A szeretőtől is vannak elvárásaink, de mik lehetnek azok? Mi van akkor ha mi több időt szeretnénk tölteni vele, de ő ezt nem akarja, vagy nem teheti a családja miatt?

Nem az olyan szeretői viszonyokra gondolok most, ahol az egyik fél reménytelenül szerelmes, vagy kiszolgáltatottan várja, hogy a másik csettintsen... Most beszéljünk a letisztázott szeretői viszonyokról, ahol barátok a felek, vagy tudják mit várhatnak egymástól és senki nem törekszik rá, hogy tönkretegye a másik kapcsolatát.

Az ilyen viszonyokban is megtörténhet, hogy az egyik fél éppen több időt szeretne tölteni a másikkal, vagy többre vágyik. Vagy, ha többet akarunk a szeretőnkkel lenni, akkor kezdünk beleszeretni? Esetleg felüti a fejét a féltékenység? Vagy csak egyszerűen hiányzik a személye?

Érthető a sértődöttség, ha a másik fél nem tud, vagy nem szeretne annyi időt velünk tölteni, mint amennyit mi akarnánk? Vagy a szeretőknek nincs joguk kiverni a tamtamot, ha megbeszélték a viszonyukat és letisztázott szabályok szerint játszanak?

Ha elhanyagolva érezzük magunkat, akkor ez lehet még egy jól működő szeretői viszony? Két szerető megbeszélheti az ilyen gondokat, vagy az ártana a kapcsolatuknak? Okozhat rossz érzéseket, ha a szeretőnk azért nem ér ránk, mert éppen a párjával, vagy a családjával van? Ha mi is kapcsolatban élünk és tudjuk a játékszabályokat, ez elvileg nem jelenthetne problémát. De az érzelmek ugye néha nagyon kuszák...

Érdemes folytatni a szeretői viszonyt, ha kevésnek érezzük, ha másra, vagy többre vágynánk? Vagy ha nem érdemes, akkor is folytatjuk, mert már x ideje tart és felütötte a fejét a megszokás? A szeretőnek is tűrünk inkább, csak el ne veszítsük, mint egy rossz kapcsolat esetén a párok egymásnak?

A szeretők egy idő után jó esetben ragaszkodnak egymáshoz, főleg ha nem csak az erotikáról szól a történet. De ha fájdalommal, vagy bosszankodással jár ez a ragaszkodás,megéri kitartani? Vagy egy szeretőt "egyszerű" lecserélni? Szerintem nem könnyű lecserélni! Nem nem azért, mert nem találhatna akárki új alanyt egy titkos viszonyhoz, hanem mert a szeretőnket is megszokjuk. Főleg ha egy, két, vagy több éve tart a történet. A szeretőnkkel nem csak az erotika miatt vagyunk együtt, hanem azért, mert lelkileg is nyújt valamit. Kellemesen telik az együtt töltött idő, így érthető, hogy ragaszkodunk ahhoz, a személyhez akivel jól érezzük magunkat.

A sztori akkor bonyolult csak igazán, ha egy olyan személlyel folytatunk viszonyt, akivel akár minden nap találkozhatunk, mert a kollégánk, vagy közös a baráti körünk, vagy a szomszédunk... csak éppen kettesben nem lehetünk vele. Ha minden nap láthatjuk, de csak hetente néhány lopott órát kaphatunk ki lehet bírni? Szembe tudunk nézni a máik férjével/feleségével ha éppen egy társaságban vagyunk, miközben arról álmodozunk, hogy milyen jó lenne kettesben lenni? Vagy az ilyen pillanatok árulkodóak lehetnek?

Ti folytatnátok a viszonyt, ha elégedetlenek lennétek? Vagy nincs értelme? Mit vártok a szeretőtöktől? Lehet egyáltalán akármilyen elvárása két embernek egymással szemben, ha nem terveznek közös jövőt és nem akarják feladni a stabil kapcsolatukat? Az évek során bele lehet szeretni a szeretőbe, vagy betudjuk tartani a megbeszélteket? Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok a témáról!

A megcsalásnak sok oka lehet. Nem értek egyet azzal, hogy csak akkor lép félre valaki, ha nem jó a kapcsolata, vagy ha nem kap meg mindent otthon. Mi van akkor, ha rendben van a kapcsolata, szerelmes a párjába, de mégis kell az új, a változatosság? A vadászösztön bennünk van!  Egyesekben jobban él a vadászat utáni vágy, mások elnyomják, vagy nem is akarják átgondolni, hogy miért is lépnek félre.

