Miszerint választunk magunknak párt? Ez egy elgondolkodtató kérdés, de mindannyiunknak hasonló téren vannak elvárásai. Akármennyire is tagadjuk, fontos a külső, mert ez az első amit észreveszünk a jelöltünkön. Ezt követően jön a belső, leginkább az intellektuális dolgok. Tudunk kommunikálni? Közös az érdeklődési körünk? Ha igen az már jó jel, akkor már van mit „kezdenünk” egymással. Ha ezen is túl vagyunk jöhet a szexualitás. Mennyire vonz az adott személy? Működik a kémia? Igen, tudom sokan utálják a kémia kifejezést, de bizonyított tény, hogy ha valaki szimpatikus és kívánjuk akkor kémiai, hormonális reakciók zajlanak bennünk, tehát a kémia is elengedhetetlen. Ha a szeretkezés terén is minden stimmel akkor jönnek az érzelmi dolgok. Kötődöm ehhez a személyhez? Mit érzek iránta?

A helyzet bonyolódik mert már nem csak a megfelelő beszélgetőpartnert látjuk az adott félben, mivel a szex terén is passzolunk kezdődnek a lelki dolgok... A görög filozófia szerint ha egyesül a forma és tartalom, akkor minden rendben és ilyenkor jönnek a hatalmas, mindent elsöprő szerelmek!

Mi számít?

Az esetek jelentős részében sajnos a lelkieken kívül sok esetben az anyagiak. Van lakása? Vállalkozó? Milyen az autója? A lehetőségei? Ha megfelel akkor sokan hajlandóak szemet hunyni afölött, hogy esetleg szellemileg nem passzolnak teljesen... az nem számít annyit az évek folyamán, mivel a jó házassághoz és a gyerekneveléshez leginkább pénz kell. Előre elnézést kérek a másként gondolkodóktól, de sajnos ezt látom leginkább és nagyon elszomorító.

A lelki zűrzavar...

Ki mit akar?  Férjhez akarok menni és gyerekeket is akarok... ha lehet most azonnal... a férfiak ezt általában másként látják... Kis esküvőt akarok, nem én nagyot, nem a papír köt össze, nem is kell esküvő, ez még túl korai... és lám kezdődnek a lelki válságok...! Mikor kell esküvő, mikor nem korai? A szerelem furcsa dolog, hiszen nem csak a legjobbat de a legrosszabbat is kihozza az emberből, az önzőt, aki mindent akar, de azonnal, sőt tegnap előtt (tiszttelet a kivételnek).

Elvárások

A szó önmagában nem kecsegtet semmi jóval...”Hol voltál?” „Mit csináltál?” Deeee én azt kértem, hogy.... és jönnek az önző célok... szereld meg az akármit, vidd le a szemetet, vagy bármi... ez már nem két ember lelki kapcsolatáról szól, hanem a mindennapi tevékenységekről... Azért haragszom, mert Te ezt vagy azt nem csináltad meg, nem keresel eleget, nem vitted le sétálni a kutyát és még hosszan sorolhatnánk... de ez nem így megy.... ha valaki iránt érzelmeim vannak, akkor persze a külső tényezők is befolyással vannak hogy miként viselkedniük a minden napok folyamán, de valamiért szeretem azt az embert... A hétköznapi dolgokról sem feledkezhetünk meg és ezekkel is törődni kell, egy jól szervezett kapcsolat esetén ebből sincs probléma.

Szabadság?

A hagyományos női-férfi szerepek megváltoztak az egyensúly felborult. A nő is lehet üzletasszony és nagy sikereket érhet el, így az otthonülő feleség már egyre ritkább, persze olyan is van aki erre vágyik. A szabadságra vágyás normális egy kapcsoltban, mivel 30-40 évet leélni úgy, hogy minden másodpercünket próbálják ellenőrizni senki sem akar már... Viszont kérdéses, hogy mi fér bele a szabadságba? Az üzleti utak, külön töltött hétvégék? A munka vacsorák, összejövetelek... „nem főztem, rendelj valamit”... vagy ez már túl sok? Az elvárásaink mások de mégis ugyan azt akarja mind a két nem! Szeretetre vágyunk és boldogságra, na meg a biztos fészekre... ami mindenkinek mást jelent, de elengedhetetlen!

A saját ismereteim alapján arra kell következtetnem, hogy amikor eldöntöttük, hogy a férfi megfelel a számunkra akkor már a körülmények is befolyásolnak... Ezeket viszont mi magunk teremtjük meg közösen a kedvesünkkel. El kell dönteni mit akarunk. Aki a hagyományos családmodellre vágyik, azaz anya ül otthon a gyerekekkel, az apa meg keresi a pénzt az ne csodálkozzon, ha a férje egy idő után „anyának” tekinti. Igen, durva megfogalmazás, de az esetek többségében ez a leggyakoribb... Ha karriert akarunk és szárnyalásra vágyunk, akkor olyan férfit kell választanunk aki mellett erre lehetőségünk van, aki nem köt a tűzhely mellé... Nem akar már a kapcsolat elején focicsapatnak megfelelő mennyiségű gyereket és tiszteletben tartja az elvárásainkat, melyeket saját magunkkal szemben állítunk.

 Miként is választunk párt? Mennyire befolyásolnak bennünket az érzelmi és az értelmi tényezők és mennyire a körülmények? A jó apa lesz és hűséges férj... az már nem az értelmi és érzelmi tényezők közé sorolandó, hanem az elvárásaink és reményeink közé... Uraim ne botránkozzatok meg, hamarosan jön a „férfi szemmel” változat is! Aki szeretné leírni a véleményét, tapasztalatait az megteheti commentben, a FB-n, vagy a profilomra kattintva üzenetben. Ha azt szeretnétek, hogy a véleményetek tükröződjön a következő cikkben akkor írjatok, mert női fejjel nem tudom kitalálni Ti mire vágytok igazán...