A megcsalásnak sok oka lehet. Nem értek egyet azzal, hogy csak akkor lép félre valaki, ha nem jó a kapcsolata, vagy ha nem kap meg mindent otthon. Mi van akkor, ha rendben van a kapcsolata, szerelmes a párjába, de mégis kell az új, a változatosság? A vadászösztön bennünk van!  Egyesekben jobban él a vadászat utáni vágy, mások elnyomják, vagy nem is akarják átgondolni, hogy miért is lépnek félre.

A vadászösztön nem egyenlő a skalpgyűjtéssel. Aki szeret vadászni, annak nem feltétlenül a mennyiség számít. Jó érzés új emberekkel ismerkedni, becserkészni őket és megkapni azt amit akarunk. Sokak szerint a férfiakban él ez az ösztön és a nők a hűek, akik csukott szemmel járják a világot... szerintem ez egy téves hozzáállás! A nők diszkrétebbek, vagy álszentebbek és nem verik nagydobra a kalandjaikat. Az lehetséges, hogy a statisztikák szerint több a hűtlen férfi, mint a nő, de ettől függetlenül a nők egy részében is él a becserkészés iránti vágy.

A hódítás nem olyan érzés, amelyre csak a férfiaknak van szükségük, sőt! A világ sokat változott és így a nők is nyitottabbak lettek. Régebben nem volt "divat" felvállalni a viszonyokat, a hálószobatitkokhoz senkinek nem volt köze. Ettől függetlenül a nők is vágytak/vágynak a kalandokra. Természetesen nem mindenki és vannak konzervatívabb hozzáállású hölgyek is. Ezzel nincs is semmi probléma, mindenki úgy él, ahogy neki jó.

A vadászösztön és a kapcsolat, vagy a házasság nem összeegyeztethető? Nem élhetünk boldog kapcsolatban, ha néha valami újra vágyunk, ha szeretnénk tapasztalni? Dehogy nem! Ugye két variáció van, az egyik, amit nem tud az nem fáj elv, ami erkölcstelen és sokak elveivel ütközhet, de ettől még ez van. A másik a nyílt és őszinte kapcsolat, a nyitott házasság, ahol a felek megbeszélhetik egymással a vágyaikat és örülhetnek egymás hódításainak.

A vadászat öröme, a hódítás, a készülődés, a randizás, az izgalmas találkozók, a lopott csókok és a titkos órák vérpezsdítőek lehetnek, ki lehet ezt hagyni, csak azért, mert együtt élünk valakivel? Vagy ha szerelmesek vagyunk nem vágyunk másra? Szerintem a szerelem nem kizáró ok. Ugye ismerős példa, hogy szeretjük a töltött káposztát, de ha minden nap azt kellene ennünk egy idő után megunnánk... Így van ez a kapcsolatokkal is. Sok esetben egy szerető, vagy egy kaland megadhatja azt a pezsgést és tüzet, amely sok év együttélés után már nem biztos, hogy meg van. Ha a helyükön tudjuk kezelni az érzelmeket, akkor ez nem romboló, hanem építő élmény is lehet!

A vadászat élménye nem jelent szerelmet. Persze érzelmek itt is vannak, de az inkább lángolás, az új utáni vágy megélése. Gondoljunk csak vissza, gyerekkorunkban mennyire jó volt új dolgokat tanulni, sikereket elérni?! Nincs ez másként most sem, csak ezeket az érzéseket sokszor elfolytjuk magunkban.

A megcsalás számtalan oka közül ez persze csak egy, de talán az egyik legfontosabb. Sok olyan kapcsolat van, ahol minden rendben és szeretik egymást, mégis kell az újdonság öröme. A leggyakoribb, hogy az emberek nem vallanak be ilyesmit egymásnak. Ha a lelkiismeretünkkel el tudunk számolni, ezzel sincsen gond. A titokzatosság még izgalmasabbá teszi a helyzetet. Ugye van akinek nehézséget okoz az "alibi gyártás" és van aki ilyenkor éli ki kreatív énjét :)

Ha szembejön velünk az utcán egy csinos nő, vagy egy jóképű férfi, akármennyire is hűségesek vagyunk, megnézzük és talán el is játszunk a gondolattal, hogy de jó lenne... A bátrabbak nem csak a gondolattal játszanak, hanem meg is szerzik azt amiről álmodoznak, amire vágynak. Na ez a vadászat! A megszerzés! Ettől még otthon lehetünk vidámak és élhetünk boldog családi életet, sőt! Hazavihetjük azt a plusz energiát, amit az adott kaland és sikerélmény nyújtott!

A vadászat nagyon jó egó növelő! Az önbizalom hiányos emberek, akik folyton kételkednek önmagukban egy sikeres hódítástól szinte képesek teljesen megváltozni. Ők azok, akik szerintem a legkönnyebben keverik össze a hódítás örömét a szerelemmel. A két érzés pedig nagyon különbözik egymástól. A sikerélmény az életünk sok területén elengedhetetlen, hiszen sok esetben ez motivál, ez az, ami átsegít a nehéz időszakokon. Akkor miért pont az egyik legősibb ösztönünket kellene megtagadnunk? Amikor a hódításhoz hatalmas sikerélmény is párosul!

A dolgok nem feketék, vagy fehérek, ezért természetesen nem minden hűtlent a hódítás öröme motivál. De ha egy kicsit elgondolkodunk a körülöttünk zajló dolgokról, vagy visszaemlékszünk a saját tapasztalatainkra, akkor rádöbbenhetünk, hogy a vadászösztön, a hódítás mint cél, sokszor elegendő ok lehet a félrelépésre.

A vadászat iránti vágy nem kompenzáció. Nem valami más helyett kell, csak egyszerűen jó és talán olyan mélyen él bennünk, hogy néha tudat alatt is hajtóerőként működik.

Szerintetek a hódítás iránti vágy elegendő ok a megcsalásra? Éreztétek már úgy, hogy egy adott személyt mindenképpen "meg kell szereznetek" ? A vadászösztön eltűnik, ha kapcsolatban élünk? Vagy csak elnyomjuk magunkban? Van értelme elnyomni, vagy attól, amiért időnként becsúszik egy-egy hódítás jól működhet egy kapcsolat? Kíváncsi vagyok a tapasztaltaitokra!