A vadászösztön nem egyenlő a skalpgyűjtéssel. Aki szeret vadászni, annak nem feltétlenül a mennyiség számít. Jó érzés új emberekkel ismerkedni, becserkészni őket és megkapni azt amit akarunk. Sokak szerint a férfiakban él ez az ösztön és a nők a hűek, akik csukott szemmel járják a világot... szerintem ez egy téves hozzáállás! A nők diszkrétebbek, vagy álszentebbek és nem verik nagydobra a kalandjaikat. Az lehetséges, hogy a statisztikák szerint több a hűtlen férfi, mint a nő, de ettől függetlenül a nők egy részében is él a becserkészés iránti vágy.

A hódítás nem olyan érzés, amelyre csak a férfiaknak van szükségük, sőt! A világ sokat változott és így a nők is nyitottabbak lettek. Régebben nem volt "divat" felvállalni a viszonyokat, a hálószobatitkokhoz senkinek nem volt köze. Ettől függetlenül a nők is vágytak/vágynak a kalandokra. Természetesen nem mindenki és vannak konzervatívabb hozzáállású hölgyek is. Ezzel nincs is semmi probléma, mindenki úgy él, ahogy neki jó.

A vadászösztön és a kapcsolat, vagy a házasság nem összeegyeztethető? Nem élhetünk boldog kapcsolatban, ha néha valami újra vágyunk, ha szeretnénk tapasztalni? Dehogy nem! Ugye két variáció van, az egyik, amit nem tud az nem fáj elv, ami erkölcstelen és sokak elveivel ütközhet, de ettől még ez van. A másik a nyílt és őszinte kapcsolat, a nyitott házasság, ahol a felek megbeszélhetik egymással a vágyaikat és örülhetnek egymás hódításainak.

A vadászat öröme, a hódítás, a készülődés, a randizás, az izgalmas találkozók, a lopott csókok és a titkos órák vérpezsdítőek lehetnek, ki lehet ezt hagyni, csak azért, mert együtt élünk valakivel? Vagy ha szerelmesek vagyunk nem vágyunk másra? Szerintem a szerelem nem kizáró ok. Ugye ismerős példa, hogy szeretjük a töltött káposztát, de ha minden nap azt kellene ennünk egy idő után megunnánk... Így van ez a kapcsolatokkal is. Sok esetben egy szerető, vagy egy kaland megadhatja azt a pezsgést és tüzet, amely sok év együttélés után már nem biztos, hogy meg van. Ha a helyükön tudjuk kezelni az érzelmeket, akkor ez nem romboló, hanem építő élmény is lehet!

A vadászat élménye nem jelent szerelmet. Persze érzelmek itt is vannak, de az inkább lángolás, az új utáni vágy megélése. Gondoljunk csak vissza, gyerekkorunkban mennyire jó volt új dolgokat tanulni, sikereket elérni?! Nincs ez másként most sem, csak ezeket az érzéseket sokszor elfolytjuk magunkban.

A megcsalás számtalan oka közül ez persze csak egy, de talán az egyik legfontosabb. Sok olyan kapcsolat van, ahol minden rendben és szeretik egymást, mégis kell az újdonság öröme. A leggyakoribb, hogy az emberek nem vallanak be ilyesmit egymásnak. Ha a lelkiismeretünkkel el tudunk számolni, ezzel sincsen gond. A titokzatosság még izgalmasabbá teszi a helyzetet. Ugye van akinek nehézséget okoz az "alibi gyártás" és van aki ilyenkor éli ki kreatív énjét :)

Ha szembejön velünk az utcán egy csinos nő, vagy egy jóképű férfi, akármennyire is hűségesek vagyunk, megnézzük és talán el is játszunk a gondolattal, hogy de jó lenne... A bátrabbak nem csak a gondolattal játszanak, hanem meg is szerzik azt amiről álmodoznak, amire vágynak. Na ez a vadászat! A megszerzés! Ettől még otthon lehetünk vidámak és élhetünk boldog családi életet, sőt! Hazavihetjük azt a plusz energiát, amit az adott kaland és sikerélmény nyújtott!

A vadászat nagyon jó egó növelő! Az önbizalom hiányos emberek, akik folyton kételkednek önmagukban egy sikeres hódítástól szinte képesek teljesen megváltozni. Ők azok, akik szerintem a legkönnyebben keverik össze a hódítás örömét a szerelemmel. A két érzés pedig nagyon különbözik egymástól. A sikerélmény az életünk sok területén elengedhetetlen, hiszen sok esetben ez motivál, ez az, ami átsegít a nehéz időszakokon. Akkor miért pont az egyik legősibb ösztönünket kellene megtagadnunk? Amikor a hódításhoz hatalmas sikerélmény is párosul!

