A szeretőtől is vannak elvárásaink, de mik lehetnek azok? Mi van akkor ha mi több időt szeretnénk tölteni vele, de ő ezt nem akarja, vagy nem teheti a családja miatt?

Nem az olyan szeretői viszonyokra gondolok most, ahol az egyik fél reménytelenül szerelmes, vagy kiszolgáltatottan várja, hogy a másik csettintsen... Most beszéljünk a letisztázott szeretői viszonyokról, ahol barátok a felek, vagy tudják mit várhatnak egymástól és senki nem törekszik rá, hogy tönkretegye a másik kapcsolatát.

Az ilyen viszonyokban is megtörténhet, hogy az egyik fél éppen több időt szeretne tölteni a másikkal, vagy többre vágyik. Vagy, ha többet akarunk a szeretőnkkel lenni, akkor kezdünk beleszeretni? Esetleg felüti a fejét a féltékenység? Vagy csak egyszerűen hiányzik a személye?

Érthető a sértődöttség, ha a másik fél nem tud, vagy nem szeretne annyi időt velünk tölteni, mint amennyit mi akarnánk? Vagy a szeretőknek nincs joguk kiverni a tamtamot, ha megbeszélték a viszonyukat és letisztázott szabályok szerint játszanak?

Ha elhanyagolva érezzük magunkat, akkor ez lehet még egy jól működő szeretői viszony? Két szerető megbeszélheti az ilyen gondokat, vagy az ártana a kapcsolatuknak? Okozhat rossz érzéseket, ha a szeretőnk azért nem ér ránk, mert éppen a párjával, vagy a családjával van? Ha mi is kapcsolatban élünk és tudjuk a játékszabályokat, ez elvileg nem jelenthetne problémát. De az érzelmek ugye néha nagyon kuszák...

Érdemes folytatni a szeretői viszonyt, ha kevésnek érezzük, ha másra, vagy többre vágynánk? Vagy ha nem érdemes, akkor is folytatjuk, mert már x ideje tart és felütötte a fejét a megszokás? A szeretőnek is tűrünk inkább, csak el ne veszítsük, mint egy rossz kapcsolat esetén a párok egymásnak?

A szeretők egy idő után jó esetben ragaszkodnak egymáshoz, főleg ha nem csak az erotikáról szól a történet. De ha fájdalommal, vagy bosszankodással jár ez a ragaszkodás,megéri kitartani? Vagy egy szeretőt "egyszerű" lecserélni? Szerintem nem könnyű lecserélni! Nem nem azért, mert nem találhatna akárki új alanyt egy titkos viszonyhoz, hanem mert a szeretőnket is megszokjuk. Főleg ha egy, két, vagy több éve tart a történet. A szeretőnkkel nem csak az erotika miatt vagyunk együtt, hanem azért, mert lelkileg is nyújt valamit. Kellemesen telik az együtt töltött idő, így érthető, hogy ragaszkodunk ahhoz, a személyhez akivel jól érezzük magunkat.

A sztori akkor bonyolult csak igazán, ha egy olyan személlyel folytatunk viszonyt, akivel akár minden nap találkozhatunk, mert a kollégánk, vagy közös a baráti körünk, vagy a szomszédunk... csak éppen kettesben nem lehetünk vele. Ha minden nap láthatjuk, de csak hetente néhány lopott órát kaphatunk ki lehet bírni? Szembe tudunk nézni a máik férjével/feleségével ha éppen egy társaságban vagyunk, miközben arról álmodozunk, hogy milyen jó lenne kettesben lenni? Vagy az ilyen pillanatok árulkodóak lehetnek?

Ti folytatnátok a viszonyt, ha elégedetlenek lennétek? Vagy nincs értelme? Mit vártok a szeretőtöktől? Lehet egyáltalán akármilyen elvárása két embernek egymással szemben, ha nem terveznek közös jövőt és nem akarják feladni a stabil kapcsolatukat? Az évek során bele lehet szeretni a szeretőbe, vagy betudjuk tartani a megbeszélteket? Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok a témáról!