Vágyaink néha annyira erősek, hogy felülmúlnak minden képzeletet. Ilyenkor megszűnik a realitás és csak az ösztönök és az érzékiség dominál... Persze vannak akik ezt nem így látják, de ők vagy prűdek, vagy nem éreztek még soha zsigeri késztetést egy nő, vagy férfi meghódítására.

A hétköznapi vágyakat most hagyjuk... nem arra gondolok, amikor a főnök úr a titkárnő combjait nézegetve elmélázik rajta, hogy mi lenne ha... ez annál sokkal több, mélyebb és intenzívebb. Amikor két ember meglátja egymást és annyira működik közöttük a kémia, hogy azonnal egymásnak esnének... Egy pillanat alatt felébrednek az ösztönök és az erotika iránti vágy, a késztetés mindennél erősebbé válik.

Ez akár olyan személlyel is lehetséges, akit még alig ismerünk, először látjuk, de akár egy régi ismerősünkkel is előfordulhat. A lényeg, hogy a helyén kezeljük az érzéseinket és megéljük a helyzetet... már ha szeretnénk. Az elemi ösztönöket nem lehet kiiktatni és nem is kell. Jó érzés időnként átadni magunkat a vágyainknak és nem az elvárásokkal és konvenciókkal teli kapcsolatokat megélni. Az őrült vágyat, amikor úgy érezzük, hogy a szenvedély mindent elsöpör, meg kell tapasztalni!

Az emberek nem mindig vannak tisztában a saját vágyaikkal, ezért ha valakit fizikailag vonzónak találnak, azaz működik a kémia, akkor sok esetben azt hiszik, hogy ez szerelem első látásra... nem feltétlenül az, bár tény, hogy a szerelem is kémia... de a vágyakat, a vonzalmat ne keverjük össze a szerelemmel.

Mikor valakinek érezni akarjuk a testét, vágyunk rá, hogy megérintsük és, hogy megérintsen, érezni akarjuk az illatát, el akarunk mélyedni a tekintetében akkor teljesedhetnek ki igazán a vágyaink. Az erotika megélése egy olyan személlyel, akire zsigerileg vágyunk, teljesen más, mint azzal a személlyel akivel évek óta élünk boldog, de monoton kapcsolatban. Ha vágyunk a másik személyére, fizikai valójára, ha élvezzük azt, ahogyan kényeztethetjük (ebbe bele tartozik az erotika minden része) akkor néhány tökéletes pillanatot élhetünk meg.

Szeretkezni sok féle módon lehet. De a különbségek is hatalmasak... egy megszokott kapcsolatban néha már úgy állnak hozzá a felek (általában a nők), hogy essünk túl rajta, de minél előbb.. az már igazából nem a vágyakról szól, csak a kötelezettségekről. Amikor valakit igazán kívánunk, akkor hosszú órákon át akarjuk élvezni a testét, a csókjait, az öleléseit. Ha képesek vagyunk vágyni rá, hogy a másik személyt kényeztessük, azért mert ez számunkra örömet okoz, mert jól esik érezni, látni, hogy a másik a gyönyör mámorában úszik, akkor éljük meg a vágyaink tetőfokát.

A vágyaink beteljesülése az egyik legjobb dolog az életben! Amikor felismerjük, hogy mi az amit akarunk, amikor gátlástalanul át tudjuk adni magunkat az örömök megélésének, mikor nem koncentrálunk semmire csak a másik félre, akkor egy kicsit úgy érezhetjük, hogy beteljesültünk. A vágyak viszont veszélyesek is lehetnek, sokan elválnak, egy-egy futó kapcsolatért, csak azért mert valami olyat tapasztaltak meg, amire eddig otthon a megszokott partnerükkel nem volt lehetőségük. A gyönyörrel teli órák folyamán másnak tűnik az egész világ, nincsenek megoldhatatlan problémák és úgy érezzük, hogy bármire képesek vagyunk... ilyenkor az érzelmeink elsodorhatnak bennünket, ha nem tudjuk a helyükön kezelni őket.

Sokan rettegnek attól, hogy mindjárt menni kell és nem tölthetnek több időt a szeretőjükkel/ vágyaik személyével... ez butaság, hiszen a saját örömünket rontjuk el... A dolgokat másként is lehet kezelni, örülni kell az együtt töltött óráknak, hálásnak kell lenni minden egyes pillanatért és vágyakozva lehet várni a következő találkozót... de a görcsölés és a stressz megöli a legvadabb vágyakkal és vonzalmakkal teli kapcsolatot is. Ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy ha több időt töltenénk együtt vágyunk személyével, például együtt élnénk vele, akkor előbb-utóbb Ő lenne a megszokott partnerünk... aki mellett egy szeretőről, vagy a realitást felülmúló vágyakról álmodoznánk...

Éljük meg életünk minden pillanatát, hozzuk ki minden helyzetből a legjobbat, adjuk át magunkat a romantikának, a vágyainknak, az érzéseknek, a vonzalmaknak, de kezeljük higgadtan a kapcsolatainkat... Nem mindegy, hogy szomorúan emlékszünk majd vissza egy-egy viszonyra csak azért, mert az adott személyt nem tudtuk "magunkhoz láncolni"... vagy boldogan és mosolyogva gondolunk rá, hogy mennyire jó is volt az együtt töltött idő minden egyes momentuma. Egyébként ha nem görcsölünk, sokkal egyszerűbb fenntartani egy titkos viszonyt és a partnerünk is jobban fogja élvezni a találkozókat, mint egy feszült személlyel... így a viszonyunk tovább is tarthat.. és minden pillanatát kiélvezhetjük!

Ti, hogyan vélekedtek a vágyakról és a vonzalmakról? A helyükön lehet őket kezelni, vagy éljen a mindent elsöprő szerelemnek vélt érzés és jobb, ha az ember felrúgja a stabil kapcsolatát, ha valaki mással éli meg a gyönyör legszebb pillanatait? Mik a tapasztalataitok?