Meg lehet csalni a szeretőt?

A kérdés érdekes... Megcsalhatunk-e valakit, akivel érzelmi, vagy rosszabb esetben csak szexuális kötődés van közöttünk, de más egyéb kapcsolat nincs?

 

Ha egy nő nem akar elválni, mert szereti a párját – nem szerelmes, csak szereti, kötődik, összetartják őket a gyerekeke, a lakás, a hitelek... a férfi sem akar válni, mert szereti a feleségét és ugyanez pepitában, akkor kihez kell hűségesnek lennie?

 

A téma onnan jött, hogy egy ismerősöm mesélte, hogy nem képes lefeküdni a férjével, már minden ürügyet bevetett, mert a szeretőt szereti... és most jön a de, a szerető nem ígért semmit, a közös élet fel sem vetődött, csak 2-3 hetente van pár kellemes órájuk. A szerelem kérdés is érdekes, mert talán mindketten azok, de nem vallják be. A nő tűnik szerelmesnek, a férfi vagy jól titkolja az érzelmeit, vagy túl kellemes az együttlét ahhoz, hogy felrúgja az egészet és inkább néha érzelmeket is „csöpögtet”

 

A kérdés

 

Kihez is hűtlen egy ilyen hármas felállásban az ember? Mindegy, hogy nőről, vagy férfiról beszélünk az érzelmek mindannyiunkban dúlhatnak. Ha valaki otthon a párjával/házastársával már nem akar szeretkezni, mert az új partnert szereti, akkor mi van? Azt ne felejtsük el, hogy az esetek nagy többségében a szerető, vagy a viszony főszereplője nem hajlandó válni, vagy feladni a függetlenségét... A ketrec rázza a majmot ugye, de mit lehet tenni?

 

 

Érzelmek
A nők számára jelent leginkább problémát a férjjel való szeretkezés, ha a szeretőjükbe szerelmesek. A férfiaknak általában nem okoz gondot, hogy otthon is teljesítsenek. Persze ez is több dologtól függ, de ritkábban veszik annyira a szívükre a dolgot mint a nők. A fellángolás a szerető irányába akár még hasznos is lehet, mivel felébresztheti a házasságban a tüzet... A szerető és a férj/feleség hasonlítgatása viszont nem tesz jót a kapcsolatnak. Ha a házasság megmentése is a célok között van, akkor érdemes átgondolni, hogy miért nem kívánjuk azt a személyt, akihez évekig jó volt odabújni?

 

Menjünk bele, vagy ne?

 

Ha nem kívánjuk a feleségünket, férjünket, élettársunkat akkor szeretkezzünk vele? Színleljünk pár orgazmust és minden rendben? Lesarkítva igen, fél óra és a „probléma” letudva, a család lelki békéje helyreáll... A véleményem szerint az őszinteség ebben az esetben is nyerő. Fájdalmas valakinek a szemébe mondani, hogy nem kívánlak, nem szeretlek, de néha muszáj... Ha nem tesszük, akkor érdekkapcsolatban élünk, ez olyan mint a pláza cicák esete....

 

Tudni kell váltani

 

A sikeres és a sikertelen embereket a gondolkodásmódjuk és a bátorságuk különbözteti meg. Amennyiben valamit akarunk azt el is érjük! Nem tudod eltartani a gyerekeket, ha elválsz... dolgozz többet... ott a hitel... dolgozz többet... A siránkozás még senkit sem vitt előrébb a munka viszont igen, a cselekedet! A kifogásokat könnyű keresni, hogy miért nem változtatunk... A gyerekek, az üzlet, a cég.... persze ÉS?? megoldás mindig van! Esetleg a szerető nem akar változtatni? Az már más helyzet, de akkor ne mentsük fel önmagunkat és játsszuk a mártír szerepét, hogy „én változtatnék de....” olyan, nincs, hogy de....

 

Szereted? Lépj!

 

A szeretőd szereted? Akkor lépj! Nem lehet, mert nem akarja? Akkor hagyd a fenébe. Miért? Mert a szerelem is kémia, illúzió, ami egy ideig tart... Ha nem vagy boldog a pároddal, mit keresel mellette? Nem az egyetemista éveinket éljük, ahol közös az albérlet költsége, a kapcsolat nem erről szól... Ha valaki annyira elhidegült a párjától, hogy hozzá sem akar érni, akkor miért van mellette?

 

Szánalom?

 

Fújjjjj, igen ez az első ami eszembe jut, mert szánalomból szeretkezni megalázó mind a két fél számára, bár egy ideig hülyíthetjük a tudatlant, de a későbbi pofon annál fájdalmasabb lesz, minél tovább játszunk... Nem csak annak akit már nem „úgy” szeretünk, nekünk is nehezebb lesz. Az önbecsülésünk is sérül, bár a színészi tehetségünkről diplomát kaphatnánk, ha jól alakítunk...

 

Egyedül nehéz és akkor mi van?

 

A szeretőnek nem kellesz, csak a kellemes órákra, de a kapcsolatát nem akarja borítani, mit tegyél? Ha kihűlt a házasságod, kapcsolatod miért ne rúghatnád fel? A félelem nagy úr, de nem ez irányítja az életünket (ha igen, valami nincs rendben). Ha idáig elolvastad, az azt jelenti, hogy olyan még nem volt, hogy ne oldd meg az adott problémát, jéééé erős vagy! Akkor mitől félsz? Az egyedüllét szar, főleg gyerekekkel, de a boldogság talán megéri?! Nem vagy egyedül, sokan szeretnek, csak éppen a pénzed kell jobban beosztanod... ha lenézed a sarkon álló hölgyeket, akkor ne kövesd a példájukat... Ez férfiakra is értendő! Az élettárs/házastárs nem pénztárca, ha nem szereted lépj, egyedül maradsz és akkor mi van? Nem voltál még egyedül? Kétlem... megoldod, ember vagy és van túlélő ösztönöd!

 

Nekem Ő kell

Szereted, oké... akkor tegyél érte... Jobbat nem tudok mondani. Ha a szeretőd a szerelmed, akkor szerezd meg, de ne ülj a babérjaidon, a türelem nem feltétlenül terem szerelmet... Ha nem akarja elhagyni a kedvesét, feladni a függetlenségét, akkor viszont fogadd el, mert jobbat nem tehetsz. Senkire sem erőltethetjük rá az akaratunkat. Így néha nyelünk, mert fáj, de élvezzük a boldog órákat... ha valaki tud jobbat, az közölje legyen kedves.... köszönöm

 

 Bocsánat, ha bárkit kiakasztottam a cikkel, de őszintén kiakaszt, hogy valaki csak azért van a kedvesével, mert közösek az anyagiak... Ha valamit szeretnél, teremtsd meg, dolgozz többet és sikerülni fog, de ne csak siránkozz mert az nem vezet sehová... legfeljebb „lelki társakra” találsz, akiknek olyan rossz mint neked, de attól még nem lesz medence az udvarodban és a gyerekeid iskoláját sem fizeti senki...

 

A hozzászólásokat most is várom, mint mindig, de kérek mindenkit a vulgáris kifejezéseket mellőzük, mert moderálás következik... A véleményetek érdekel, a szidalmazás nem, beszéljünk kulturáltan! Köszönöm!