Nem vagy elég jó...?

Az önbecsülésünk és a magunkról kialakított képünk sok mindentől függ. Sokan átesnek a ló egyik vagy másik oldalára és vagy lebecsülik magukat, vagy elszállnak a vélt adottságaiktól.

Furcsa kapcsolatok

Számtalan olyan párt láthatunk, akikre első ránézésre azt mondanánk, hogy talán nem illenek össze. A nő, vagy a férfi kiemelkedően jó külsejű, míg párja talán duci, kopaszodó, szemüveges, vagy bármi egyéb ami miatt már azt gondolhatjuk, hogy nem alkotnak tökéletes összhangot. Ez alapesetben nem jelent gondot. Néha viszont a kevésbé szerencsés külső adottságokkal megáldott fél önbizalomhiánnyal küszködik, mert úgy érzi nem érhet fel a párjához. Ilyenkor kezdődik a félelem, biztosan megcsal, elfog hagyni, nem is szeret, csak kihasznál.... és mg sorolhatnánk.

Karrier és az anyagiak

Amennyiben a párkapcsolatban lévő felek egyike már sikeres és befutott, a másiknak kisebbségi komplexusa lehet. „Képtelen vagyok rá, hogy az álmaim megvalósítsam, nem vagyok olyan jó mint ő.” „Neki minden sikerül, nekem semmi, mit is akar tőlem?” Az ilyen felismerésnek tűnő sok esetben téves gondolatok nagyon ego romboló hatásúak. A környezet pedig csupán szeretetből és még véletlenül sem féltékenységből, vagy rosszindulatból megerősíti a már önbizalomhiánnyal küszködő személy elképzeléseit.

 

A kapcsolat is rámehet

 

Ha egy nő vagy férfi azon töpreng, hogy ő kevés akármilyen szempontból is a párja számára, az egyre több negatív gondolatot szül. Így ezek felszínre is kerülnek. Nem biztos, hogy a kapcsolat másik szereplője érteni fogja, mi történik... az emberek általában nem merik elmondani mit is gondolnak valójában. Gyakran inkább támadnak, mintsem megbeszéljék a vélt, vagy valós sérelmeiket. „Tudom, hogy megcsalsz, miért nem hagysz el, ha nem vagyok elég jó neked.... Csak hülyítesz, már rég nem szeretsz, nem is én kellek neked...” és sorolhatnánk még a támadó mondatokat amiknek sok értelme nincs.

Néma gyereknek anyja sem...

Ha nem mondjuk el mi bánt, ha nem közöljük a félelmeinket, hogyan lehetne megoldani a vélt, vagy valós problémákat? Miért gondolja bárki is azt, hogyha eddig megfelelt a kedvesének, akkor az egyszer gondol egyet és rájön, hogy mégsem szereti, mert duci, szemüveges, kopaszodó, vagy éppen nem keres annyit mint ő? Ahelyett, hogy eldöntetnénk a másik helyett mit érez és mit gondol, jobb lenne megkérdezni... Ha lebecsüljük önmagunkat akkor a kép, amit a külvilágnak sugárzunk olyan lesz, hogy „rúgj belém nyugodtan, úgyis csak arra vagyok jó...” De elvileg senki nem ezt akarja?! Akkor az önmarcangolás helyett változtatni kellene. Kövér vagy? Mozogj többet! Nem keresel eleget? Tanulj, hogy jobb munkahelyed legyen, vagy sikeres vállalkozó váljon belőled! Az önsajnálat még senkit nem vitt előrébb az életben.

Visszahúz, vagy motivál? Csak rajtad áll!

Ha a párod valamiben jobb mint te, vagy kiemelkedőbb képességei vannak, az miért frusztrál? A fejedben dől el, hogy keseregni akarsz emiatt, vagy erőt akarsz belőle meríteni. Ha okos vagy, erőt kovácsolsz belőle és úrrá lesz rajtad az akarat, vagy ha úgy tetszik a bizonyítási kényszer (bár az a legjobb, amikor az ember önmagának bizonyít és nem másnak). Sokan akaratuk ellenére a vélt gondjaik miatt teszik tönkre a kapcsolatukat. Ha nem bízol magadban, a párodban sem tudsz. Úgy érzed kevés vagy neki? Akkor kérdezd meg és változtass, de ne tudd jobban, hogy mi zajlik le benne.

Okkal választunk partnert! Nehéz elhinni, hogy valaki úgy szeret, ahogy vagy, de lehetséges. Ahelyett, hogy alulértékeled magad, gondolkodj el azon, hogy mit nyújtasz a kedvesednek. Előfordulhat, hogy sokkal többet mintha tökéletes külsőd, vagy hatalmas fizetésed lenne! Mindenki az álmai megvalósítására törekszik, de ahhoz idő kell és időközben nem veszíthetjük el az önértékelésünket. A párodnál, vagy akárki másnál nem vagy kevesebb. Olyan vagy amilyen, de egy önálló egyéniség vagy, egyedi és különleges!


Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Tapasztalatok? Megkérek mindenkit, kulturáltan írja le a véleményét, ne legyen olyan hiszti mint a múltkori poszt esetében... Köszönöm!