A megcsaláson ma már különösebben meg sem lepődünk, mivel annyira általános. Az a kérdés, hogy megbocsájtható a hűtlenkedés? Ha igen, milyen esetekben? Mitől függ, hogy valakinek elnézzük a félrelépést? 

A megcsalásnak számtalan oka lehet, kezdve a megszokástól, az újdonság varázsáig... Hosszú együttélés, vagy házasság esetében nem ritka, hogy a partnerek elhidegülnek egymástól és mind a ketten másutt keresik a boldogságot. Ha a kapcsolatuk jól működik, csak az erotika nincs rendben, akkor miért kellene elválniuk? 

Egy kezdődő kapcsolatban nehezebben tesszük túl magunkat a megcsaláson, mivel akkor még jobban sérti az önérzetünket, hogy miért kell egy másik fél, miért nem vagyunk elegek. Vannak akik ezen is képesek túllépni és elfogadják, hogy olyan világot élünk, ahol ez már megszokottnak számít. 

A hűtleneket lelkesen ítélik el sokan, de mielőtt bárkire csúnyán néznénk a félrelépése miatt, érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen oka volt rá? Csodásan hangzik, hogy örök hűség és szerelem, de tudjuk, hogy általában ez nem így van. Ha otthon nincsenek rendben a dolgok, ha csak a stressz és a veszekedés jut, akkor nem csoda, hogy az egyik, vagy mindkét fél másutt keresi a boldogságot. Elengedhetetlen, hogy megélhessék nőiességüket és férfiasságukat a felek egy kapcsolatban. 

Az sem ritka, hogy valaki akkor is félrelép, ha minden rendben otthon. Ilyenkor az adott fél nem tud ellenállni a kísértésnek, vagy tudja, hogy úgysem derül ki a hűtlenség, ha mégis, akkor pedig valószínűleg megbocsájtja neki a partnere.  Ha valakit szeretünk, ha még nem hűlt ki a kapcsolat, könnyebb megbocsájtani, mert az érzelmek vezérlik a döntéseinket és nem a józan ész...

Az is előfordulhat, hogy mind a két fél tisztában van vele, hogy párja hűtlen, de kerülik a témát, mintha semmi nem történt volna és boldogan élnek együtt.  A hűtlenkedést el lehet ítélni, de jobb ha megpróbáljuk megérteni, hogy kinek miért van rá szüksége. Arról mindenki maga dönt, hogy eltűri-e a megcsalást,de könnyebb reálisan dönteni, ha megismerjük az okokat. Számtalan jól működő nyitott kapcsolat van, ahol a félrelépés nem gond, sőt megbeszélik a felek a tapasztalataikat. Ez sem probléma, ha a nőnek és a férfinak megfelel és egyikőjüknek sem okoz lelki gondot. 

Sokaknak hihetetlen, de attól amiért valaki megcsalja a párját még szeretheti, sőt lehet szerelmes is! A félrelépés nem csak azt jelentheti, hogy a párkapcsolat már nem működik. Vannak akiknek szükségük van a kalandozásra, különben nem tudnának kapcsolatban élni, mert úgy éreznék, hogy le kell mondjanak a szabadságukról... 

Mi a véleményetek, meg lehet bocsájtani a megcsalást? Titeket csaltak már meg, vagy léptetek félre? Ha igen, mi volt a következménye? Szerintem kapcsolattól és a két személytől függ, hogy túl tudnak-e lépni a félrelépésen, vagy együtt tudnak-e élni úgy, hogy tisztában vannak vele, hogy időnként a partnerüknek szüksége van rá, hogy félrelépjen...