Nem gondoltam volna, hogy egy szeretők és kapcsolatok blogon érintőlegesen a migráns kérdéssel kell foglalkozzak, de látván ezt a gyűlöletet muszáj megosszak veletek egy történetet, amit soha nem jutott volna eszembe leírni, ha nem lenne aktuális.

Egyre-másra hallani olyan víziókat, hogy ezek az életerős, migráns pasik majd asszonyainkat és leányainkat fogják megpocsékolni, válogatás nélkül, akár többször is egymás után, majd pedig következik az orgazmus tetőfokán a lefejezés, mert a muszlim népek között ez már csak így járja.

És egy ilyen (ál)szent keresztény nép, mint mi, csak ezt az egyetlen egy dolgot tudjuk feltételezni mindenkiről, aki idegen, más vallást vall, más kultúrában nevelkedett.

Közvetlen ismerősöm a hölgy, akinek a történetét mondanám el dióhéjban.

Önkéntesként dolgozik egy menekülttáborban itt Magyarországon, arra kért, hogy a várost se írjam le.

Fél éve ismerkedett meg munka közben egy afgán férfival, aki elég jól beszélt angolul ahhoz, hogy az átlagosnál jobban megértsék egymást, majd a nyelvgyakorlás kedvelésbe, a kedvelés pedig fizikai vonzalomba csapott át. Engedve az ősi ösztönöknek ismerősöm belement az izgalmas, egzotikus szeretői kapcsolatba. Azért csak szeretői a kapcsolatuk, mert ő férjnél van, aki annak rendje és módja szerint nem tud a viszonyról semmit.

Azt állítja nem szerelmes a férfiba, aki lenyűgöző, kedves, szenvedélyes, zseniális az ágyban, az együtt töltött idők mindenért kárpótolják, és ebben a kapcsolatban lehet önmaga, ki tud teljesedni.

Semmit nem tud a férfi múltjáról, csak annyit, hogy soha nem élt Európában, soha nem volt együtt európai nővel, ennek ellenére mégsem érzi azt az állatias ösztönjelleget, amivel az arab férfiakat jellemzik. Az érzésem az, hogy mindketten szeretnék ezt a kapcsolatot maximálisan kiélvezni, átélni, ami talán morálisan megkérdőjelezhető, de teljesen természetes igény.

Igazából az, hogy nem merik felvállalni egymást nem ismerősöm házassága miatt van, hanem a mostani gyűlölködésre kihegyezett szituáció, amitől félnek. Félnek, hogy a barátok, ismerősök és családtagok teljesen kirekesztően viselkednek mindkettőjükkel, ezért inkább marad egyelőre csak szeretője az afgán férfinak. Addig ameddig ő itt van, ameddig el nem utazik, vagy ameddig nem változik a helyzet megítélése, hogy bátran és büszkén vállalják fel kapcsolatukat.

Tehát létezik, hogy mégis van egy ember ebben a zűrzavaros országban, aki épp egy migráns mellett találja meg a boldogságát, önmagát? Mit szólhatnak ehhez a rettegők?