A dolgok nem feketék, vagy fehérek, ezért természetesen nem minden hűtlent a hódítás öröme motivál. De ha egy kicsit elgondolkodunk a körülöttünk zajló dolgokról, vagy visszaemlékszünk a saját tapasztalatainkra, akkor rádöbbenhetünk, hogy a vadászösztön, a hódítás mint cél, sokszor elegendő ok lehet a félrelépésre.

A vadászat iránti vágy nem kompenzáció. Nem valami más helyett kell, csak egyszerűen jó és talán olyan mélyen él bennünk, hogy néha tudat alatt is hajtóerőként működik.

Szerintetek a hódítás iránti vágy elegendő ok a megcsalásra? Éreztétek már úgy, hogy egy adott személyt mindenképpen "meg kell szereznetek" ? A vadászösztön eltűnik, ha kapcsolatban élünk? Vagy csak elnyomjuk magunkban? Van értelme elnyomni, vagy attól, amiért időnként becsúszik egy-egy hódítás jól működhet egy kapcsolat? Kíváncsi vagyok a tapasztaltaitokra!

A társadalom jelentős része azt a nézetet fogadja el, hogy csak egy embert lehet igazán szerelemmel szeretni. Ezzel alapvetően nem is lenne semmi gond, ha mindannyian monogám típusúak lennénk és senkinek nem lenne szeretője.Akkor mi történik, ha megismerünk valakit, akinek nem tudunk ellenállni és elkezdődik egy szeretői viszony? Az adott nőt/férfit akkor jobban akarjuk, vágyunk rá, ez sokszor összekeverhető a szerelemmel, de nem feltétlenül az.

Több szerető esetén mi a helyzet? Vagy mi van akkor, ha házasok vagyunk, szeretőnk van és van egy jó barátunk is akivel néha messzebb merészkedünk a beszélgetésnél...?

Egyszerre több embert is lehet szeretni, na persze mindenkit máshogy! Nem értek azzal egyet, hogy ha valaki szeretőt tart, annak feltétlenül rossz a kapcsolata, házassága. Az is lehet, hogy csak egy kis izgalomra vágyik,szeret vadászni, vagy egyszerűen olyan beállítottságú, aki nem tud nemet mondani és nem akar kihagyni egy jó lehetőséget sem.

Miért ne lehetnénk szerelmesek a párunkba és tarthatnánk szeretőt, vagy akár szeretőket? Ha külön választjuk a fizikai kapcsolatot a lelkiektől, akkor az érzelmeken már nem is sokat kell gondolkodni, de ugye ez nem így megy.

Több embert egyszerre szeretni másként lehet. Nem feltétlenül szerelemmel. Lehet, hogy valakit azért szeretünk, mert jó vele együtt lenni, vagy mert kielégíti a vágyainkat, vagy mert érdekes személyiség. A szerelem és a rajongás között hatalmas a különbség. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az új kapcsolatok elején nagyobb a lángolás, mint egy tíz éves házasság esetében, de ez érthető is. Na de ettől még nem biztos, hogy borítani kell mindent és új életet kell kezdeni a szeretővel, lehet, hogy csak az érzelmeinket kell tisztáznunk.

Kit és miért szeretünk. Ha szeretjük a szeretőnket, akkor együtt is kell élnünk vele? Közös jövőre van szükség? Nem elegek a lopott órák? Mi van akkor ha, a szeretőből lesz férj, feleség és már nem csak a kapcsolat legjava, a tűz, a szenvedély, a kedvesség jut nekünk, hanem a napi gondok is? Akkor is szerelmesek lennénk? Vagy csak a szeretőnktől kapott lopott időbe vagyunk szerelmesek? A vágy, a titok képes feltüzelni az embert és ettől könnyen bódító érzések törhetnek ránk.

Azt hiszem, hogy lehetünk szerelmesek a párunkba akár évtizedek után is és szerethetjük a szeretőnket, szeretőinket, testi-lelki jó barátunkat is. Persze mindenkit másként, de ettől a szeretet még szeretet.

Egyszerre több emberbe szerelmesnek lenni? Elgondolkodtató, de nem kizárt! A kérdés csak az, hogy szerelem amit érzünk, vagy az otthoni kapcsolatunk a biztonság, amit nem akarunk felrúgni és inkább berakjuk a szerelem skatulyába, valamint a szeretőnkbe vagyunk szerelmesek, vagy azokba a tulajdonságaiba amiket megismerhetünk a lopott órák során. Egy szerető mindig többet nyújt mint egy férj, vagy feleség, hiszen vele nem kell a napi gondokról beszélnünk, ezért könnyű "lángolni" a szeretőért.

