Ellent kell mondjak a címnek! Igenis létezik a tiszta, őszinte szerelem nagy korkülönbség ellenére is. Nem feltétlen kell rögtön a gazdasági vonzatát nézni, ha egy fiatal nő az idősebb férfiban találja meg a nagy Ő-t. Évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt kifejezetten divat volt jóval idősebb férfihoz hozzáadni a nőket, akár már tizenvalahány éves korban. Ma már nőként (szerencsére) kényelmesebb döntési helyzetben vagyunk, megválaszthatjuk kivel kötjük össze az életünket.

Hogy az első mondat mennyire így van, semmi sem példázza jobban, mint saját esetem. Mindezt azért írom le, mert az utóbbi napokban kifejezetten céltáblává vált egy hasonló helyzetben lévő párkapcsolat. Az persze senkinek nem jutott még eszébe, hogy valójában semmi nem igaz a pletykákból - mert bizonyíték igen kevés van - és tényleg őszinte a két ember kapcsolata. Igen, 30 év korkülönbséggel is.

Egy vidéki kisvárosban praktizáló fogorvos mellett dolgozom asszisztensként, 37 éves vagyok az illető úr pedig 64 éves jelenleg. A kapcsolatunk kifejezetten munkakapcsolatnak indult, hisz a köztiszteletben álló - talán 30-40 km körzetben - egyetlen fogorvos munkáját mindenki elismeri, aki mindemellett szorgos közösségi munkákat is vállal, három - immáron felnőtt - gyerek édesapja, vegyészmérnök feleséggel. Kitartó munkával megteremtett, magas egzisztenciával, házzal, autóval, nyaralóval, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, amit el kell érnie egy ilyen korú férfinak.

A külső szemlélő számára látszólag ideális házasság, soha rosszabbat senki nem kívánhatna, ám itt általában a kívülálló mindig elköveti azt az ordas nagy hibát, hogy nem lát tovább az anyagi javaknál, annak ellenére sem, hogy azért egy széles pacientúrával rendelkező fogorvos élete rendszerint a nagyközönség előtt zajlik, hisz 24 órából közel 10-12 órát a rendelőben tölt. Így óhatatlanul is bepillantást nyerhet még az egyszeri páciens is orvosa életébe, még ha csak egy szemvillanásnyi ideig.

Alig telt el néhány hónap, hogy feltűnjön a szemében reggelente az a különleges szomorúság, nyugtalanság és elrévedés, ami nem feltétlen kiegyensúlyozottságra utalt. Mivel napközben őszintén és nyíltan fordult a betegekhez, meghallgatva ügyes-bajos dolgaikat, hetekig nem vettem tudomást róla, hogy milyen lelki állapotban van, meg volt nekem is a párkapcsolati problémám.

Ami viszont meglepett, ha a gyerekei vagy a felesége a rendelőbe tévedt, hogy elismerő vagy jó szó nem igazán hagyta el a szájukat, többnyire pénzért ugrottak be, vagy épp ledorongoló stílusban kioktatták valamiért, esetleg az ő igazságukat bizonygatták percekig. Ezek a jelenetek láthatóan megviselték. Sosem vonzódtam az idősebb férfiakhoz - az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő a koránál nagyságrendekkel jobban néz ki, kifejezetten karakteres, karizmatikus megjelenésű -  először sajnálatot éreztem, hogy nem értékeli a saját családja, ám mivel a spiritiszták szerint ez egy negatív érzés, próbáltam magam arra trenírozni, hogy inkább empátiát érezzek.

Ehhez az kellett, hogy ne csak munkáról beszélgessünk, hanem minden egyéb más jellegű témáról a világ dolgaival kapcsolatban. Ekkor tudtam meg, hogy egy mély érzésű emberről van szó, aki folyamatosan próbál az egyenes úton maradni, önmagát hívó keresztyén embernek tartja, ám mégis tisztában van azzal, hogy ezt nem a dogmatikus, vallási szertartásokban kell megélni, hanem a mindennapi emberi kapcsolatokban. Ő is tudta, hogy a családjával mindez kudarcba fullad már évek óta. Meglepő módon szívesen beszélt erről, volt egy olyan érzésem, alig várta, hogy végre valaki meghallgassa, kibeszélje az évek óta felgyűlt és kimondatlan érzéseket.

Ezek a beszélgetések később éjfélig, egy óráig tartottak szinte heti rendszerességgel. Azt vettem észre magamon, hogy várom ezeket az órákat, és ha egy-egy hét kimaradt, rosszul esett, napokig nem találtam a helyemet.

Innen már automatikusan vezetett az út egy-egy gyengéd érintéshez, öleléshez, ám mivel közel a lányával vagyok egyidős nem feltétlen ment mindez "zökkenőmentesen".

Jelenleg épp a semmi közepén tartunk, amikor már az elmélyült lelki vonzalom mellett ott ácsorog a fizikai is, de még nem jött el az ideje. Persze, mondhatnánk, hogy ennyi idősen mégis mire vár, ám jobban tisztelem annál, hogy sürgessem.

Igazából csak azért írtam le a történetem, hogy egy kicsit más aspektusba helyezzem a zsigerből elítélő és tele szájjal jót röhögő kommentelők ítélkező írásait, amikor a közéletben is felbukkan egy-egy ilyen kapcsolat.

Ha nagyon oravecznórai magasságokba akarok emelkedni, akkor azt mondom, hogy "soha ne ítélj meg egy másik embert, míg egy mérföldet nem jártál a cipőjében." Magam sem gondoltam volna, hogy egy közel 30 évvel idősebb pasiba találom meg önmagamat!