapcsolat nem erről szól... Ha valaki annyira elhidegült a párjától, hogy hozzá sem akar érni, akkor miért van mellette?

Szánalom?

Fújjjjj, igen ez az első ami eszembe jut, mert szánalomból szeretkezni megalázó mind a két fél számára, bár egy ideig hülyíthetjük a tudatlant, de a későbbi pofon annál fájdalmasabb lesz, minél tovább játszunk... Nem csak annak akit már nem „úgy” szeretünk, nekünk is nehezebb lesz. Az önbecsülésünk is sérül, bár a színészi tehetségünkről diplomát kaphatnánk, ha jól alakítunk...

Egyedül nehéz és akkor mi van?

A szeretőnek nem kellesz, csak a kellemes órákra, de a kapcsolatát nem akarja borítani, mit tegyél? Ha kihűlt a házasságod, kapcsolatod miért ne rúghatnád fel? A félelem nagy úr, de nem ez irányítja az életünket (ha igen, valami nincs rendben). Ha idáig elolvastad, az azt jelenti, hogy olyan még nem volt, hogy ne oldd meg az adott problémát, jéééé erős vagy! Akkor mitől félsz? Az egyedüllét szar, főleg gyerekekkel, de a boldogság talán megéri?! Nem vagy egyedül, sokan szeretnek, csak éppen a pénzed kell jobban beosztanod... ha lenézed a sarkon álló hölgyeket, akkor ne kövesd a példájukat... Ez férfiakra is értendő! Az élettárs/házastárs nem pénztárca, ha nem szereted lépj, egyedül maradsz és akkor mi van? Nem voltál még egyedül? Kétlem... megoldod, ember vagy és van túlélő ösztönöd!

Nekem Ő kell

Szereted, oké... akkor tegyél érte... Jobbat nem tudok mondani. Ha a szeretőd a szerelmed, akkor szerezd meg, de ne ülj a babérjaidon, a türelem nem feltétlenül terem szerelmet... Ha nem akarja elhagyni a kedvesét, feladni a függetlenségét, akkor viszont fogadd el, mert jobbat nem tehetsz. Senkire sem erőltethetjük rá az akaratunkat. Így néha nyelünk, mert fáj, de élvezzük a boldog órákat... ha valaki tud jobbat, az közölje legyen kedves.... köszönöm

 Bocsánat, ha bárkit kiakasztottam a cikkel, de őszintén kiakaszt, hogy valaki csak azért van a kedvesével, mert közösek az anyagiak... Ha valamit szeretnél, teremtsd meg, dolgozz többet és sikerülni fog, de ne csak siránkozz mert az nem vezet sehová... legfeljebb „lelki társakra” találsz, akiknek olyan rossz mint neked, de attól még nem lesz medence az udvarodban és a gyerekeid iskoláját sem fizeti senki...

A hozzászólásokat most is várom, mint mindig, de kérek mindenkit a vulgáris kifejezéseket mellőzük, mert moderálás következik... A véleményetek érdekel, a szidalmazás nem, beszéljünk kulturáltan! Köszönöm!

Az önbecsülésünk és a magunkról kialakított képünk sok mindentől függ. Sokan átesnek a ló egyik vagy másik oldalára és vagy lebecsülik magukat, vagy elszállnak a vélt adottságaiktól.

Furcsa kapcsolatok

Számtalan olyan párt láthatunk, akikre első ránézésre azt mondanánk, hogy talán nem illenek össze. A nő, vagy a férfi kiemelkedően jó külsejű, míg párja talán duci, kopaszodó, szemüveges, vagy bármi egyéb ami miatt már azt gondolhatjuk, hogy nem alkotnak tökéletes összhangot. Ez alapesetben nem jelent gondot. Néha viszont a kevésbé szerencsés külső adottságokkal megáldott fél önbizalomhiánnyal küszködik, mert úgy érzi nem érhet fel a párjához. Ilyenkor kezdődik a félelem, biztosan megcsal, elfog hagyni, nem is szeret, csak kihasznál.... és mg sorolhatnánk.

