A távkapcsolat túléli a hűtlenséget?

Távkapcsolatban élni nem egyszerű, de sokan kényszerülnek rá. A több pénz reményében sokan hátrahagyják a családjukat és elutaznak külföldre, hónapokra, vagy akár évekre. Hűséges maradhat az ember heteken, vagy akár hónapokon keresztül?


Ha munka miatt van távol az egyik fél, akkor csak bizonyos időszakonként tud hazautazni. Ha tanulmányai miatt van távol, vagy csak egyszerűen olyan személybe lett szerelmes akitől több határ választja el, akkor talán gyakrabban láthatja a kedvesét.

Alapesetben az ember szerelmes a kedvesébe és vár rá. Az elválást követő néhány hét szörnyű, hiányzik a személyes találkozás, hiába a sok telefon és az internet adta lehetőségek. Pár hét után mind a két fél megszokja valamelyest, hogy az élet megy tovább és ez csak egy ideiglenes állapot, de addig is élni kell. Ekkor azért már jön egy kis aggodalom is, vajon mit csinál a másik? Az itthon maradt fél éli a megszokott életét, de aki elutazott, új környezetben van, új emberekkel ismerkedik és talán még szórakozni is eljár. A féltékenység is kezdetét veszi, hogy vajon tényleg csak dolgozott és azért nem vette fel a telefont? Miért nem válaszolt még az üzenetere? Lehet, hogy megismert valakit? A kedves szavak azért még megnyugtatóak és jó esetben a féltékenységet is elűzik egy időre.


De az embernek vannak fizikai szükségletei is ugye, főleg a férfiaknak. Kibírhat egy férfi több hetet, vagy akár hónapot erotika nélkül? Vagy egy ilyen helyzetben elég ha megismer egy kedves nőt és az egy éjszakás kalandnak induló sztoriból viszony is lesz? Vagy talán egy "profit" keres, akivel kiélheti a vágyait?

Hallottam már ilyen és olyan helyzetről is. Volt aki több hónapig nem találkozott a párjával és mégis kibírta megcsalás nélkül, de olyan is akad akinek pár hét is elég volt ahhoz, hogy megismerkedjen valakivel. Általánosítani ebben a helyzetben sem lehet.

A nőknél kicsit másként működik a helyzet, ők nem feltétlenül az erotika hiánya miatt lépnek félre. A kedvesség, az ölelések, az erős férfi léte hiányzik leginkább a nők számára. Az esti odabújások, a beszélgetések és a közös programok is hiányoznak, főleg ha hónapokig nem látják a szerelmüket.

 

A nők is belemennek az egy éjszakás kalandba, ha már egy ideje távol van a kedvesük? Vagy ők inkább szeretőt keresnek?

Szerintem inkább egy szeretői viszonyba bonyolódnak. Nem feltétlenül annak indul persze. Hirtelen felbukkan egy régi barát, kolléga (aki már jó ideje kiszemelte magának a nőt) és egy kicsit kedvesebb a megszokottnál. Elhívja a nőt pár közös programra, megnevetteti és érezteti vele, hogy rá számíthat, mert ő itt van és nem több száz kilométerre tőle. Szerintem ennyi elég is ahhoz, hogy lassan kialakuljon egy szeretői viszony.

Ha a pár egyik, vagy mindkét fele félrelép ugyanannyira lelkiismeret furdalásuk lesz, mintha a párjuk otthon lenne? Nem hinném, hiszen egyszerűbb elfogadni azt a helyzetet, hogy én csak azért mert ő most nincs velem, de attól én még szeretem. A viszonyról is könnyebben hiteti el magával az ember, hogy ááá ez nem is az, csak többször találkozunk, mert ő legalább pótolja egy kicsit az űrt. Persze nem lesz ebből semmi komoly, sőt még mielőtt ismét együtt élhetnénk a párunkkal vége is lesz, legalábbis a tervek szerint...

Szakításhoz vezethet a távollét közbeni kalandozás? Ha csak arról van szó, hogy a felek kielégítik erotikus vágyaikat, akkor nem kell, hogy szakítás legyen belőle. Az ilyen kis kalandok általában titokban is maradnak, hiszen nincs a közelben a férj/feleség aki észrevehetné az árulkodó jeleket. Ha szeretője lesz valamelyik félnek, akkor már kérdésesebb a helyzet. A távol lévő fél akár új életet is kezdhet az új párjával. Az itthon maradt fél rájöhet, hogy a szeretője az igazi. De ezek a helyzetek alapvetően is benne vannak a pakliban ha szeretősdit játszunk.

A legnagyobb gond akkor van, ha dolgozni utazott el az egyik fél, hogy itthon mindene meglegyen a családnak, vagy lakást tudjanak venni, tehát a közös célokért dolgozik. Közben pedig a párja, aki lehet, hogy több gyermek anyukája megismerkedik valakivel, aki remek szerető. A nőnek ebben a helyzetben hatalmas bűntudata lehet, már ha szerelmes lesz az új férfiba. Azért feltételezem, hogy ha a férj a közös célokért dolgozik és azért van távol, akkor a nő nem rúgja fel a kapcsolatát, még akkor sem ha fülig szerelmes, főleg ha gyerekek is vannak.

A férj esetében egy kicsit másként nézhet ki a szeretői viszony. Ő leginkább kompenzálásnak éli meg. Távol van, egyedül van, nem akar semmi komolyat, csak van egy biztos nő az életében, akivel hetente többször is erotikázhat és még néha közös programok is lehetnek. Legalább nem kell új nőt keresni. A férfinak szerintem kevésbé van bűntudata, mert ő a családjáért dolgozik, ezért egy kis lazítás is belefér. Meg különben is jobb, ha egy nővel lép félre és nem keres kéthetente újat...

Szerintem a távkapcsolat alapvetően működhet. Pláne ha a felek oda-vissza utazgatnak amikor csak lehetőségük van rá. A kísértés viszont a mindent elsöprő szerelem esetén is nagyobb, mint ha a két fél együtt lenne. Az alapvetően monogám típusú emberek is hamarabb mennek bele egy viszonyba ilyen esetben.

 

A távkapcsolat tönkreteheti a szerelemet? Ha kiderül, hogy valamelyik fél félrelépett könnyebben megbocsájtható, mint alaphelyzetben? Több hónap különélés után folytathatja egy pár ugyanott az életét ahol abbahagyta?