A szeretőnek csak a jó jut?

A szerető általában az a személy, akihez "menekülni" lehet a mindennapok elől, a monoton hétköznapokból. Míg otthon a napi gondok, a problémák kerülnek megvitatásra, a szeretővel élvezet időt tölteni. A szerető megértő és kedves, na és persze odaadó.

Legyünk őszinték, általában a szeretőnek mindenből a legjobb jut, akár nő, akár férfi. Vele járunk vacsorázni, szórakozni (ha ez nem feltünő és nem áll fent a lebukás veszélye), hosszúhétvégézni. Ő kapja a gyengéd pillanatokat, a mosolyokat és a kedvességet. Vele nem fáj a fejünk és nem szunnyadunk el a kanapén meccs nézés közben, mert az erotika is működik.

Ezért felvetődik a kérdés, hogy mit nyújt a szerető, amit a partner nem? Mi az amit a szerető megad, ami miatt a legjobbat érdemli mindenből? Vagy nincs ebben semmi különös, csak nem töltünk annyi időt vele, hogy a hétköznapi dolgok is szóbakerüljenek, hogy a monotonitás is felbukkanjon?

Szerintem a szeretővel egyszerűen nem vagyunk olyan sok időt együtt, hogy megismerje a hétköznapi oldalunkat is. Ezzel nincs is semmi gond, mert lehet, hogy egyébként elveszne a viszony varázsa, persze ez nem feltétlenül van így. Hallhattunk már olyan szeretői viszonyokról, amelyekből felvállalt kapcsolat, vagy házasság lett és rövid időn belül tönkre is ment az egész. Szerintem ebben annak is szerepe volt, hogy a szeretői viszony teljesen más, mint az együttélés, hiszen a szeretőnek alapvetően általában tényleg mindenből csak a legjobb jut. 

Most sajnálhatjuk szegény feleségeket, férjeket, mert nekik a hűtlen fél "hétköznapi élete" jut és a mindennapi gondok, de azért ez sem teljesen így van, ennél ez a kérdés is összetettebb. 

 

A szerető sokaknak a felszabadultságot, a kikapcsolódást jelenti. A szerető nem veszekszik, ha nem vitted le a szemetet, nem ágál, hogy miért nem raktál rendet és nem fordít neked hátat az ágyban, mert éppen dühös. A szerető örül minden pillanatnak amit a kedvesével tölthet és próbálja azt kiélvezni. Nem fecséreli az idejét vitázásra és sértődésre, hiszen általában kevesebb időt lehet együtt a kedvesével mint amennyit szeretne. Ez egy kölcsönös adok-kapok játék, amelyben mind a két fél feltöltődik. 

Néha jó egy kicsit kiszabadulni a hétköznapi életből és megfeledkezni a gondokról. Az a legjobb eset, ha az ember ezt otthon is megteheti, általában ők azok, akik nem lépnek félre, vagy nem tartanak szeretőt, csak kalandoznak. 

A szerető tartásnak számtalan oka lehet. Egy közös pont viszont általában van a történetekben, a szerető az akivel felhőtlenül boldog lehet a hűtlen fél. Emiatt a szerető lenne a rossz ember, akire csúnyán kell rá nézni, mert megrongálja a kapcsolatot? Nem hinném! Ebben a helyzetben sem lehet általánosíani, mert a szerető tartás nem minden esetben jár válással is. A szerető sok helyzetben jó hatással van a párkapcsolatra, nem pedig rosszal. De ez egy külön téma.

A szeretőnek miért jár mindenből a legjobb? Mert ő a mentsvár, aki nyugalmat, vidámságot és persze fülledt erotikát nyújt. Akinek nem kell elszámolni a hétköznapi dolgokkal, aki nem zsarnokoskodik, ő csak van és boldogságot ad. Ez a helyzet abban az esetben a legegyértelműbb, ha mind a két fél szerető. Vagyis kapcsolatban élnek, de egymásrataláltak. A szerető tudja mire van szüksége és azt is tudja, mi kell a kedvesének, boldogság, vidámság és nem a megszokott mindennapok.

Az más helyzet amikor valaki "reménykedő" szerető és azért tart ki a választottja mellett, mert reméli, hogy majd elválik miatta. Akkor az illető nem biztos, hogy örömből, vagy csak azért mert jó neki tesz dolgokat, vagy viselkedik úgy, ahogy, inkább próbálkozik és szeretetből, reményből próbálja túlszárnyalni a választottja elképzeléseit. Hiszen ha teljesíti a vágyait, akkor talán ő lesz a "győztes".

Ennek a témának számos érzelmi, erkölcsi és más vetülete is van, de azt hiszem, hogy alapvetően a szeretősdi mind a két fél számára egy felszabadult boldog kapcsolatot jelent. Egy kis nyugalmat és pezsgést egyben, amikor nem kell belefásulni a mindennapokba, hanem bárki viselkedhet Casanovaként és lehet vad csábító.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha szerető kell valakinek, akkor miért nem lép ki a kapcsolatából? Lehet, hogy szereteből, kötődésből, vagy azért mert az nem rossz, csak más az otthoni kapcsolata. Nem kell megromolnia az otthoni kapcsolatnak ahhoz, hogy valaki szeretőt tartson. Ha ezzel a szerető tisztában van és nem kerget hiú ábrándokat, vagy ő is kapcsolatban él, akkor nagy gondot nem is jelenthet. Hiszen mindketten adnak és kapnak és időközben otthon is boldog családi életet élhetnek. Ez szerintem még mindig jobb, mint amikor a sok felgyülemlett stressznek, frusztrációnak köszönhetően otthon folyamatosak a veszekedések. Vagy valamilyen egyéb rombolóbb hobbit alakít ki magának a személy, hogy kikapcsolódjon, vagy felfrissüljön és újjúlt erővel vethesse magát a hétköznapokba.