A blog láthatjátok alapvetően pozitív oldalról közelíti meg a dolgokat, de mostanában annyi barátnőmmel, ismerősömmel beszélgettem, aki azon siránkozik, hogy „csak neki nincs normális kapcsolata”, hogy ezt muszáj megosztanom veletek.

Kezdjük az elején adott egy fiatal, csinos nő aki nem csak szép de okos is, de valahogy nem olyan pasikat fog ki, akik megfelelőek lennének egy normális kapcsolathoz. Aki pedig tökéletes lenne az természetesen foglalt és persze házas, meg már van egy rakás gyereke... mit lehet ebből a helyzetből kihozni? Hát elgondolkodtató... vagy be lehet érni egy olyan pasival, aki nem felel meg maximálisan az elvárásoknak, vagy lehet epekedni egy olyan után aki már foglalt... mit választ egy érett, felnőtt nő? Hát természetesen az utóbbi variációt, ebben nincs logika, tudom, de ott a kémia, a vonzalom, a szerelem, lángolás, a vágy, vagy bizonyítási kényszer, ami miatt az kell aki nem kellhet(ne).

Kezdem azt gondolni, hogy mi nők a nem szót – kihívásnak érezzük és rögtön kényszeresen be akarjuk bizonyítani, hogy a nem az márpedig igent jelent és lehet ebből csodás kapcsolat akkor is ha a pasi nős, gyerekei vannak, vagy éppen nőcsábász akinek egy szavát sem lehet elhinni. Miért dőlünk be a romantikus mondatoknak, a bormámoros pillanatokban a nagy vallomásoknak – amiket általában vagy foglalt pasik, vagy megbízhatatlan alakok hajtogatnak? A kérdésre sajnos nem tudom a választ, talán csak az a fránya kémia akarja megőrjíteni az embereket és úgy tűnik jó úton halad, ha a körülöttem lévő siránkozó nőkből indulok ki.

Miért foglalt minden jó pasi?

Na ez az a kérdés, amire a választ talán majd egy másik életben tudjuk meg... az iróniát félretéve lehet, hogy felértékeljük az adott pasit, csak mert foglalt? Vagyis ha másnak is kell akkor az jó és a versengés a bebizonyítom, hogy én erősebb vagyok érzés dúl bennünk és emiatt kapálózunk, hogy a miénk legyen? Fura az élet, de az ilyen esetek nagyon 50-50%-sak, vagyis vagy bejön, vagy nem, ha nem akkor a szíved, lelked romokban hever de legalább megpróbáltad... ha bejön akkor remélhetőleg a világ legboldogabb embere leszel és nem utólag jössz rá – miután esetleg szétrobbantottál egy családot, hogy hát izé nem is ő a tökéletes pasi...

Megbízhatatlan férfiak

Ők a külön kategória, akikhez nem, hogy egy poszt, de egy könyv sem lenne elég. A megbízhatatlan férfiak csodás kisugárzásúak, mellettük igazi nőnek érzed magad, szenvedélyesek és emellett biztonságérzetet is sugároznak (az adott éjszakára) és persze szédítenek, mert a kommunikációs készségük is nagyon jó. Ennek be lehet dőlni és lehet azon mélázni, hogy biztosan komolyan gondolja – ilyenkor a logikát hajlamosak vagyunk kikapcsolni és a realitásérzetünknek megálljt parancsolunk, mert reménykedni olyan csodás... bízni valamiben, hogy majd felhív, megváltozik, elválik, nem nőzik, az enyém lesz és boldogan élünk amíg... amíg nem lesz meg az új kiszemelt... Vagy felfoghatjuk úgy is, hogy ez egy remek viszony és persze hívni fog (ha jól telt az este...) de nem rá kell alapozni. És akkor most jön a női meglátás, mi erre képtelenek vagyunk, genetikailag kódolva van belénk, hogy reménykedjünk és meg akarjuk váltani a világot. Ezzel különösebben nincs is baj, mert ha ez nem így lenne akkor a világ csak stagnálna, de attól még nagyon fájdalmas tud lenni.

