Szakíts ha bírsz és viseld a következményeit...

Ha véget ér egy kapcsolat az emberek néha olyan dolgokat tesznek, amikre nem is gondolnánk. Sértettségből, fájdalomból, vagy dacból sok esetben úgy bántják volt kedvesüket, mintha az nem a szerelmük lett volna valamikor, hanem legnagyobb ellenségük.

Bármi is a szakítás oka, a bosszú vágy rossz tanácsadó! Sokan megfeledkeznek erről és minden lehetséges alkalmat kihasználnak, hogy megkeseríthessék volt kedvesük életét.

Megalázó játszmák

A kicsinyesség is felüti a fejét sok esetben egy szakítás után. Ilyenkor sokan visszakérik az ajándékokat, amelyekkel anno kedvesüket meglepték. Akár ékszer, ruha, nyakkendő, könyv, dvd, vagy egy fél üveg parfüm is lehet az. Ez szerintem nagyon lealacsonyító és megalázó mind a két fél számára. Kétlem, hogy egy ilyen húzástól jobban érezné magát a sértett fél, bár per pillanat lehetséges, hogy növeli az egóját a tette.

A „töltsük ki a bosszút a volt párunkat körülvevő tárgyakon” című jelenet leginkább a nőkre jellemző. Az autó kerekének a kiszúrása, vagy az ocsmány szövegek rúzzsal való felírása a szélvédőre mindenkinek ismerős... De az sem ritka, hogy amikor a nőt szembesítik azzal, hogy vége és menthetetlen a helyzet, akkor dühében mindent földhöz vág ami csak a kezébe akad. Férfiak is képesek ezt eljátszani, főleg, ha egy új pasi a szakítás oka...

 

A kavarás mesterei

Amikor valaki nem tud beletörődni a szakításba, olyan dolgokat is elkövet, amelyeket egyébként normális körülmények között vélhetőleg meg sem tenne. A volt kedves lejáratása, pletykálkodás, hazudozás, ezek mind jellemzőek. Ha közös a baráti kör egy-egy rosszindulatú pletyka, akár a barátság végét is jelentheti, hiszen senki sem szeret két tűz között lenni. Ilyen esetben viszont nehéz pártatlannak maradni.

Amennyiben a nőnek, vagy a férfinak már van egy új kapcsolata, akkor a féltékeny és dühös ex azt is előszeretettel megpróbálhatja tönkretenni. „Ha nem lehet az enyém, ne legyen a másé sem” alapon. Az ármánykodás sok esetben működik is, mivel az új kapcsolat alappillérei még nem biztos, hogy annyira erősek, hogy túléljék a volt partner „romboló kísérleteit”.

Nőkre jellemző, hogy a volt párjukat, vagy volt férjüket indokolatlan butaságokkal zaklatják telefonon, személyesen, e-mailben. A „Drágám nem tudom, hogy működik az akármi, mert ezt mindig Te csináltad” szerű mondatokat egy ideig el lehet tűrni, de hosszútávon nem A naiv férfi, ha lelkiismeret furdalása van segítőkész, de erre könnyen rámehet az új kapcsolata. A nők az ilyen türkökkel akarják fenntartani a kommunikációs viszonyt és ugye ha sikerül találkozni a volt kedvessel, akkor talán még vissza is lehet hódítani.

Ha nem törődik bele, hogy vége

Sokan képtelenek elviselni, hogy egy kapcsolatnak vége. Az mindegy, hogy pár hónap volt, vagy sok éves házasság, ha egyszer az egyik fél ki akar lépni és már próbálkoztak a kapcsolat megmentésével, akkor nincs értelme a reménykedésnek. A könyörgés, ostromlás, fenyegetőzés semmire sem vezet, csak még inkább eltolja magától a szenvedő fél a volt párját, így még a beszélőviszony sem marad fent.

Amennyiben gyerekek is vannak, érdemesebb a jó viszonyt fenntartani, mivel az ő érdekeiket kell szemelőt tartani és nem a saját sérelmeken rágódni...

Mik a tapasztalataitok? Volt már olyan párotok, aki nehezen viselte a szakítást? Ha igen, mit tett? Próbálta már a volt barátnő/barát megkeseríteni az életeteket?