Karrier és az anyagiak

Amennyiben a párkapcsolatban lévő felek egyike már sikeres és befutott, a másiknak kisebbségi komplexusa lehet. „Képtelen vagyok rá, hogy az álmaim megvalósítsam, nem vagyok olyan jó mint ő.” „Neki minden sikerül, nekem semmi, mit is akar tőlem?” Az ilyen felismerésnek tűnő sok esetben téves gondolatok nagyon ego romboló hatásúak. A környezet pedig csupán szeretetből és még véletlenül sem féltékenységből, vagy rosszindulatból megerősíti a már önbizalomhiánnyal küszködő személy elképzeléseit.

A kapcsolat is rámehet

Ha egy nő vagy férfi azon töpreng, hogy ő kevés akármilyen szempontból is a párja számára, az egyre több negatív gondolatot szül. Így ezek felszínre is kerülnek. Nem biztos, hogy a kapcsolat másik szereplője érteni fogja, mi történik... az emberek általában nem merik elmondani mit is gondolnak valójában. Gyakran inkább támadnak, mintsem megbeszéljék a vélt, vagy valós sérelmeiket. „Tudom, hogy megcsalsz, miért nem hagysz el, ha nem vagyok elég jó neked.... Csak hülyítesz, már rég nem szeretsz, nem is én kellek neked...” és sorolhatnánk még a támadó mondatokat amiknek sok értelme nincs.

Néma gyereknek anyja sem...

Ha nem mondjuk el mi bánt, ha nem közöljük a félelmeinket, hogyan lehetne megoldani a vélt, vagy valós problémákat? Miért gondolja bárki is azt, hogyha eddig megfelelt a kedvesének, akkor az egyszer gondol egyet és rájön, hogy mégsem szereti, mert duci, szemüveges, kopaszodó, vagy éppen nem keres annyit mint ő? Ahelyett, hogy eldöntetnénk a másik helyett mit érez és mit gondol, jobb lenne megkérdezni... Ha lebecsüljük önmagunkat akkor a kép, amit a külvilágnak sugárzunk olyan lesz, hogy „rúgj belém nyugodtan, úgyis csak arra vagyok jó...” De elvileg senki nem ezt akarja?! Akkor az önmarcangolás helyett változtatni kellene. Kövér vagy? Mozogj többet! Nem keresel eleget? Tanulj, hogy jobb munkahelyed legyen, vagy sikeres vállalkozó váljon belőled! Az önsajnálat még senkit nem vitt előrébb az életben.

Visszahúz, vagy motivál? Csak rajtad áll!

Ha a párod valamiben jobb mint te, vagy kiemelkedőbb képességei vannak, az miért frusztrál? A fejedben dől el, hogy keseregni akarsz emiatt, vagy erőt akarsz belőle meríteni. Ha okos vagy, erőt kovácsolsz belőle és úrrá lesz rajtad az akarat, vagy ha úgy tetszik a bizonyítási kényszer (bár az a legjobb, amikor az ember önmagának bizonyít és nem másnak). Sokan akaratuk ellenére a vélt gondjaik miatt teszik tönkre a kapcsolatukat. Ha nem bízol magadban, a párodban sem tudsz. Úgy érzed kevés vagy neki? Akkor kérdezd meg és változtass, de ne tudd jobban, hogy mi zajlik le benne.

Okkal választunk partnert! Nehéz elhinni, hogy valaki úgy szeret, ahogy vagy, de lehetséges. Ahelyett, hogy alulértékeled magad, gondolkodj el azon, hogy mit nyújtasz a kedvesednek. Előfordulhat, hogy sokkal többet mintha tökéletes külsőd, vagy hatalmas fizetésed lenne! Mindenki az álmai megvalósítására törekszik, de ahhoz idő kell és időközben nem veszíthetjük el az önértékelésünket. A párodnál, vagy akárki másnál nem vagy kevesebb. Olyan vagy amilyen, de egy önálló egyéniség vagy, egyedi és különleges!

Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Tapasztalatok? Megkérek mindenkit, kulturáltan írja le a véleményét, ne legyen olyan hiszti mint a múltkori poszt esetében... Köszönöm!