Szerelem, vagy szeretet, akármit is érzünk, a lényeg, hogy jó legyen! Ha élvezzük az érzéseinket nem biztos, hogy mindig meg is kell fejtenünk, hogy konkrétan mit is érzünk, hiszen az érzelmek nem a logikán alapulnak. A szerelem csodás érzés, ezért meg kell élni! Persze arra vigyázzunk, hogy ezzel ne bántsunk senkit, pláne ha nem akarjuk feláldozni a házasságunkat.

Szerintetek lehet egyszerre több embert szeretni? Ha igen akkor szerelemmel, vagy mindenkit máshogy? Ti szerettetek már egyszerre több embert?

Sok olyan kapcsolatról láthattunk már jó filmeket, amikor a barátok gabajodnak össze. Néha a túl sok alkohol miatt, néha mert nem csak lelkileg van szükségük egymásra. Az okok hosszasan sorolhatóak, de fentartható egy ilyen kapcsolat? Ha a barátok szinglik, nagy gond nincs, de mi van akkor, ha kapcsolatban élnek, netán házasok? A szívnek nem lehet parancsolni tartja a mondás, de a hormonoknak sem?

Egy baráti kapcsolat esetén egyértelmű, hogy a felek jól ismerik egymást, tudják, kinek mi a gondja, baja, ezért tökéletes lelki támaszok egymás számára, akkor miért ne lehetnének fizikailag is közelebb egymáshoz? Vagy az már nem is barátság? Ha a barátok közelebbi kapcsolatba kerülnek, akkor ők már szeretők? Vagy csak testi-lelki jó barátok?

Sok kérdést vethet fel egy ilyen viszony. Vajon megmarad a barátság ha erotika is lesz a történetben? Vagy átcsap egy őrületes szeretői viszonyba? Esetleg rájönnek, hogy ez már annyira jó testileg-lelkileg, hogy egymásnak vannak teremtve? A nagy átlag szerint az erotika tönkreteheti a barátságot, ebben lehet is igazság, ha a két fél nem elég érett, ahhoz, hogy kezelje a helyzetet, vagy ha az egyik többet érez a másik iránt... Mi van akkor ha az egyik fél beleszeret a másikba? Ha ezt nem meri elmondani, akkor az már nem is barátság, mert ugye annak az alapja a bizalom na és az őszinteség.

Ha a baráti kapcsolatunk jó és mindent tudunk egymásról, ismerjük egymás életét, akkor szerintem az erotikus viszony is beleférhet. Persze azt tisztázni kell, hogy kinek milyen érzelmei vannak, hogy ne annak az embernek okozzunk fájdalmat akit ugye szeretünk...

A baráttal folytatott viszony talán azért is jobb, mint egy szerető, mert egyik sem akar ártani a másiknak, ezért nem kell annyira tartani a "jaj kiderül" helyzettől, hacsak a barátságból időközben nem lesz szerelem. De miért lenne? Két felnőtt, érett ember, miért ne tudná egymást kényeztetni anélkül, hogy bonyodalmakat akarna?

A nők egy része nem tudja különválasztani a fizikai kapcsolatot és az érzelmeket, ezzel nincs is gond, csak kategorizálni kell, hogy milyen érzelemről is beszélünk. A lángoló érzés és a jaj de hiányzik, mikor hív már szerű gondolatok nem mindig szerelmet jelentenek. Lehet, hogy csak a másik lénye hiányzik és az amit adni tud. Jó vele beszélgetni, de megölelni is... Ha egy barát az akivel szexuális kapcsolat is van, az még otthon sem annyira feltűnő, főleg, ha évek óta tartó barátságról beszélünk.

Más kérdés, hogy mennyire etikus ágyba bújni a barátunkkal, barátnőnkkel, de ezzel mindenki saját magának kell elszámoljon. Szerintem még mindig nem annyira veszélyes, mint egy idegen személlyel viszonyba kezdeni... bár nem egy olyan barátságról hallhattunk, amelyből jó házasság lett.

Mi a véleményetek? Volt már viszonyotok egy jó baráttal, barátnővel? Egyszerűbb, vagy sem egy ilyen kapcsolat, mint egy szeretőt tartani? Mi különbözteti meg a baráti erotikus viszonyt a szeretői viszonytól?