Ismeritek azt az érzést, amikor fáj, de azt sem tudjátok megmondani, hogy mi csak érzitek, hogy mardossa a lelketeket... hol boldogak vagytok és majd kiugrottok a bőrötökből, mert írt egy e-mailt, esetleg felhívott amikor a felesége éppen nem volt ott... máskor pedig csődtömegnek érzitek magatokat, mert nem a tietek az a bizonyos nagy Ő. - aki nem is biztos, hogy az igazi, csak éppen most vonzó... Ettől persze még úgy érzi az ember lánya, hogy csak neki nincs boldog kapcsolata, mindenki normális életet él, mindenki boldog, csak ő nem... Kedves hölgyek! - hányszor szenvedtünk már egy férfi miatt? Hányszor jöttünk már rá utólag, miután megettük a csokikészletet, megnéztük az összes romantikus vígjátékot és borozgattunk egy kicsit (vagy többet), hogy nem érdemes, majd jön másik, aki megérdemli, hogy szeressük, aki mellett nem fogunk szenvedni... szeretni fog és nem mi fogunk utána futni... (reménykedjünk benne, hogy így lesz) szerintem minden nőnek ismerős ez a helyzet. De az adott esetben, amikor elhangzanak a szép szavak, rosszabb esetben ígéretek, úgy ölel mint még senki, úgy csókol, hogy beleremegsz a józan ész szabadságra megy és nem akarsz abba belegondolni, hogy máskor is éreztél már ilyet és jéééé elmúlt, persze fájt, szenvedtél pár napig, de kiheverted... majd jött a következő és kezdődött újra a reménykedés.

Előfordul, hogy eltöltünk egy csodás éjszakát (vagy többet) valakivel, akibe úgy érezzük bele tudnánk szeretni és rossz esetben rögtön átveszik az irányítást a hormonok és bele is szeretünk. Ilyenkor a nap álmodozással telik, csak arra vágyunk, hogy vele legyünk, ha foglalt, vagy nőcsábász akkor gond nélkül meg is magyarázzuk magunknak, hogy miért... lelki sérült, nem akarja megbántani a feleségét... azzal a nővel nem is volt semmi csak... szóval felmentést keresünk és találunk is, egy ideig saját magunkat nézzük inkább hülyének mintsem elfogadjuk a realitást. Utána jön a mélypont, „nekem a legszörnyebb... szenvedés az életem, a világ összes problémája az enyém... én mindent megteszek még sincs egy normális kapcsolatom... szeretem, de ő nem vesz komolyan...” ugye nem kell tovább sorolnom, értitek mire gondolok? Azt hiszem, hogy ez a természetes velejárója az euforikus éjszakáknak, a másnap nem mindig jó... néha pár hét telik el úgy, hogy nem jó, hogy fáj és vársz, reménykedsz... Ha időközben jelentkezik, vagy nem bírod ki és te keresed és megkérdezi, hogy vagy, akkor azt már elegendő indoknak kezelhetjük és tervezhetjük az esküvőt. Igen beleképzelünk dolgokat egy kapcsolatba, románcba, viszonyba, de ha nem tennénk nem is lenne jó.

A legrosszabb eset...

Mi lehet az? Ha eddig nem találtátok ki, akkor elárulom: a házas és egyben megbízhatatlan férfi, aki nem csak neked, de még sok nőnek mondja, suttogja ugyanazt... miközben a feleségének beadja, hogy megbeszélése van, esetleg üzleti úton van... Szóval hölgyeim tény, nincs igazság, sok jó pasi foglalt, vagy megbízhatatlan esetleg kettő az egyben, de ettől az élet még megy tovább és csodálatos. Ezt nem könnyű felismerni amikor magad alatt vagy és a könnyeiddel küszködsz, miközben romantikus filmet nézel, vagy sírós dalokat hallgatsz, de az élet megy tovább és nagyon sok jó vár még rád. Azt se feledjük, hogy minden rosszban van valami jó, talán csak szükséged volt a tapasztalatra, hogy máskor jobban válassz, vagy tényleg boldog kapcsolat lesz még az illetővel (valamikor) de meg kell tanulnod türelmesnek lenni... utólag kiderül mi volt a jó abban a helyzetben, kapcsolatban, reménykedésben. Tudom, örök optimista vagyok, de mindennek két oldala van és rajtunk múlik, hogy a jót, vagy a rosszat látjuk meg az adott helyzetben. Normális férfiak vannak és előbb-utóbb mindenkit megtalál a szerelem, de ehhez türelem kell, még akkor is ha nagyon nehéz várni...

Mi a véleményetek a témáról? Szerintem nincs olyan nő aki ne futott volna már össze olyan pasival aki elcsavarta a fejét, álmaiban már hozzá is ment feleségül, de a fickó foglalt volt, vagy azt sem lehetett elhinni neki amit kérdez... Férfiak, kíváncsi vagyok ti, hogyan látjátok a helyzete?