Viszony a volt pasival? Normális?!

viszony.jpgMindig is megszóltam azokat a nőket, akik bármikor úgy érezték a felmelegített töltött káposzta ízletesebb lehet a frissen készítettnél. Azt viszont nem mertem volna bevállalni, akarom mondani, bevallani, hogy én is ugyanebbe a csapdába essek! Mert milyen már az a jelenség, hogy, azok a gesztusok, azok a dolgok, amiket egykor utálatosnak és undorítónak tartottam a pasimban, most azok újra észvesztően és hátborzongatóan vonzóak lettek. Azt az ajkat, ami olyan sok keserű és megvető szavakat dobált felém, azokat most újra szenvedélyesen tudom ajkammal megérinteni.  A szem, aminek a megvető pillantása elől menekültem, most újra el tudok veszni a fényében, és végig fut a karomon a hideg, ha rám nehezedik a pillantása.

Szakítás után, soha többé!

Két éve, amikor szakítottunk, akkor megfogadtam, hogy ha az utolsó férfi lesz a nagybetűs Földön, akkor sem fogok még egyszer közeledni hozzá, olyan sokáig égetett még szakítás után is az együttlétünk hiánya. Bárhogy csűrtük-csavartuk, a kapcsolatunk zsákutcába jutott, szép lassan kihűlt minden, nem csak a szerelem, nem csak a vágy, de még az egymás iránti tisztelet is kezdett megkopni. Pedig harminc fölött már az ember nem kapkod, meggondolja, elengedjen-e bárkit, és mi jól megrágtuk, és arra a döntésre jutottunk, hogy a jeleket fel kell fogni, nekünk nincs több feladatunk egymással. Nem tudom járt-e már úgy valaki az olvasók közül, hogy egy idő után még a másiknak a légzése is irritáló lesz, nemhogy a közeledése. Felfoghatatlan, amikor a világot felforgató szerelem így semmivé lesz. Nem volt egyikünk életében sem az a bizonyos harmadik, pedig kényelmes lett volna a széthulló kapcsolatunk forgácsai között másra mutogatni.

Majd fél év múlva találkoztunk először, nekem akkorra már volt egy laza kapcsolatom, neki még nem volt barátnője, futólag beszéltünk, úgy éreztem már le volt zárva minden érzés, tudtunk pár szót váltani, ismerősként beszélni. Majd bő egy év múlva újra összefutottunk egy rendezvényen, már mindkettőnknek volt párja, nem kevés büszkeséggel és szerelemmel tekintettem a férfira, aki akkor minden jónak és minden érzelmi biztonságnak a megtestesítője volt számomra. Néhány órával később itallal a kezemben ácsorogtam, amikor arra sétáltak a párjával, és a tömeg miatt ő egész közel ment el mellettem, már-már hozzám ért, de nem is az érintése, hanem az illata az, ami felidézett bennem egy csapásra mindent a múltból. Érdekes módon mindent, ami jó volt, hiába próbáltam emlékeztetni magam mindazon keserűségre, amin keresztülmentem, agyam mindinkább a pozitív töltésű emlékeket tolta elém. Amikor elsétált, és félig visszafordulva rám nézett, azok a szemek egyértelműen engem akartak. Hülyeség… Hülye vagy… folyamatosan ezekkel a szavakkal próbáltam magam visszaráncigálni a valóságba, és szerelmesen fürkészni jelenlegi pasim arcát, aki lelkesen magyarázott velem szemben.

Egy órával később már egymás karjaiban voltunk, és SEMMI nem létezett rajtunk kívül! Mai napig nem tudom pontosan felidézni, hogy történt. Csak megfordultam és ott volt, kint álltam a hideg udvaron a félhomályban, és fogalmam nem volt, hogy én mentem utána vagy ő jött utánam, de úgy gabalyodtunk egymásba, mintha most ismertük volna meg egymást, mintha első randin már nem bírtunk volna magunkkal és csillapítani kellett vonzalmunkat azáltal, hogy összeolvadt ajkunk.

Nincs kiút?!

Soha nem ítéltem el azokat, akiknek titkos viszonyuk volt, van, azt viszont, ha a volt pasival jött újra össze valaki, azt mindig megalázónak tartottam, azért, mert visszalépés, és csak gátja a párkapcsolati fejlődésnek. Az, hogy én is viszonyba keveredtem az exemmel szívem szerint a világ legcsodálatosabb élménye, hogy újra felfedeztük egymást, viszont emberileg, erkölcsileg nagyon megvisel. Bujkálunk, mert nem merjük felvállalni, hisz mindkettőnknek komoly kapcsolata van. Ilyen alapon pedig egy viszony nem lehet elviselhető, az eszem szerint abba kellene hagyni, hisz volt lehetőségem a kapcsolatunkat kiteljesíteni, amit akkor mindketten feladtunk. És most mindazok a momentumok, amiket egyik napról a másikra sikerült egymásban megutálnunk, most újra szépek, újra vonzóak. És nem értem, hogy miért?! Napok, órák, éjszakák mennek el arra, hogy átgondoljam, analizáljam a helyzetünket, de nem jutok előre!

Tudom, most arra gondolsz, hogy „hülye picsa vagy, most, hogy más nővel van, így már vonzó a pasi, akkor kellett volna megbecsülnöd, amikor a tied volt!” Erre azt mondom, igazad is van, meg nem is! Viszonyunk ennél sokkal mélyebb, mert újra az érzelmeink vezérelnek, ragaszkodunk egymáshoz, de szerelemmel vonzódunk a jelenlegi párunkhoz is! Ezért a „róka fogta csuka” helyzet! Ezért vagyunk körbezárva önmagunkkal, és a párunkkal. Nincs kiút! Egyszerűen nincs kiút!

Neked volt már hasonló viszonyod? Hogy lehet ezt feloldani?

nevtelen-1.gif

Címkék: szerelem ex viszony