Az nem kérdés, hogy barátságból lehet-e szerelem, de vajon működik ez a dolog fordítva is? Ha hosszabb ideig együtt voltunk a párunkkal, vagy évekig együtt éltünk és megromlik a kapcsolatunk, szakítunk maradhatunk barátok? Úgy gondolom megmaradhat a barátság, de ahhoz több dolognak is stimmelnie kell. Először is mind a két félnek felnőtten kell kezelnie a szakítás tényét. Másrészt ez csak akkor kivitelezhető, ha nem olyan dolog miatt szakított a pár, amely valamelyikükben, vagy mindkettőjükben mély sebet hagyott... Néhány év együttélés után ha kiderül, hogy valamelyik fél szeretőt tart például és ezért mennek szét, akkor nem biztos, hogy barátkozni akarnak egymással... Ha békésen zajlik a szakítás és meg tudják beszélni, hogy mi vezetett a kapcsolat végéhez akkor még lehetnek nagyon jó barátok is.

A helyzet teljesen más egy olyan kapcsolat/házasság esetén ahol gyerek(ek) is vannak, mert a szülők ha el is válnak szóba kell álljanak egymással a gyerekek miatt. Így vagy megy tovább egymás sértegetése és bántása, vagy megpróbálnak jó viszonyban maradni és esetleg még barátok is lehetnek, a gyerekek kedvéért és a saját lelki békéjük miatt. Ismerek olyan házaspárt akik tizenév házasság után váltak el és elég sok konfliktusuk volt, de a gyerek miatt erőt vettek magukon és megpróbáltak barátként viselkedni egymással. Az ünnepeket közösen töltötték, időnként "családi programokat" is csináltak, így a gyerek számára se volt olyan megrázó, hogy elváltak a szülei. A felnőttek pedig rájöttek, hogy párként nem illenek össze, de barátként megtalálják a közös hangot.

Ha a saját párkapcsolataimból indulok ki, van olyan exszem akivel ha összefutunk az utcán köszönünk egymásnak, de nem biztos, hogy szívesen bájcsevegnék vele. Viszont olyan is van, akivel megmaradt a jó viszony, időnként kommunikálunk és egyáltalán nem zavaró, hogy valaha mi egypár voltunk, túlléptünk rajta és barát/haverként jól elvagyunk. Így szerintem azon múlik a dolog, hogy a két ember mennyire jól kezeli a helyzetet és okoztak-e egymásnak olyan felejthetetlen sérelmeket amelyek után a baráti viszony ápolása lehetetlen. Ha például elvesztettük a bizalmunkat az illetővel szemben akkor esetleg ismerős lehet belőle de barát az nem... viszont ha egy kapcsolat ellaposodik és mind a két fél túl akar rajta lépni és ezt meg is tudják beszélni, akkor nagyon jól érezhetik magukat egymás társaságában a szakítás után is. A tinikor kivételével azt hiszem ez a helyzet mindig mindenkinek fejtörést okoz. Persze a tiniknek sem egyszerű, de akkor még jönnek mennek a szerelmek, így talán nem csinálnak belőle akkora drámát, mint az idősebb generáció.

A volt szerelmünkkel való barátság veszélyes is lehet...

Viszont a volt szerelmünkkel ápolt barátság veszélyes is lehet, mert könnyen lehet belőle nosztalgiázás, viszony... Ha rossz lelkiállapotban vagyunk, jó érzés megbeszélni a dolgainkat egy olyan valakivel aki jól ismer bennünket és a vigasztalásból, ölelésekből simán lehet egy erotikus éjszaka is... ezzel nem is lenne baj, ha az ember lánya szingli, ellenkező esetben jöhet a lelkiismeret furdalás... Aki nézett már valaha Szex és New York-ot az tudja, milyen könnyű összegabalyodni az ex pasival... de ezt a témát már kifejtettük bővebben. Ha szingliként bújunk ágyba a volt kedvessel akkor jöhet az agyalás, vajon nem lenne jó kibékülni, újra kezdeni... talán most jobban menne...?? Ha a másik félnek párja van akkor a helyzet csak tovább bonyolódhat, így a volt szerelemből lett barát/barátnő kezdhet vetélkedni az aktuális kedvessel, ez viszont a barátságot tönkreteheti.

Az is előfordulhat, hogy még nem engedtük el teljesen a volt kedvesünket, többet akarunk mint barátságot, de mivel szakítottunk a barátság skatulya jól jön, mert így legalább a közelében lehetünk. Na ez az ami nem sok jóra vezet. A saját lelki állapotunknak biztosan nem kedvez és előbb-utóbb az ex is rájön, hogy többet akarunk... szerintem a felmelegített kapcsolatok nem mindig vezetnek jóra, főleg akkor nem ha csak az egyik fél akarja... de próba szerencse.

A jelenlegi partnerünknek nem biztos, hogy tetszik, hogy mi a volt kedvesünkkel baráti viszonyt ápolunk, így ez több konfliktus oka lehet. Veszekedés, féltékenység... na erre senkinek sincs szüksége. Valahol érthető ha az aktuális kedvest zavarja, hogy a volt szerelmünkkel jó viszonyt ápolunk, az egészséges mértékű féltékenységre szükség van, de ha ez a dolog a két fél közé állhat akkor nem biztos, hogy érdemes rizikózni, már ha komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat. Másrészt egy barátot eldobni egy aktuális szerelemért nem érdemes, tehát ördögi kör. Ezért sokan úgy döntenek, hogy "amit nem tud, az nem fáj" alapon nem mondják el, hogy az egyik legjobb barátjuk a volt szerelmük, talán ez a legjobb eset akkor a féltékenykedés és a veszekedés elkerülve, amíg ki nem derül, hogy a jó barátoknak történelmük is van együtt, mert akkor aztán nehéz lesz bebizonyítani, hogy nem történt semmi... "mi csaaaak barátok vagyunk..." Na de ettől izgalmas az élet, a bonyolult kapcsolatok, felejthetetlen viszonyok mindannyiunk emlékeiben ott vannak.

Részemről azt mondom, hogy a kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg saját lelkiismeretét, hogy működőképes lehet-e a volt kedvessel a barátság, vagy sem. Az tény, hogy a szerelem átalakul egy idő után, de ha egy kis szikra is maradt abban a kapcsolatban, abból könnyen tűz lehet... Mi a véleményetek a témáról? Jó viszonyban vagytok a volt szerelmeitekkel?