Felvállalhatatlan kapcsolatok és kínzó érzelmek...

A szerető, a barátság extrákkal és az egy éjszakás kaland is olyan jellegű kapcsolatok, amelyeket általában az emberek nem vállalnak fel. Vagy azért mert párkapcsolatban élnek, vagy mert egyszerűen nem jelent olyan sokat a számukra, hogy fel akarják vállalni. Egészen addig nincs ezzel probléma, amíg a történet mind két szereplőjének megfelel ez az állapot. Amikor az egyik fél – általában a nő elkezd elégedetlenkedni akkor már probléma van. Az elégedetlenséget a nők nem feltétlenül mutatják ki, de belül érzik azt a megmagyarázhatatlan, furcsa fájdalmat, amely rátelepszik a lelkükre és nem hagyja őket nyugodni. Ez jó esetben elmúlik és az illető megemészti, hogy az adott kapcsolatot ő választotta, ő ment bele, ha már nem kényelmes a számára akkor változtat rajta. Rossz esetben a lelkében harc dúl és minden nap megvívja saját magával a csatáit, hogy nem kellene ezt folytatni... de időközben meggyőzi magát arról, hogy mégis... mert szereti a kedvesét, aki nem vállalhatja őt fel.

Jobban belegondolva az borzasztó érzés lehet, ha az utcán nem lehet kézen fogva sétálni, nem lehet beülni bármelyik kávézóba mert megláthat valaki, vagy nem lehet egy közös fotót megosztani a közösségi portálon arról/azzal az emberrel akit az ember fia/lánya szeret. Semmiségeknek tűnnek ezek a dolgok és természetesnek vesszük őket, de amikor nem lehet, akkor ezek a kis dolgok is nagyon tudnak fájni. Viszont minden kapcsolatnak meg van a jó és a rossz oldala is. Így aki szeretői státuszt, vagy barátságot vállal extrákkal, esetleg egy éjszakás kalandba bonyolódik, az tudja, mit vállal fel. Felfogja, megérti... de ettől a lelke még harcolhat ellene, így a leghevesebb érzelem is kínszenvedéssé válhat, mivel nem mindenkinek felel meg az az állapot, hogy együtt vagyunk egy kicsit, de ennyi. Az ember folyamatosan a jót keresi és arra törekszik, hogy boldogabb legyen, így érthető, hogy ha valakivel jól érezzük magunkat, akkor azzal minél több időt szeretnénk együtt tölteni és örömmel telekürtölnénk a világot a szerelmünkkel, a boldogságunkkal. Ha ezt nem lehet, logikus, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, talán kicsit megalázó is a helyzet.

De ettől függetlenül vannak olyan kapcsolatok, amelyek ezen körülmények között is jól működnek, legalábbis látszólag. Az együtt töltött órák-napok csodálatosak, majd marad az űr és a vágyakozás, na meg a várakozás... Szerintem nagy lelki erő kell ahhoz, hogy valaki belemenjen egy felvállalhatatlan kapcsolatba, mivel gyakorlatilag akarata ellenére is fájdalmat okoz ezzel saját magának. De ugye egy kis jóért, egy csöppnyi boldogságért a nők nagy része képes szenvedni. A férfiak lelki világát is megzavarhatja egy ilyen kapcsolat, de azért legyünk őszinték, a nagy részük másként kezeli a szeretősdit, mint a nők. Mi érzelmesebbek vagyunk és akaratunk ellenére is azon tépelődünk milyen jó lenne együtt lenni, persze az agyunk tudja, hogy ezt nem lehet mert családja van, vagy egyéb ok miatt nem teljesedhet ki az adott kapcsolat. Ráadásul a nőkre az önkínzás is jellemző... megnézni a feleséggel készült fotókat (ha már a közösségi portálokon erre lehetőség van) és persze ilyenkor mindig kiderül, hogy az egy ronda, csúf banya, aki meg sem érdemli ezt a fantasztikus férfit... ha ez nem elegendő akkor le is játsszuk magunkban a kis filmet, hogy ő most biztosan csodásan érzi magát a családjával... vagy esetleg egy új nővel tölti az idejét.

Akkor most jöjjön a zűrzavaros, keserédes kapcsolatokról az én optimista véleményem. :-) Semmi sem történik ok nélkül. Az adott percben lehet, hogy valamit rossznak élünk meg, de attól a későbbiekben kiderülhet róla, hogy jó volt az úgy, sőt a lehető legjobban alakult az adott helyzet. Attól amiért valakivel jól érezzük magunkat, mert találkozunk néha-néha pár órára, vagy eltöltünk együtt egy hétvégét, vagy rosszabb esetben ritkán sikerül találkozni még nem tudhatjuk, hogy működőképes lenne-e az adott kapcsolat. Pár órán és napon át mindenki a legjobb oldalát mutatja, mert imponálni akar. Nem feltétlenül megjátszás ez, hiszen nem akarunk mi rosszat azzal, hogy jobbnak mutatjuk magunkat mint amilyenek vagyunk. Például lehet, hogy nagyon idegesítő, hogy dohányzik, vagy ledobálja a ruháit, vagy te már rég ébren vagy ő még alszik és millió más apró példát felhozhatunk ami akkor ha csak egy szenvedéllyel teli románcról, viszonyról van szó nem zavaró, sőt talán még aranyos tulajdonságnak is titulálható. Együttélés esetén viszont ezek a tulajdonságok, akár rémálommá is válhatnak, mivel nem csak pár kellemes óra jut a kedvesünkből, hanem együtt vagyunk éjjel-nappal, így a rossz tulajdonságokat is el kell viselni. Másrészt nem állítom, hogy aki egyszer hűtlen az mindig is az lesz, de azért valljuk be, hogy ha a szeretőnkkel költöznénk össze, amikor este éppen később érne haza ott motoszkálna a tudatunkban, hogy vajon nem egy új szeretővel volt-e... Tehát ha már felvállalhatatlan kapcsolatba kezd az ember szerintem próbálja meg élvezni minden pillanatát, de a rózsaszín köd mögül néha lásson ki és próbáljon meg kevesebbet rágódni a rossz dolgokon. Ha nem csak elviselni akarjuk egy ilyen kapcsolat negatív oldalát, amikor csak a vágy és a várakozás van, akkor a saját gondolkodásmódunkon kell változtatnunk, vagy a helyzeten... A nagy szerelemnek vélt érzelem lehet egy fellángolás, vagy egyszerűen csak egy erős vágy, vonzalom amit másként értelmezünk, nincs ezzel gond nem kell mindig értenünk az érzelmeinket, de ha nem akarunk szenvedni akkor előbb-utóbb tisztáznunk kell magunkban, hogy mit is érzünk. Ami még nagyon jellemző, hogy dacból, csak azért mert azt akarom és úgy kell legyen... akarja valaki „megszerezni” a kedvesét, ilyenkor szerintem már nagy szerelemről nem beszélhetünk.... ez inkább birtoklási vágy és bizonyítási kényszer. Ha megpróbáljuk felismerni az érzelmeinket, egyszerűbb lesz a helyzet. A külön töltött idő nem lesz rémálom, az együtt töltött pillanatokat viszont ki lehet élvezni.

Mi a véleményetek a témáról? Volt, esetleg van felvállalhatatlan kapcsolatotok?