A párkapcsolatokban mindenkinek más elvárásai vannak. Mennyi szabadság fér bele egy kapcsolatba? Van aki már attól is kiborul, ha a párja nélküle megy el valahová, a barátnőkkel, vagy a haverokkal. Mások a külön nyaralást is fantasztikusan megszervezik és hagyják egymást egy kicsit "élni".

A birtoklási vágy mindenkiben ott van, amikor egy kapcsolat komolyra fordul és a pár összeköltözik, vagy összeházasodnak, egy kicsit megváltoznak a dolgok. Egyesek jogot formálnak a másik félhez, mint ha annak nem lenne saját személyisége, élete, vagy vágya néha egy kis magányra.

Egyesek számára normális elvárás az "egész nap legyünk együtt"... mások ettől kiborulnak. Szerintem ha egy kapcsolatban a két személy folyamatosan egymáson lóg és nem szerveznek külön programokat, az előbb-utóbb monotonná válik és akkor jönnek a veszekedések. Sokan féltékenységből nem engedik el a párjukat egyedül a baráti társasággal, mert mi van akkor ha... Mi lenne? Ha valaki félre akar lépni, az félre is fog, mindig lehet lehetőséget találni a hűtlenkedésre.

Csak az a kérdés, hogy érdemes emiatt idegeskedni és a kapcsolatot a féltékenységgel mérgezni? Most gondoljunk bele őszintén 30-40 évet leélni hűségesen az mennyire reális? Igen, tudom nagymamáink idejében voltak ilyen párok és lehet, hogy még ma is vannak, de szerintem csak jól titkolják a félrelépéseiket :)

Senkit nem akarok megcsalásra buzdítani, de be kell látnunk, hogy akármennyire is szeretjük a párunkat, nem a tulajdonunk. A birtoklási vágyat hagyjuk meg a tárgyakkal szemben, egy könyvet, egy ruhát, egy laptopot lehet birtokolni, de egy személyt nem láncolhatunk magunkhoz.

Miért csak negatív lehet az, ha valaki félrelép? Ilyenkor a megcsalt fél mindig magában keresi a hibát, "elrontottam, nem vagyok elég szép, csinos stb.". Lehet, hogy így van, de nem feltétlenül ez vezet a megcsaláshoz! A kíváncsiság, a személy hozzáállása, a vonzalom és még sok más vezethet félrelépéshez. Nem lenne egyszerűbb megbeszélni az ilyen helyzeteket? Akkor kevesebb kapcsolat végződne szakítással, vagy válással...

Ha az egyik, vagy mindkét fél félrelép időnként, de haza mennek, a párjukkal akarnak élni, őt szeretik, akkor nem dőlt össze a világ, sőt! A házasságnak is jót tehet a hűtlenség! A félrelépés izgalommal tölti el az embert és abból az izgalomból haza is visz ám! Szerintem butaság megpróbálni magunkhoz láncolni valakit és a tulajdonjogot formálni, mert egy kapcsolatba ez nem feltétlenül fér bele hosszútávon.

A nők hajlamosak azt hinni, hogy a jó szexszel meg lehet tartani a férfiakat. Ez részben igaz, de hiába a sok jó szex, ha valaki olyan beállítottságú, akkor félre fog lépni még akkor is ha naponta háromszor csábítja el a párja... A jó szex a kapcsolat egyik alapja lehet, ami testileg és lelkileg is összekovácsolja a feleket, de ez még nem garancia rá, hogy életünk párja nem kíván meg más nőt/férfit. Szerintem kijelenthetjük, hogy nincs olyan bevált recept amit ha alkalmazunk, a párunk garantáltan nem lép félre... ha ezt megértjük és elfogadjuk, akkor rájövünk, hogy a birtoklási vágynak sincs semmi értelme... Minél jobban ki akarunk valakit sajátítani, az hosszútávon lehet, hogy el fog menekülni, mert egy idő után fojtogató érzés lehet, ha valakit magunkhoz akarunk láncolni...

Ti mennyi szabadságra vágytok egy kapcsolatban? Mi az amit megengedtek a párotoknak? Mindent együtt szeretnétek csinálni, vagy hagytok egymásnak életteret?